lost in space

1

Ahogy körbenézek az új szobámban egyelőre nem látok túl a dobozokon. Persze elkezdtem már kipakolni, de ahogy előkerül valami régi tárgy képes vagyok teljesen leállni az egésszel és nosztalgiázni akár órákon át. Valamiért jó vissza idézni a múltat, habár tudom, hogy lehetetlen az, amire vágyom. Soha nem leszünk már egy teljes család. Anyuék elváltak amikor kiderült, hogy apának nem csak mi vagyunk. Mármint van még egy családja. Egy gyereke és egy barátnője. Ez valahogy megmagyarázza a rendkívül szokatlan munkabeosztását. Apával soha sem volt olyan jó a kapcsolatunk. Legtöbbször csak elmentünk egymás mellett, nem beszélve másról, csak közhelyes dolgokról.
-Meleg van.
-Igen.
Nagyjából ennyiből állt egy beszélgetésünk. De azért hazudnék, ha azt mondanám nem fáj. Nagyon fáj. Igazából úgy erzem magam mintha az egész eddigi 14 évem egy hazugság lett volna.
Ennyi elég apuról, mert még teljesen megutálom, és azt nem szeretném, hiszen mégis csam az apám. Anyukám leges, leges, leges legjobb ember a világon. Imádom. Nélküle nem bírtam volna ki ezt az egészet. Le sem tudnám írni, hogy mennyire hálás vagyok neki mindenért. Próbálom nem megjegyezni, hogy mostanában sokkal kevesebbet mosolyog. De hiszen ez teljesen érthető. Remélem azért majd még fogom látni olyan mosollyal az arcán mint ezelőtt. Egy gond van vele. Az ízlése. Na az rémes. Olyan ruhákat látok rajta amiket el nem tudok képzelni, hogy hogyan jöhettek létre. De komolyan. Rémesek. Sokszor elgondolkodom, hogy vajon honnan szerzi őket, de mindig amikor megkérdezem őt, azt mondja, hogy titok. De ha neki tetszenek a kis nadrág mintás nadrágok és WC papír alakú fülbevalók, boldog bennük, akkor én is az vagyok. Egyébként van egy jó oldala is a furcsa ruhatárának. Farsangkor vagy akár Halloweenkor elképesztően vicces jelmezeket vehetek fel. Tavaly például, amikor a mesevilág volt a téma, nagyon vicces voltam a magassarkúban amiből fogak alltak ki. Én voltam a fogtündér, és tudom, hogy ő nem egy meseszereplő, de olyasmi. Amíg mások Piroskák meg malacok voltak én eléggé kiemelkedtem a tömegből a különleges jelmezemmel. De gondolom mondanom sem kell, hogy a cipőm járt szinte mindenki lábán. Igen, fiúkon is a magassarkú. Amíg vége lett az egyik cipő elveszett. Komolyan. Nem kaptam vissza. A másiknak pedig alig maradt foga. Biztos jól jött valakinek. Én nem sajnáltam a cipőt, de anyu eléggé kiakadt. Az ő szavaival élve ő (igen ő! Nagyon furán viszonyul a ruháihoz.) volt a legfogasabb cipője. Ilyen szó létezik? Szóval még vannak fogas cipői. Na ezt az osztály, na meg sulitársaim meg ne tudják.
Azóta igazából sok olyan üzenetet kapok ismeretlen számokról, hogy: "Majd nekem csinálsz jelmezt? ", de vannak durvábbak is : "Ha nem adsz nekem ruhát, kiütöm a fogaidat! Érted, fogaidat lool". Ezeket legtöbbször figyelmen kívül hagyom, de van aki nagyon kitartó, ezért mondhatni zaklat még a mai napig is. Az egyetlen ember akinek beleegyeztem a kérésébe a legjobb barátnőm, Jessica.
Jesst, első osztályos koromtól, tehát szinte nyolc éve ismerem. A legkirályabb csaj akivek valaha találkoztam és az nagyjából egyetlen ember az osztályomból akit a normális emberek kategóriájába sorolnék. Persze ezt sohasem mondanám el neki. De azért ezt szükséges volt megjegyezni.
Van két testvérem. Linda, ő a nővérem, és Noah az öcsém. Linda három évvel nagyobb nálam, 17 éves. Nagyon hálás vagyok neki a sok jó tanácsért, meg persze ruháiért amikről persze nem tud, hogy az én birtokomban vannak. Amikor pedig valamit nem kap gyorsan visszarakom a szennyesbe, vagy felakasztom a gyeplőre mintha száradna. Eddig, csak egyszer vette észre, hogy rajtam van a ruhája. Próbáltam kiosonni úgy a házból hogy ne vegyen észre, és minden jól ment. Kijutottam a házból és fellélegeztem, de kiderült, hogy ott van a kertben. Mögém osont és egyszer csak elordította magát. Nagyon nagyon megijedtem. Komolyan, éreztem, hogy a szívem kiszökik, veszi a csomagját és elfut. Aztán annyira nem akadt ki mint vártam, és megengedte, hogy abban menjek el. De ha megtudná, hogy nagyjából minden harmadik nap felveszek valamit ami az övé, azt biztos nem úsznám meg pár sérülés nélkül.
Noah, az öcsém nagyon különbözik tőlünk. Egyenes vörös haja van, szürke szeme és nagyon magas. Már magasabb is nálam, pedig csak tíz éves. De nagyom bírom a poénjait. Van egy vicces könnyve amiből minden nap felmond párat. Sokszor feldobja a hagulatomat, ami jól jön. Amikor legelőször szólították Ronnak, a haja miatt, még nem látta a Harry Pottert, így hát aznap este maratont tartottunk a filmből és azóta  megszállott lett. A szobáját Roxforttá varázsolta. Igazi kitüntetésként viseli amikor valaki Ronként szólítja.
Aztán vagyok én, Oliva. De csak Via...