Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

3. Fejezet

~Az álom~
Hallottam az éles sikolyt az utca végéről egy családi házból. Egyre közeledtem. Szikrázott az erő szinte elolvasztotta havat az utcán. Egy gyermeki hangot véltem felfedezni és a kapura kiírva azt a nevet amit most a legkevésbé sem akartam látni. "Potter".
Berontottam a sarkában már kitört ajtón és a lépcsőn felfelé megpillantottam James Potter holt testét. Tovább rohantam egyenesen a fényes szobáig. A Sötét Nagyúr sehol ám Lily hullája a parkettán feküdt. Én csak leültem és a karjaimba vettem nem is foglalkozva a kisgyermekkel aki szintén velem együtt itatta az egereket. Pár óra múlva úgy döntöttem elmegyek de a gyereket nem vittem el. Haragudtam rá de belül éreztem, hogy nem az Ő hibája. Pár nappal később hallottam hírét, hogy Hagrid hozta el onnan Black repülő motorjával.

~13-14 évvel később~
Máig úgy gondolom, hogy Harry Potter tökéletes mása a régi James Potternek.
Nem változott, ugyanolyan nagyképű és láthatóan élvezi a hatalmát is. Egyszerűen botrányos. Ennek ellenére féltem, hogy baja esik és szerettem Őt. Egyfolytában azt érzem, hogy amit kért tőlem az úgy lett volna helyes ha beleegyezek.
De mégis olyan érzésem van, hogy talál nálam sokkal jobbat. Akkor meg majd el akar menni tőlem és én fogok össze törni újból lelkileg.
Mindjárt kezdődik az összevont bájitaltan. Nem szeretnék ránézni Potterre de muszáj lesz. Nem jelenthetek beteget egy nem kívánatos személy miatt. Elindultam az órámra a keleti szárnyra. Berontottam az ajtón és felírtam a táblára a címet egy szó nelkül; "Az Amortentia bájital elkészítése"
-Vegyétek elő a tankönyvet és lapozzatok a 123. oldalra! Keszítsétek elő a hozzávalókat addig Weasley elmondja az Amortentia főzet jellemzőit!-támaszkodtam a vörös hajú Griffendéles asztalán. Aki persze Potter mellett ült és egy fájdalmas össze nézés után Weasley próbált kinyögni valamit de nem sikerült.-Potter, maga tudja?
-Az Amortentia illatát mindenki másnak érzi, amihez avagy akihez vonzódsz olyan illata van.
-Pontosan, 5 pont a Griffendélnek!-morogtam nagy nehezen.
Ezek után az óra további részében mindenki munkálkodott. Mikor végeztek újra szólítottam Pottert.
-Nos, milyen az illata?-húztam fel a szemöldököm. A fiú kissé meglepődött azon, hogy érdeklődtem de természetesen válaszolt.
-Mint, a menta és kissé talán hasonlít a borra.-szippantott mélyet a főzetből.
-Csodállatos. Jólvan, az órának vége.
Mindenki neki állt pakolni és kiviharzott az egész csoport.
Holnap kviddics mérkőzés és a dementorok még mindig itt vannak. Ez így nem jó. Érzem előre, hogy baj lesz.

~Másnap~
Korán keltem és gyorsan végig mentem a folyosókon majd felkaptam a bundás talárom. Felmentem a tanári lelátóra a kviddics pályán és leültem Dumbledore mellé.
-Jó napot Perselus!-morogta.
-Nem lesz baj a Dementorokkal igazgató úr?
-Majd meglátjuk Perselus, majd meglátjuk.
A bíró elindította a meccset aztán mindenfelé labdák és emberek repkedtek az elkövetkezendő 20 percben. Egy idő után megpillantottam Pottert és a Hugrabug fogólyát. Egymás után kergetőzve mentek a kis arany cikesz után. Felrepültek a magasba aztán egy idő után a Hugrabugos vissza jött és az eget böngészte. Potter sehol. Ösztönből felálltam és én is a felhőket kémleltem. Ekkor észre vettem egy fekete alakot ami lefelé zuhan és vagy 30 dementor jön utánna. A számhoz kaptam és megböktem Dumbledort aki már kezdte is a varázsigét de az nem állította meg a zuhanást csak egy kicsit felfogta. Lehoppanáltam a földre és oda szaladtam az ájult fiúhoz.
Felkaptam a kezembe és rohantam vele a gyengélkedőre. Lefektettem az egyik ágyra és hívattam Mrs.Pomfry-t. Ránéztem a fiúra és végig húztam az ujjam a villám alakú sebhelyen majd nyomtam egy csókot a homlokára. Beterítettem a fiú hideg össze roskadt testét a levetett talárommal aztán vissza ballagtam a hálókörletembe.
Miért kell nekem ezt tennen? El kell mondanom Potternek, hogy mit érzek. Egyszerűen nem bírom tovább. Vissza felé futottam, hogy felkeltsem Pottert és elmondjak mindent neki. Amikor odaértem észre vettem, hogy a fél társaság a Griffendélből ott áll az ágynál. Megtorpantam amikor az ajtóba értem, erre persze mindenki felfigyelt én pedig csak szépen lassan megfordultam a tengelyem körül és elkezdtem vissza felé ballagni. Potter felébredt. Csodás, mit meg nem adnék érte, ha hallotta vagy látta volna amit vele tettem miután majd 50 métert zuhant.