Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

6. Fejezet

A dolgok elég furcsán alakultak az utóbbi 2 hónapban. De végre eljött a Karácsonyi szünet és nekem is lehet egy kis pihenőm, hogy a gondolataimba merüljek.
Kiléptem a folyosóra, a reggeli hűs szellő az ablak nyílásokon át azonnal megcsapta az én szintén fagyos arcomat. Sétáltam és figyeltem a boldog gyerekeket akik alig várták, hogy ezernyi drága ajándék árassza el őket.
-Jó napot tanár úr!-sétált el mellettem a Potter fiú rideg tekintettel rám se hederítve.
-Jó napot! Te nem mész haza?
-Oh, mármint Durslyek-hez?-kérdezte szinte már gúnyos hangsújjal de aztán megemberelte magát és inkább egy szomorú hangnemet vett fel.-Nem, nekem a Roxfort az otthonom tanár úr.
-Harry.-szóltam utánna mikor megfordult.-B...boldog Karácsonyt!-mondtam majd elmosolyodtam mire a fiú úgy nézett rám mintha megőrültem volna.
-Magának is Piton professzor!-mosolygott vissza kissé eröltetetten majd tovább sétált.
Kinéztem a hóesésbe újból és az eszem már megint Lily-n járt. Nem fogom tudni elfelejteni és soha nem fog jobban vagy kevésbé fájni mint akkor. Még mindig ugyanakkora lyuk tátong a mellkasomban és ezt egyedül Harry tudná betölteni de ez egyenlőre lehetetlen. Lementem az udvarra és megálltam Minerva mellett.
-Boldog Karácsonyt Perselus!
-Magánk is professzor asszony.-egyikünk sem nézett a másikra csak magunk elé. Gondolkodtunk, csöndben, és ez így volt a legjobb.

*Másnap*
Szinte kiugrottam az ágyamból és teljesen önfeledten rohantam ki a hálószobámból. Nem sok gyerek maradt itt a Roxfortban de az a 30 is mind nevetett és össze súgott amikor Karácsony napján elkésve, fekete talárban léptem be a nagyterembe.
Leültem Lupin professzor mellé és letettem az asztalra a holnapi bájitalát ami akadályozta, hogy önmagában vagy másokban kárt tegyen vérfarkas ként.
A tanár azonnal le is öblítette vele a reggelijét majd kissé megborzongott.
-Köszönöm Perselus.
Nem válaszoltam csak neki láttam meginni a vajsört amit elém tettek.

Délután úgy döntöttem lemegyek Roxmortsba valami ajándékot venni saját magamnak. Kinek másnak tudnék? Az igazgatónak?
Miután bevásároltam egy könyvvel a hónom alatt tértem vissza a kastélyba.
"A legfontosabb bájitalok egy auror életében"
Régóta szerettem volna ezt a könyvet de eddig feleslegesnek éreztem. Miután megtudtam, hogy Harry is auror akar lenni fontossá vált egy ilyet beszereznem.

Lementem a pincébe megfőzni az egyik bájitalt amit a könyben láttam. Ettől 1 óráig láthatatlan leszel. Persze ez Harry számára nem végszügséglet hisz ott van az apja láthatatlanná tévő köpenye.
Azt hittétek nem tudok róla? Dehogynem, minden egyes mozdulatáról tudok. Nem azért mert megszállott vagyok, hanem egyszerűen csak féltem. Tényleg úgy lenne a legjobb, ha magamhoz venném de ezt nem tehetem meg vele. Azzal elrontanám az életét, hiába kérte Ő maga...

Felmentem a hálókörletembe és bezártam magam mögött az ajtót. A kandallómon volt egy kibontatlan csomag és egy "P" betű díszelgett rajta.
Összeráncoltam a szemöldököm majd kinyitottam a kis csomagot. Egy medál volt...e..egy őzsuta csillogott egy lánc végén. A szemem elé emeltem és máris gyűltek a szememben a könnyek. A patrónus...Lily..
Felakasztottam a nyakamba és megtöröltem az arcom. Úgy döntöttem megköszönöm az ajándékozónak. Nyílvánvaló, hogy Dumbledore volt.

-Szervusz Perselus! Boldog Karácsonyt!-rázta meg a kezem az igazgató.
-Szia Albus! Köszönöm az ajándékot!
-Szívesen, de milyen ajándékról beszélsz?-mosolyodott el. Tudta, hogy most mi jár az eszemben mert egy varázslattal kinyitotta előttem az ajtót én pedig rohantam a Griffendél klubhelyiségéhez.