Ismerem, de mégsem... [L.D. ff.] /BEFEJEZETT/

19. rész - Unalom a szünetben

Őszi szünet. Mindenkinek erről az jut eszébe, hogy otthon pihenés, esetleg valami izgalmas kiruccanás. Nálunk ez azt jelentette, hogy miután megérkeztünk Walesbe, az azt követő napon kocsiba szálltunk, és elindultunk Cardiffba horgász engedélyért. Látszott rajtam, hogy minden porcikám kívánta a pár napos horgász túrát a tesóimmal és az apámmal. Az idő hűvös volt, így aztán végképp semmi kedvem nem volt ehhez.

Mint kiderült, apukánk egy kis folyóparti házat bérelt három napra a Neath folyó partján. Egyáltalán nem volt messze Swanseatől, és ennek örültem, mert ha legalább hülyét kaptam volna, előbb haza tudtam volna menni busszal.

Amikor megérkeztünk, kipakoltunk gyorsan, apukánk pedig ki is telepedett a stégre a felszerelésével. Én inkább körülnéztem a házban. Kicsi konyha, furán ragadó bőrkanapé, a szobánk pedig - amiben öten voltunk a tesóimmal - halszagú volt. Kinyitottam az ablakot ezért, hátha kimegy a szag, viszont ekkor feltűnt, hogy valami rá van írva tollal az ablak keretére kívül.

"Peter lehugyozta az ablakot. "

Öklendezve ugrottam el onnan. Ki az a beteg állat, aki képes lehugyozni egy ablak keretet?! Alig várom a pár nap hátralévő pillanatait...

Internet egyáltalán nem is volt a közelben, szóval valamit ki kellett találnom, mivel üssem el az időt. Kimentem apához a stégre, és inkább figyeltem, ahogy ül a székében és sörözget. Ez igazán izgalmas lesz... Kitty szintén kint volt velünk, de őt lekötötte az, hogy figyelte, mikor lesz kapás.

- Többiek? - érdeklődtem, mire mindketten felém kapták a fejüket.

- A tesóid talán a garázsban szerelnek össze egy pingpong asztalt, Beccáék pedig mindjárt indulnak Port Talbotba kajáért.

Bólogattam egy sort, majd elindultam megkeresni Beccát és Christ. Éppen nyitották ki a kaput.

- BECCA, VÁRJ! - futottam oda hozzájuk. - Nem mehetek veletek?

- De, persze, gyere csak.

Így történt az, hogy bejutottunk Port Talbotba vásárolni. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen poén lenne összefutni Tilly-vel, Leo húgával, mire megpillantottam egy ismerős arcot a bolt közepén. Hunyorogva próbáltam felismerni. Basszus, ez tényleg ő. Hah, mennyi esély volt erre, hogy egyszer egy évben bejövök Port Talbotba, mire meglátom Leondre húgát. Mivel nem igazán akartam hogy felismerjen, ezért alkalmaznom kellett a csodás rejtőzködési taktikámat. Hát eléggé hülyének néztek az emberek, az biztos.

Egy óra múlva visszaértünk, én pedig megnéztem, hogy a tesóim még mindig ott voltak-e a garázsban. Jól sejtettem, sehová se mentek onnan. Éppen egy Kenneth vs Katelyn meccs volt, Keisha meg szurkolt nekik.

- Sziasztok! - léptem be hozzájuk. - Juj, itt de hideg van.

- Shhh, veszteni fogok. - szólt rám az öcsém, mire megadóan felraktam a kezeimet és inkább odaandalogtam Keishához.

- Hallottam mi történt veletek. - karolta át a vállamat a tesóm arra utalva, hogy tudja, mi történt a koncert után.

- Honnan?

- Mckenna mondta. Közölte, hogy figyeljek rád, hogy ne csinálj semmi hülyeséget.

- Nem csinálnék semmit.

- Nem baj, a biztonság kedvéért figyelek. De gyere, tudom mire van szükséged.

Kézen ragadott, és a garázs másik sarkába húzott, ahol volt egy asztal tele irodai cuccokkal.