A zászlónk eltűnése

1.1K 66 9
                                    

Már 1 hete annak,hogy Pál utcai lettem. Azt a Bokás dolgot meg egyszerűen nem tudom elfelejteni. Mindig ott motoszkál a gondolat a fejemben. De aztán eltűnik és minden normális. Most is ez történt éppen megyek a Grundra. Benyitok de még nincs ott senki. Úgy is egyedül akartam lenni egy kicsit. Gondoltam körbe nézek a farakások között mikor meghallok egy idegen hangot az egyik rakás teteéről.
- Na végre! Még, hogy nem fogom megtalálni! Mekkora barmok ezek!-mondta a hang. Vettem egy nagy levegőt és felkiálltottam.
-HAHÓ!-mondtam majd mivel nem jött válsz fel másztam a létrán. Egy barna szempárral találtam szembe magam és barna fürtyeit meg csak úgy sodorta magával a szellő.
-Helóka!- intett oda nekem egyik kezével a másikkal meg a fejét támasztotta.
- Ööm...izé. Hello?- mondtam meglepetten. Hát nem minden nap találkozik egy ember egy farakás tetején egy fiúval. Szóval gondoltam bemutatkozok. Akkor még nem is sejtettem kivel állok szemben.- Szia! Tóth Kinga vagyok.-mondtam kissé remegő hangon és egy borzasztóan kínos mosollyal.
- Én Áts vagyok! Áts Feri.-a név hallatán kirázott a hideg. Ez lenne az a nagy és félelmetes Áts Feri?-Feljössz?-kérdezte majd arréb ment. Én meg ez a " Ha ezt Boka megtudja...." mondttam a magamban. Majd felültem mellé. Már a gondolatától elő jöttek a pillangó és röpdösni kezdtek a hasamban.
- És mijáratban erre?-kérdeztem. De nem mondta meg hanem vissza kérdezett.
-És te? Mitcsinálsz ezeknek a hülye Pál utcaik "birodalmában"?-kérdezte én meg mentem a fejem után.
- Ne beszélj így a barátaimról!-mondtam majd a számhoz kaptam a kezem de már túlkéső volt.
- Na bakker! Ez is egy Pál utcai!-kelt volna fel és vitte volna a zászlót magával de én elkaptam a végét és vissza rántottam.
- Na na na! A zászlót kérem!- majd kitépte a kezemből és elökött. Pont eltudtam kapni a létrát. Aztán annyit mondott.
- Majd ha fagy!!-mikor vissza másztam már nem volt ott. Elkapott egy érzés a... bűntudat úgy éreztem az én hibám, hogy elvitte a zászlót. Könnyes szemmel másztam le és gondolkodtam. Majd át öleltem magam és úgy kullogtam vissza a farakások közül. Már a fiúk is ott voltak nagy levegőt vettem és kiléptem, hogy elmondjam mitörtént. Ők boldogan köszöntek nekem én meg csak egy halk "Sziasztok!"-kal álltam előttük. Elkezdtek hullani a könnyeim és úgy kezdtem bele.
- E-elvitte...-mindenki aggódva nézett rám majd Csele megszólalt. Nekem egyre csak fojtak a könnyeim a bűntudat miatt.
- Mit?
- A zá-zászlót...- adtam megneki a választ.
- És ki?- kérdezte Kolnay.
- Á-áts Fe-feri-ennél a szónál már zokogtam. Össze estem ott ültem a földön fájt a bűntudat miért nem téptem ki a kezéből a zászlót amég volt rá esélyem? És minden elsötétült csak a suttogásokat hallottam. Nem értettem mit mondanak. Majd éreztem, hogy valaki átölel. Meglepődtem és elpirultam attól a személytől aki ezt megtette. Boka volt az. A pillangók vissza tértek de még is ahogy Boka a karjaiba zárt meg nyugodtam és vissza öleltem. Mondjuk éreztem a meglepett tekinteteket rajtunk de nem érdekelt.

Mindeközben Kolnay elkezdett súgni valamit Csónakosnak.
- Te Csónakos!-fordult felé az említett személy- Mivan Bokával? Olyan más mint álltalában. Most olyan érzelgős. Nem olyan komoly mint szokott.
- Hát tudod Kolnay. Bokát szíven találta kupidó nyila.-erre Kolnay meglepetten nézett Csónakosra.
- Úgy érted Boka... meg egy... lány... már mint szóval, hogy én ezt... mivan?-mondta majd meglátta ahogy a vele szemben álló ember halkan halálra röhögi magát.
- Hát te is tudsz beszélni papuskám!- mondta majd meglátta, hogy Bokáék feltápászkodtak.
-Mindjárt jövök csak kinyomozzuk az esetet.- mondta boka majd a lánnyal az oldalán elsétált.

Ketten sétáltunk a farakások között. Kerestük a farakást amelyiken a zászló volt. Majd megtaláltuk, felmásztunk és ott ültünk.
- Szóval mitörtént?- kérdezte én meg nagy levegőt vettem és elkezdtem.
- Én értem legelőször ide és elindultam, hogy körülnézzek. Amikor hallotam egy hangot a farakásról. Felmásztam és szembe találkoztunk. Akkor nem ismertem fel de aztán bemutatkozott és rájöttem, hogy miért van itt. Majd én véletlenül elmondtam, hogy Pál utcai vagyok. Erre elakart menni de én megfogtam a zászló végét és vissza rántottam, hogy adja vissza a zászlót. Ekkor viszont lelökött és mikor vissza másztam már nem...vo-volt o-ott.- mondtam remegő hangon majd fojtattam.- És én most rosszul érzem magam mert nem is néztem meg, hogy merre ment meg semmi... Meg lett volna esélyem kitépni a kezéből a zászlót de nem tettem. Csalódást okoztam... De már mindegy.- majd a mondat végére nagyjából megnyugodtam. Aztán csak a földet bámultam.- Sajnálom...- suttogtam neki.
- Tudod... mindenki követ el hibát. Még én is... amikre egyáltalán nem vagyok büszke de elengettem. Megtanultam, hogy bocsássak meg másoknak és magamnak.- a pillangók amik egy rövid időre elmentek most vissza tértek. Igaza van Bokának elkell engednem és akkor minden jó lesz.
- Köszönöm.-mondtam majd rákérdeztem.- Te milyen hibákat követtél el?
- Hát...a szüleim elhitették velem, hogy milyen ügyes, okos gyerek vagyok ezért minden féle versenyre beiratkoztam. Csak túlsok volt a stressz és már nem bírtam vártam a megmentő kezeket amik segítenek. Szerencsémre össze ismerkedtem Csónakossal aki bemutatott az ő barátainak így újra a régi lettem.- mondta. Én figyelemmel hallgattam a történetét.
Aztán befejezte és én félve de ráraktam a kezem vállára.
- Most másra terelvén a szót. Miért költöztetek el?-kérdezte én meg a kérdés hallatán levettem a kezem a válláról és elsötétült az arcom.
- Rossz emlék...-mondtam és a térdemre hajtottam a fejem.-nagyon rossz emlék. Legalábbis nekem.
-Miért?
- A szüleim elváktak és van amikor apummal hónapokig nem beszélek. Ez most is így van.- ezt kimondtam és ökölbe szorítottam a kezem.- Mert ő megházasodott és van a feleségének egy fia...aki néha csak magára tud gondolni. És nekem nagyon fáj ez az egész még mindig nemtudok megbékélni. Aztán még ez a költözés mert anyum csak itt kapott munkát és... A barátaimat is elvesztettem mert egy új lány jött a helyemre és ez nem jó érzés! Meg ez az Áts Feri annyirra oda mennék a Füvészkertbe és jól beolvasnék neki.- Boka megértően nézett rám. Majd elmondta, hogy ötletet adtam neki és holnap 3 órakor gyűlés. Én leokéztam a dolgot bár nem biztos, hogy eltudok menni mert holnap vissza utazok a barátaimhoz de gondoltam inkább nem hozom szóba. Majd lemásztunk és elindultunk haza. Ez volt az első estém amit normálisan áttudtam aludni mert most nem stresszeltem semmin mert holnap Szombat ezért csak jó lehet a napunk.

A pál utcai fiúk közöttWhere stories live. Discover now