Kamerák mögül

10. rész

- Azt, hogy Auróra bejelentette, hogy pontosan tudja mire készülünk és még a kellete előtt be fogja jelenteni. Ezzel egy baj van, hogy vagy senki nem fog neki hinni vagy mindenki. Én a másodikra szavazok, mert vannak bizonyítékai, amiket igen tőlem szerzett. - mondta lehajtott fejjel. Közeben folyamatosan kezén lévő bőrkeményedéseket babrálta. Egy hosszúra nyúlt másodpercig súlyos csend telepedett a helyiségre. Kevin maga elé meredve próbálta kibogozni a szálakat. Frankiet egyáltalán nem rázta meg a dolog. Őszintén azt sem értette minek kell neki itt ülnie és miért csinálnak ekkora drámát csak mert egy újságíró idő előtt rájött, hogy újra összeáll a nagy Jonas Brothers.

- Oké, fiúk. Nem lesz semmi baj. Már meg is van mit fogunk csinálni. - törte meg a némaságot édesanyjuk. Hangja határozottan és elszántan csengett.

- Hallgatjuk azt a nagy tervet. - tért vissza Joe is kezében egy szendviccsel, amiből sárga sajt csíkok lógtak ki.

- Nick te itt maradsz és a dallal foglalkozol. Ha lehet minél hamarabb legyen szalonképes. Kevin és Joe ti írjatok egy emailt James Cordennek, hogy ha lehet minél hamarabbra tegye a nagy bejelentős estet. Frankie te meg írd már meg végre légy szíves azt az esszét az vizsgádhoz. Én addig megpróbálom lebeszélni ezt a lányt. - mondta el szinte egy levegővel.

- Nem. - vágta rá Nick meg sem várva a többiek véleményét. - Én akarok beszélni vele. Téged nem ismer és mikor Joe próbálkozott, akkor is csak rontott a helyzeten szóval ezt most én akarom.

Joe égnek emelte a tekintetét és hangosan felsóhajtott.

- Mert neked aztán akkora sikered volt nála. - tette hozzá gúnyos hangnemben. Válasz nem érkezett. Nick édesanyja felé fordult és nem foglalkozva Joeval várta a döntést.

- Ám legyen. - adta be végül a törölközőt. - De mi is a pontos terved? - kérdezte miután Nick felszabadultan eleresztett egy halk sóhajtást.

- Gondoltam kihasználom, hogy rock sztár vagyok. - mondta majd nagy lendülettel távozott. Szemében remény csillogott. Úgy érezte ezzel a húzással kaphat egy újabb esélyt.

Lement a „stúdióba", felkapta a hozzá legközelebb lévő gitárt és felrohant vele szobájába. Előkereste régi füzetét, amibe régen a dalszövegeit jegyezte le, majd neki állt gondolkodni.

Egész délután ezen az egy dalon dolgozott. Senki nem zavarta és ő ennek csak örülni tudott. Hatalmas lelkesedéssel vette a dalírás közben felmerülő akadályokat. Az idő, mint olyan megszűnt számára létezni.

Annyira belemerült, hogy észre sem vette milyen gyorsan lett este. Hogy már nehezen tudja elolvasni eddigi munkáját a szobára telepedett szürke homály miatt. Letette a gitárját és elindult megkeresni a villanykapcsolót. Ahogyan a szét dobált papírok közt botladozott véletlen rálépett egy bekapcsolva felejtett tollra.

- Hogy az a...- kiáltott fel mikor a toll vége átjutott, sötét zoknija anyagán. Neki támaszkodott a legközelebbi magasabb tárgyba, ami egy elég instabil könyvesszekrény volt. Felemelte lábát, hogy szemügyre vegye sérülését. Ahogyan áthelyezte testsúlyát a szekrényre, a megingott. Nick elvesztette egyensúlyát, és hangos robajjal a földre esett. Egy percig csak ült a sötétben és próbált rájönni mi is történt pontosan. Mikor újra lejátszódott lelkiszemei előtt a jelenet elkezdett nevetni. Percekig csak ült és saját magán nevetett. Elképzelte, hogyan nézhetett ki kívülről az egész, ami csak még nagyobb nevetést generált.

Egyik pillanatban kinyílt az ajtó, majd felkapcsolódott a lámpa is megvilágítva a földön ülő és magában nevető énekest. Joe nem szólt egy szót sem csak állt és nézte. Végig mérte az egész szobát, és végül ő is csatlakozott testévérhez és nevetve beljebb lépett a szobába. Már amennyire engedte az a hatalmas felfordulás, ami ott volt. A padlót mindenütt papírdarabok, szét szórt tollak, ceruzák és egyetlen radír volt a fehérség ura. A gitár nyugodtan pihent a kék ágytakarón és várta, hogy tovább nyüstölje tulajdonosa. Nick mellett pár szerencsétlen könyv is volt, ami a baleset során esett le a szekrény polcairól.