Látni A Szemeid

10. rész

Kacchan mellkasán fekszem, és hallgatom a szívverését. Most, hogy nyuszi lettem a hallásom is kezd felerősödni, és a szaglásom is jobb. Édes karamell illata betölti az egész szobát.

- Bakubro! - nyit be Kirishima az ajtón kopogás nélkül, mire Kacchan álmosan nyitogatni kezdi a szemét. - Ohh, bocsánat látom rosszkor jöttem. - mondja, majd becsukná, de megállítom.

- Gyere csak nyugodtan. - mondom neki vidám hangon.

- Rendben. - visszafordul, s leül az ágy szélére. Bakugou felül, azt elfelejtve, hogy én a mellkasán vagyok, így az ölébe esek.

- Mondjad fura hajú. - kezd bele álmosan.

- Nos, Kaminarival elmentünk az erdő-

- És mit csináltatok ti ott kettesben? - szakítja félbe kacchan.

- Öhm semmit. - pirult el. - Nah de az a lényeg, hogy találtunk egy tök fasza kis elhagyatott házat, és örülnénk, ha jönnél segíteni felújjítani.

- Mire kell neked az a ház? - kérdezte már kissé feszülten. Én csak Kacchan ölében hallgattam az eseményeket, mintha tényleg egy igazi nyúl lennék.

- Hát például nyaralónak. Vagy egy tó a közelében. Nyaranta tök jó lehet benne fürdeni. - vonja meg a vállát.

- Ahj, rendben. Segítek, de csak azért, mert már csak pár hónap, és nyár. Addigra reméljük kész leszünk. - bólint rá.

- Midoriya te is segítesz? - néz rám csillogó szemekkel.

- Hát, a napokban sajnos nem tudok, de rendben. - egyezek bele én is vidáman.

- Köszönöm. Igazán férfias dolog segíteni a barátoknak. - mondja vigyorogva, majd elmegy.

- Kacchan... - szólok félénken. - Megéheztem.

- Akkor menj le enni, a hűtőben csak találsz valamit. - mondta vállát megrándítva, s visszafeküdt.

- De túl pici vagyok, és nincs hüvejk ujjam. - szomorodtam el.

- Ahj, akkor megyek és gondoskodok rólad. - kelt ki az ágyból, és engem felkapva lemegyünk.

- Mondtam már, hogy szeretlek? - kérdeztem kuncogva.

-  Én is szeretlek. - nyomott egy puszit bojtos buksimra.

Másnap az osztályteremben amint belépett Aizawa-sensei, és engem meglátott, csak egy nagyot sóhajtott, majd kérte, hogy vigyen valaki vissza a kollégiumba. Kacchan már pattant is, de Aizawa-sensei azt mondta, hogy Iida legyen az, a gyorsasága miatt.

- Kapaszkodj erősen! - mondta, majd válaszom meg sem várva elindultunk. Egész gyorsan süvítettünk. A szél összeborzolta a bundám, és hátracsapta füleimet, melyek önkénytelenül csak himbálóztak mögöttünk.

- Megérkeztünk. Innen már tudszmenni egyedol is, nem? - kérdezte kedvesen.

- Öhm sajnos nem fogom tudni kinyitni a szobám ajtaját. - mondtam kétségbeesetten.

- Oh, tényleg! Sajnálom! Jó osztályelnökhöz híven kinyitom neked! - mondta, miközben karjával csapkodni kezdte a levegőt.

Miután kinyitotta nekem, s elment, én az ebyik Kacchantól lopott pulcsiban elhejezkedtem. Érezni lehetett az ő illatát benne. Pár pillanat alatt elszundítottam.

- Vigyázz, fel ne keltds! - ébredtem fel erre a mondatra, és egy vaku villanására.

- Nagyon aranyos lett! Bakugou örülni fog a képnek. Főleg úgy, hogy az ő pulcsijába gombolyodva alszik. - suttogta Mina.

- Hé, szerintem felébredt. - nézett rám nagy szemekkel Sero.

- Óh, jóreggelt Midoriya-kun. - köszöntött mosolyogva Kirishima-kun.

- Ez meg mi volt? - ültem fel lassan, a pulcsival a fejemen, egik fülem lehajtva.

- Semmi, csak Kacchan mondta, hogy ellenőrizzünk téged, hogy jól vagy-e. - Mondta Kaminari-kun.

- Ohh, rendben. Mondjátok meg neki, hogy minden rendben, jól vagyok. - Válaszoltam mosolyogva. Csak akkor mi volt ez a vaku villanás...? Na mindegy.

A három nap egész hamar letelt. Igaz, egész végig a szobámban kuksoltam, de  Kacchan vigyázott rám, és amiben csak tudott segített. Még külön lapokra is jegyzetelte az órai anyagot, hogy le ne maradjak. Suli után el is indultunk a Kirishima-kun által emlegetett faházhoz. Nekiláttunk a renoválásnak, én foglalkoztam a roskadt tartóoszlopok felújjításával. Miután ezzel kész lettem, Kaminari-kun fel is ment a - már biztonságos - tetőre, és nekiállt javítani azt. Kacchan és Kirishima-kun pedig a falakat erősítették meg. Mire észbekaptunk már be is esteledett, szóval indultunk vissza a kollégiumba.

- Szóval, hogy tetszett? - kérdezte izgatottan Kirishima.

- Ahoz képest egész jó állapotban volt. - mondta Kacchan, s óvatosan megsimította kézfejem.

- Olyan jó végre újra embernek lenni és csinálni valami hasznosat. - mosolyodtam el. 

- Pedig aranyos voltál nyusziként. - vonta meg a vállát Kaminari-kun. Kacchan erre egy gyilkos pillantással ajándékozta meg, mire Kaminari védekezően felrakta kezét.

- Nézd, még le is vagy fotózva! - nyújtja oda a telefonját Krishima-kun, amin én vagyok, amint Kacchan pulcsijában alszok. Ohh, hát akkor az volt a villanás.
Arcom egyből pipacs piros lesz, és kezemmel próbálom takargatni.

- Töröld ki! - kiabál Kacchan, mire Kirishima és Kaminari elkezdenek futni, nyomukban Kacchannal. Sero is besegít a két fiúnak, és Kacchant megkerülve elveszi Kirishimától a telefont, és elfut. Én csak kuncogva nézek végig a bagázson.

Oké, ennek a résznek sem volt sok értelme, de a végénél megértitek majd, hogy miért tettem bele. Jut eszembe, hamarosan itt a vége. Már csak két rész. :> Remélem szeretni fogjátok. 😁❤