A pál utcai fiúk között

A csata

Másnap reggel arra ébredtem, hogy megrezzent a telóm. Meg néztem, hogy ki az aki rámírt hát valyon kimás lehet az mint Feri.( Áá kitérdekel, hogy abban a telefonban kb ilyen 20- 25 fiú szerepel mert a régi osztálytársak is benne vannak áá kitérdekel. Én éreztem, hogy Feri az.
- Szia...
- Mit akarsz? Azt hittem mindent megbeszéltünk!
- Jó...csak bocsánatot akartam kérni a történtek ért.
- Figyu én megbocsátok de...érted?
- Igen. De nem csak ezt akartam kérdezni hanem még azt, hogy délután kint leszel- e a csatán?
- Persze! Kinem hagynám...miért?
- Csak kérdeztem...szia!
- Szia?
Furcsáltam a dolgot miért akarta ezt tőlem megkérdezni? De elengedtem. Majd lementem reggeliztem felöltöztem és egésznap tea délutánt tartottam magamnak, meg olvastam és rajzoltam. De egész gyorsan eltelt az idő. Már félnégy körül járt az idő mikor írtam Bokának, hogy sok szerencsét. És én is elindultam. Mikor oda értem megláttam, hogy fiúk még készülődnek homok golyókat gyúrtak még egyszer át vették a haditervet meg ilyenek.én meg felültem a palánkra. Ezek után meghallottunk egy hangos trombita szót és az ellnség nem sokkal késöbb már támadott is. Ketté voltak osztva a vörösök. Az egyik csapat a Pál utca felől támadott. A másik pedig a Mária utcai kapuban állt. " Jó kis taktika!" gondoltam magamba leszáltam a palánkról és oda sétáltam hozzájuk.
- Ugye tudod, hogy ez veszett fejsze nyele?- kérdeztem.
- Ezt meg most honnan veszed?- kérdezte mire mindenki felém fordult.
- Áá ez egyértelmű.- fontam össze a kezem.
- Aha persze persze... Majd meglátjuk.- mondta és vissza fordult. Majd minden ki követte.
- Biztos...- mondtam és elkezdtem vissza fele menni és vissza ültem a palánkra. Néztem tovább a fiúk csatáját. Bokáék nagyon ügyesen kitalálták az egész taktikát. A Vörösingeseket bezárták a tóth kunyhójába. Láttam Feri arcán az idegességet.
- MEGMONDTAM!- kiálltottam neki oda mire fogta magát és jelt adott a támadásra. Újra repültek a homok golyók mindenki harcolt mindenki ellen. Nagyon érdekes volt mindezt végig nézni. Mikor aztán megláttam, hogy Feri elkezdte megközelíteni azt a farakást amelyiken a zászlónk volt. Na itt kapott el a sokk, hogy uramisten most milesz. Aztán azt is észre vettem, hogy Boka lejön az egyik farakásról és neki támad Ferinek. Itt gyorsan lepettentem a palánkról és oda siettem ahoz a két bírkózó fiúhoz.
- EZT MOST HAGYJÁTOK ABBA!- mondtam és szét választottam őket. NEM VAGYTOK TI ÓVISOK, HOGY EZT A VITÁT CSATÁVAL DÖNTSÉTEK EL!
- De...- kezdték volna el egyszerre de én a szavukba vágtam.
- MOST FEL AZ ERŐD BE ÉS TESSÉK MEGBESZÉLNI!- mondtam és rá mutattam a farakásra. Ők némán felkeltek és elindultak. A többi fiú pedig megszeppenve néztek rám. Én nem törődtem velük. Majd ilyen 30 perc múlva a két vezér kijött.
- VISSZA VONULÁS!- mondta Feri unott hangon. Én meg csak elégedetten mosolyogtam. Meg vártuk míg az ellenség kimegy és mindenki éljenezni kezdett. Majd Boka felém fordult míg a többiek örültek.
- Ez...- kezdte volna a mondatot de én közbe vágtam.
- Bocsánat! Tudom nem kellett volna ide jönnöm. De úgy éreztem segítenem kell.
- Nincs baj. Csak azt akartam mondani, hogy szép volt.- nyújtotta felém a kezét de én ahelyett, hogy kezet ráztam volna vele ahelyett megöleltem. Ő kicsit piros lett erre a lépésre. Én meg gyorsan elhátráltam és én is piros lettem.
- Ööö...nos..szóval köszi!- mondtam zavaromban. Ő meg csak mosolygott. Hallottam, hogy a fiúk már megint súgdolóznak.
- Most mivan?- fordult feléjük Boka.
- Áá semmi papuskám. Csak, hogy ti ketten milyen aranyosak vagytok együtt.- mondta Csónakos és nevetve futni kezdett. Mi meg csak piros arcal álltunk.
- ANDRIS!!! GYERE CSAK IDE! MEGMONDTAM, HOGY EGYSZER KINYÍRLAK!-  mondtam és utána fututtam.
- Kapj el hatudsz!- felelte nevetve. És így telt el 10 perc majd mind ketten kifulladtunk. A nevetéstől meg már könnyeztünk. A többiek meg ezzel a " Mit szívtak ezek?" fejjel néztek minket ahogy már a földön fekszünk és röhögünk.
- Na jól van elég lesz.- mondta Richter és felsegített minket.
- O...okés de e...ez! - mondta Csónakos még mindig röhögve- M...majd h..ha e...ez i..is a...abb...abba ha...hagyta!- mutatott rám. Én nagy levegőt vettem és próbáltam nem nevetni.
- Jó van abba hagyhatod!- mondtam és felé fordultam. Aztán még egy ilyen 5 perc múlva sikeresen abba hagyta. A fiúk sorra mentek haza. Végűl ketten maradtunk a Grundon.
- Szóval...a milyénk maradt ez a hely?- kérdeztem.
- Igen...aminek nagyon örülök.- mondta Boka.
- Nemtudom elhinni...ügyik vagyunk!- mondtam boldogan.
- Igen és hamarosan téli szünet! Végre valahára!
- Még csak november van.
- Igen de 29.-e.- mondta izgatottan.
- Mondjuk.- mondtam belátóan.- Igazad van.
- Szerintem menjünk - mondta és elindult én meg mellé léptem. Nem sokára oda értünk elköszöntünk és elment. Én meg bementem. Sokáig fent voltam mert olvastam és gondolkodtam a mai napon. És kábé ennyi mindent csináltam majd nem soká az álom elragadott. Szóval így történt, hogy végűl segítettem megmenteni a Grundot. Egyébként Gerébre vissza térve Boka elmesélte, hogy elmondta a fiúknak az igazat és azon ponton kiszavazták. Szóval Geréb már nem Pál utcai.

Ez a Gerébes történet onnan jutott az eszebe, hogy nem meséltem el mitörtént. Bár aki olvasta a könyvet az tudja. De ez most nem fontos. Igen ez nagyon rövid lett de azért remélem örültök neki. A folytatást már kitaláltam már csak lekell írni szóval hamarosan folytatom. Mindenkinek további jó olvasást!❤😊😀