Ismerem, de mégsem... [L.D. ff.] /BEFEJEZETT/

19. rész - Unalom a szünetben

- Igen? Mit csináljak ezekkel?

- Látod ezt? - mutatott egy nyomtatóra. - Ez egy nyomtató.

- Úúú, na ne. - forgattam meg a szemem.

- Ne bunkózz, inkább mond el, mennyire vagy mérges arra a fiúra.

- Úgy egy egytől tízes skálán olyan... kétezer.

- Ez a beszéd! Van róla képed?

- Asszem igen.

Megnéztem a telefonom galériáját, és tényleg volt egy csomó képem róla. Mondjuk azok, amiket a találkozásunk alkalmával készítettem titokban róla. Megmutattam Keishának, aki lelkesen elvette a telómat, csatlakoztatta valahová, megnyomott pár gombot, mire a kép megjelent a nyomtatóban.

- Tessék. - adta oda a kinyomtatott képet. Kérdőn néztem rá. - Ajj, ne legyél már ilyen hülye. Akkor inkább adjad.

Elvette, majd a garázs végébe felszerelt darts tábla elé ragasztotta.

- És most dobd meg!

Úgy tettem ahogy kért. El nem tudjátok hinni, mennyire jól esett kiadni magamból mindent, és apró nyilakat dobni a feje közepére. Lehet, hogy egy egy gonosz dolog volt, de nagyon mérges voltam rá. Keishával összepacsiztam, utána pedig ő jött.

***

Este, miután már a szülők lefeküdtek (persze csak aludni, te kis perverz), összegyűltünk a kis halszagú szobában öten. Mivel két franciaágy és egy pótágy volt, eldöntöttük, hogy azon az ágyon ülünk le, ami az enyém és Keisháé volt. Lámpát nem kapcsoltunk, hiszen arra felfigyeltek volna az itt megbújó bogarak. Meg persze a szülők is. Eldöntöttük, hogy unaloműzés gyanánt én még sohát fogunk játszani.

- Ki kezdi? - érdeklődött Kitty csendesen, miután pár pillanatig csak a sötétben ültünk.

- Kezdek én. - ült közelebb Kenneth. - Én még soha nem csináltam olyan dolgot, amiről nem tudtok.

A felemelt kezeket néztem, hiszen ez jelentette, hogy már csinálta az illető. Mindenkinek fent volt a keze.

- Ezen nem lepődtem meg. - kuncogott a fiú. - Meséljetek! Kíváncsi vagyok erre.

- Nem tudtok róla, de van egy tetkóm. - suttogtam.

- Mi az isten! - néztek rám tátott szájjal.

- Ez nem ér! Anya nem engedi egyikünknek sem. Pedig én akartam a legjobban. - duzzogott Katelyn.

- Tudom, hogy nem engedi, ezért sem mondtam el senkinek. És amúgy is, magamnak csináltam.

- Megmutatod? - kérdezte Kenneth.

- Ja.

Levettem a zoknimat, bekapcsoltam a telóm lámpáját, és megvilágítottam a jelet.

- Azta. De ez mi a szar?

- Egy morze jellel egy "L" betű. Leo-val közösen csináltuk, neki van egy "K". Bár most hogy összevesztünk, eléggé megbántam.

- Na, visszatérve az eredeti témához, én inkább nem mondok semmit. - motyogta Kate, de meg is értem.

Mindenki felszabadultan mesélte eddig titokban tartott történeteit, aztán következett egy újabb kérdés.

- Én még soha nem szexeltem. - mondta Katelyn, aztán felemelte a kezét. A fejét forgatta a társaságban arra várva hogy valaki más is felrakja karját, de egyedül maradt. - Ne már! De gázak vagytok! Nehogy már, én vagyok az egyetlen itt, aki már nem szűz?! Te is az vagy, Kenneth? Ezen meglepődtem.