Egy új nap! Egy új kezdet!

2.4K 96 21
                                    

Amikor az ember elköltözik az egy nagy fordulat az életében. A nevem Tóth Kinga és ma költöztünk fel Budapestre, a Pál utcába. Nagyon rossz érzés volt ott hagyni a barátaimat. De lassan beletörődtem... már nem megyek vissza. Másnap volt első napom és majdnem egész este azon görcsöltem mi lesz holnap. Arra keltem, hogy csörög az ébresztőm. Nem tudtam mikor aludtam el de kikászálódtam az ágyból és elkezdtem össze készülődni. Mikor lementem köszönni, már hallottam öcsém hisztijét, hogy miért kellet elköltöznünk. Szóval gondoltam inkább a szobámban reggelizek, mert semmi kedvem nem volt hallgatni. Befejeztem, majd rekord idő alatt megcsináltam mindent ami reggel a feladatom volt és elköszönvén anyumtól meg a hisztis öcsémtől, elindultam a suliba. Kb. egy 15-20 perc alatt odaértem és remegő kezekkel nyúltam a kilincsért, hogy benyissak. Benyitottam. Minden olyan, más volt... Hát jó ez nem csoda mivel új suli, minden új, de mégis amikor beléptem azt éreztem, hogy egyre inkább kezdek megnyugodni majd kivettem az óra rendem a táskámból és elkezdtem keresni az osztályom. Nemtudom hogy, de viszonylag hamar megtaláltam. De amint beléptem akkor láttam meg, hogy rajtam kívül csak KETTŐ lány van, és elképedve néztem magam elé azt ismételgetve magamban, hogy "Úristen itt fogok megpusztulni". Az ajtóban álltam és végig hordoztam a tekintetem a padokon és vártam a megváltást. Az az érdekes, hogy megjött a segítség. Még mindig csak álltam, amikor a hátam mögül valaki megszólított.
- Öm...tudok segíteni?- kérdezte egy mély, felnőttes hang mögüllem.
- Hát igazából...-nem sikerült végig mondani a mondatot mert amikor hátra fordultam egy nálam 1 ével idősebb és nálam jóval magassab fiú állt előttem. Nagyon megilletődve néztem rá, de éreztem, hogy az arcom pirulásnak indul ezért elfordítottam a fejem.- Szóval... Öö.. I-igen.- mondtam meg neki végül a Szent választ. Mintha olvasott volna a fejemben, hogy éppenséggel az a probléma, hogy nemtudom hová üljek, megfogta a csuklóm és elkezdett húzni magával. Én paradicsom szín fejjel követtem. Majd pár pillanat múlva oda értünk a harmadik padsor közepén elhelyezkedő padjához. Én ültem jobb oldalt az idegen fiú meg bal oldalt. Én még mindig bőszen hallgattam zavaromban és még mindig éreztem, hogy el vagyok pirulva. Aztán elkezdődött az óra, mindenki jegyzetelt mikor, az újdonsült padtársam mellém csúsztatott egy összehajtott cetlit. Gondoltam ezt még leírom és megnézem. Ez állt rajta:  "Szia! Boka János vagyok de hívj csak Bokának." elolvastam majd tovább írtam és mikor volt időm ráfirkantottam a választ: "Szia! Én Tóth Kinga vagyok. Sajnálom azt az előbbit. Új helyeken mindig olyan kellemetlenül érzem magam. Szóval köszönöm a segítséget." Miután leírtam, visszacsúsztattam mellé. Aztán meghallottam, hogy a hátunk mögött elkezdenek suttogni. De nem figyeltem rájuk mert ott volt már a cetli, amin csak egy "Szívesen" állt. Vége lett az órának éppen pakoltam volna el cuccom amikor Boka egy mosolyt küldött felém. Én viszonoztam. Végül két fiú izgatott hangja hívta, hogy beszélniük kell és elment. Csak az a baj, hogy én túlzottan is kíváncsi szoktam lenni és ez most sem volt másképp. Elmentem melletük hátha meghallok valamit a beszélgetésből. De sajnos ez az akció nem sikerült. Ezért inkább a mosdó felé vettem az irányt. Mikor pedig bemenni készültem volna a mosdóba, Boka megállított.
- Szia! Nos úgy gondoltam, hogy ha van kedved, eljöhetnél a pál utcába. Van ott egy elkerített telek ahol a fiúkkal szoktunk játszani és ha gondolod akkor megnézheted.- mondta és várta a választ.
- Rendben szívesen elmegyek.- mondtam majd elköszöntünk.

**** Bokáék beszélgetése****

Amikor Boka ott hagyta Kingát, hogy beszéljen a két fiúval, akik elhívták, mindketten izgatottan pillantottak Bokára.
- Ti most miért is néztek engem ennyire?- kérdezte Boka.
- Óó... Papuskám nem vagyunk mi hülyék, látjuk, hogy te most olyat tettél ami nem minden napi.
-Barabás miről beszél Csónakos?- kérdezte majd az említett felé fordult.
- Hát Jancsi te leveleztél!- Boka mérgesen nézett az előtte álló fiúra utálta, ha Jancsinak nevezik.
- És?- kérdezte.
- Órán! Hagyd már láttuk, hogy néztél rá!- folytatta Barabás és ekkor elment melletük Kinga. Boka utána ment miközben kért 1 percet.
- Hát papuskám ez szerelem a javából!-mondta a másik nevetve.
- Fogd be Csónakos!- mondta Barabás. - Ez még közel sem annyira biztos! Lehet Boka tényleg csak a barátja akar lenni.
- Hát én nem hiszem! Láttam a szikrát nem vagyok vak.-mondta Csónakos, Barabás vállára támaszkodva.
- Óó te!- sóhajtotta Barabás. Majd meglátta Bokát aki boldogan ballagott vissza felé.
- Látogatónk lesz!- mondta Boka és bement terembe. Itt Barabás is belátta, hogy Boka János fülig szerelmes.

****Vissza a storyhoz****

Véget értek az órák és mindenki haza ment. Már én is otthon voltam, befejeztem a házimat, megtanultam amit kellett és lementem, hogy megkérdezzem anyum, hogy körbe nézhetek-e az utcában. Elengedett azzal a feltétellel, hogy 7 -re itthon kell lennem. Elindultam, békésen sétálgattam az utcában mikor is egy nagy elkerített telekhez értem. Gondoltam erről beszélt Boka. Mivel nem tudtam merre van a bejárat, kerestem egy helyet ahol alacsonyabb
volt a palánk. Ott felmásztam és néztem ahogy a fiúk játszanak engem észre sem véve. Hatalmas telek volt tele farakásokkal. És én csak bámultam ahogy a fiúk már majdnem a palánknál fociznak. Előrébb akartam csúszni, hogy jobban lássam a meccset. Lecsúszott a kezem és leestem.

A pál utcai fiúk közöttWhere stories live. Discover now