Elbájolva (Elrejtett Emlékek)

4.fejezet

Hirip a házi-manó

A gyomrom össze ugrott. Miért titkolózik Juli és Aden? És mégis mit? Kezd borzasztóan gyanús lenni ez az egész. Hol Juli, hol pedig Aden ködösítenek.

Juli még mindig orrnyergét masszírozta fájdalmas arccal.

- Régen, még az alsó osztályban, Aden és én jó barátok voltunk. Ezért van az, hogy közvetlenebb tudok vele lenni, de ellentétben a többi visítozós cicababával, amikor beválogatták a csapatba, és kezdett megváltozni romlani kezdett a barátságunk. Erre rátett egy lapáttal az, hogy Roxennel kezdett el járni, és címeres műmosolyú seggfejjé változott. És csak kergetni kezdte a népszerűséget. És mivel én tudtam még régebbről hogy keresztestvéred, nem akartam, hogy te elszenvedd ugyanezt, és ezért mindenki előtt eltitkoltuk az érdekedben. - nagyot sóhajtott.

Én ledöbbentem. Alig ismerem Julit, de egy igazi jószívű és őszinte kedves lány. Nagyon megilletődtem, mert ilyen kedves gesztust még nem kaptam senkitől az ég világon. Éreztem hogy a sírás ingere kezdte csípni szemeimet, és a torkom elszorult, a hallottakra. De megembereltem magamat, még ha nehezen is, de nem fogok sírni soha többé.

- Én -

- Nem kell mondanod semmit. - mosolyodott el Juli és kedvesen megölelt. Hagytam neki magamat, és akármennyire is erős akartam lenni, egy kósza öröm könnycsepp elszabadult, és végé gördült az arcomon. A kellemes melegség, arról árulkodott, mennyire is boldog vagyok. Azt hiszem tényleg szereztem egy barátot, egy olyan barátot, aki jóban-rosszban kitart mellettem.

Mi előtt elengedtem volna ölelésemből, letöröltem gyorsan azt a bizonyos rakoncátlan cseppet és boldog széles mosollyal kérdeztem meg tőle:

- Akkor, mehetünk haza?

- Már azt hittem sosem kérdezed meg, éhen halok!

Erre mind ketten felnevettünk, és kiindultunk az üvegajtós portán, majd a nyitott főkapun ahol egyenesen az elégedett mosolyú Harwardal találtuk magunkat szemben:

- Nos kisasszonyok? Indulhatunk? - nyitotta nekünk az ajtókat.

A hazaút ha bár rövid volt, vidáman és gondtalanul telt. Elmeséltük Hawardnak mi történt velünk ma, és milyen dolgozatokra kell készülnünk. A ház kapuja előtt mikor kiszálltunk, csak annyit mondott:

- Ha megengedi, megjegyezném hogy Juli kisasszony habár érdekes, mégis kedves ifjú hölgynek tűnik. - mosolyodott el.

- Nem téved Haward, tényleg nagyon kedves. Mennyit látott? Tudja a-

- Az iskolánál? Semmivel sem többet a kelleténél. De bevallom, elnézését kérem, csak egyszerűen olyan örömteli volt a látvány hogy nem tudtam megállni. - vallotta be a jó szándékú sofőr.

- Köszönöm. - mondtan teljesen őszintén.

A sajkáját hóna alól elővette és feltette feje tetejére :

- Ezért vagyok kisasszony! Most pedig ha megbocsájt, szalutálnék.

- Az engedélyt megadom. - nevettem fel.

Juli már várt rám az előkertben én pedig futottam hozzá. Közben hallottam az ismerős dudaszót a hátam mögött és elmosolyodtam.

- Na mit ennél? - kérdeztem barátnőmtől.

Miután megebédeltünk, természetesen az ebédlőben, és persze Dériusz bácsikámmal, jó kedvel és nevetéssel folytattunk beszélgetést a szobámban.