Better Than Honey - 5SOS Fanfiction (l.h.)

chapter sixteen

-Szia anyu! - ültem be a kocsiba, miután minden cuccomat beraktam
-Szia Kicsim. Hogy vagy? Igazán vidám vagy - mosolygott meglepetten. Valójában én sem tudom, hogy hogy tudtam ilyen pozitív maradni minden után, így néha még magamnak is meglepetést okozok, a környezetemben élők pedig méginkább meglepődnek rajtam.
-Igen, igazából rohadtul várom Dubait. - vallottam be
-Vigyázz magadra, és hívj, jó? - kezdte el játszani a felelősségteljes szülőt
-Természetes.
Lassan odaértünk a reptérre, elköszöntem anyutól, és bementem a hatalmas épületbe. Vásároltam egy-két magazint, de igazából nekem rohadt nehéz bármilyen médiaforrást olvasni, hiszen vagy az 5SOS van a címlapon (Luke-al az élen persze), vagy pedig Luke és Arzaylea. Nagy nehezen találtam egy pár magazint amiben nem szerepelnek, és elindultam becsekkolni.
Nyilván nem is Camilla Boston lennék, de gond volt a bőröndömmel, aztán az ellenőrzésnél is a kameráimmal, de kb 1 óra szenvedés után feljutottam a repülőre.
Mindig próbálom a fotóstúdióval az ablakhoz intézni a jegyem, szerencsére ez most is sikerült. Több mint 13 óra utazás után elkezdtük a leszállást. Az első három órát olvasással, programkereséssel töltöttem, aztán beszéltem Hollyval, válaszoltam az emailekre, de még mindig 6 óra volt hátra amikor borzalmasan sok szenvedés után de elaludtam. Leszálláskor a mellettem ülő, nálam pár évvel idősebb hölgy keltett fel, hogy kössem be az övemet.

A reptérről kiszenvedve hívtam egy taxit, ami elvitt a hotelig. Dubai gyönyörű. De tényleg. Sok helyen jártam már, de Dubai kiemelkedően szép. Még így este is, hiszen az élet igazán még csak most kezdődik el.
A hotelben leraktam a cuccaimat, és bedőltem az ágyba. 14 óra utazás, és 7 óra időeltolódás után Dubai idő szerint, este 10-kor elaludtam, és reggel fél 11-ig fel sem keltem.
11-re már összeszedtem magam, de mivel Sydney-ben este 6 van, és valószínűleg koncerteznek, vagy interjút adnak, anya pedig dolgozik, nem hívtam senkit, hogy életben vagyok. A reggelit már lekéstem, de ebédelni egy kicsit később elmentem, addig további felkeresésekre válaszolgattam. A hotel igazán szép, modern, de igazából úgy se leszek itt sokat. Ebéd után elindultam a szobámba. A jetlag rohadtul felborította a szervezetemet, így kicsit szédülve léptem be a liftbe, ahol nem voltam egyedül. Egy kék szemű, barna hajú, nagyjából felem egyidős srác figyelt, aztán megszólalt:
-Jól érzi magát? - kérdezte kedvesen, de inkább csak udvariasságból
-Tegezzen. Szerintem egyidősek vagyunk. Csak az időeltolódás.
-Most jöttél? - mosolygott, sokkal inkább természetesebben, mint korábban
-Igen. Sydney-ből, fotózni.
-Sydney-i vagy? Én is! - mondta
-Ilyen véletlent! - mosolyogtam. Kicsit feszélyezve éreztem magam, Luke óta senkivel sem ismerkedtem, és hogy őszinte legyek egyenlőre nincs is tervben. De bárki is ez, kedves.
A liftünk felért a 16. szintre, így elköszöntem az idegentől, és a szobámba indultam.
Mai programom a Burj Khalifa megtekintése és fotózása lesz, azt hiszem hogy ez elengedhetetlen. Szeretnék nappali, és esti képeket is csinálni, szóval ide este visszamegyek. Felvettem egy fekete fehér csíkos, spagettipántos overált, hozzá pedig egy fekete sportcipőt. Nem vagyok a márkás cuccok híve, de az egyetlen táska ami fotózásos utazáshoz bevált, az a Känken, így a szintén fekete (csakhogy mindenhez passzoljon) táskámba bepakoltam a fotós cuccaimat, és néhány hasznos dolgot ami kellhet napközben.
Éppen indultam el, amikor Holly-tól jött üzenetem. Még nem is beszéltem vele. "Luke kidobta a Ribizlit. Vörös kód!"
-Olvastam el a barátnőm érdekes üzenetét.

Remélem tetszik nektek ez a rész, és elnézést ha az utazási idővel kapcsolatban problémák vannak, rohadt sokat szenvedtem vele és így se jó valószínűleg az eltolódás, szóval ezért bocsánat!
Vigyázzatok magatokra, mossatok kezet, NE menjetek emberek közé, és vigyázzatok a rokonaitokra is! Hamarosan találkozunk!
Puszi,
- tulipanfelho