A pál utcai fiúk között

Az utazás

Mikor felkeltem gyorsan összekészítettem mindent ami kell az útra. Mert ma vissza utazom a régi otthonomba nagyon hiányzik már szóval gondoltam meglepem a lányokat akik aztse tudják, hogy jövök. Gondoltam direkt meglepi lesz. Oda értem az állomásra és vonatom pár percel késöbb elindult. Azon elmékedtem milehet velük. Reméltem nincs bajuk. Nem sokkal késöbb megérkeztem. Vártam a buszom amikor egy ismerős alak jött felém egy lány megállt mellettem levette a kapucniát amitől eddig nem láttam az arcát. Mikor megláttam azt hittem álmodok. De észre vette, hogy őt figyelem.
- Mitnézel?- kérdezte az alak. Én meg homályosan kezdtem látni a könnyektől.
- Te...
- Minden oké csajszi?
- Zsófi?...- kérdeztem és megláttam benne azt a csínytalan kislányt akit már 1 hónapja nem láttam ( igen közbe eltelt egy hónap)
- Igen. De te ho...- nem mondta végig. Láttam a felismerést a szemében amint a könnyek megjelentek a szemében.- K... Kinga?- kérdezte bizonytalanul.- T...tényleg te vagy a...az?- majd át ölelt.
- Igen én vagyok! De most engedj el itt a busz.- egész utazás alatt beszélgettünk kiderült ugyan ott szállunk le. Ekkor megláttuk a lányokat és segített a közelükbe férkőzni. És ekkor hátba támadtam az egyik lányt.
- Kip, kop ki kopog találd ki, hogy ki vagyok!- kérdeztem miközben eltakartam a szemét egy göndör hajú lánynak. A másik két lány döbbenten nézett rám a volt osztály társukra.
- Nemtudom kivagy. Mutasd meg.-
- Elengedem a szemed de tarsd csukva és csak akkor nyisd ki ha szólók. Oké?- magam felé fordítottam.- Kinyithatod!- mondtam majd kinyitotta szemét.
- Oké kinyitom! Szóval te vagy...- itt elcsuklott a hangja sírva ölelt át, hogy újra látjuk egy mást.- KINGA!!! Annyira hiányoztál! Nem tudom mit mondjak.- ekkor megpillantott valakit ahátam mögött.
- Hello?- megfordultam és egy szőkés barna hajú lány állt mögöttem. Én fél fejjel nagyobb voltam nála.
- Na én mentem.- majd Zsófi zsebretett kezekkel elment.
-Várj meg én is mindjárt megyek!- kiabáltam után majd megállt.
- Szabó júlia.- nyújtotta felém a kezét.
- Tóth Kinga.- kezet ráztam vele majd elköszöntem a többiektől. És oda futtam Zsófi.
- Ez az előbbi most mivolt?- kérdeztem. De nem válaszolt.
- Az most mindegy gyere menjünk Fanniékhoz neked biztos örülni fognak. Szükségük van egy kis örömre.
- Ezt, hogy érted? Mitörtént?!
- Majd ő elmondja...- én aggódva mentem Zsófi mellett. Aztán hamarosan oda értünk. Amint oda értünk becsöngettünk. Ekkor egy kisírt szemű és kócos hajú lány nyitott ajtót. Én Zsófi mögött jöttem.
- Szia Zsófi... Mit hoztál?- kérdezte halkan.
- Egy meglepetést.- majd kilépett előlem.-
- Te...itt? Ez, hogy lehet. Vissza jöttél?- aztán közelebb jött és átölelt. És belesúgta a fülembe.
- Kinga ...borzasztóan rosszul vagyok...- mondta én meg aggódva karoltam át. Intett a fejével, hogy jöjjünk be. Az ágyon egy magába roskadt lányt láttam. Én már tényleg aggódtam.
- Mitörtént?- a lány felkapta a fejét egy halvány mosoly ült fel az arcára mikor meglátott.- Enikő?...
- Majd én elmondom. Nekik ehez most nincs erejük.- leültünk a kanapére.- Miután elmentél az új lány elkezdte Fannit piszkálni és bántani. Enikőről pedig hazugságokat terjesztett ezért őt is sokan piszkálták amitől már nem a régi elvesztette az érzéseit é...és a...azóta nem tu...tudta vi...vissza s..s..szerezni.- mondat végére könnyek hullottak a szeméből. Én a lány elé térdeltem és megfogtam a vállát.
- Enikő?... Kérlek nézd itt vagyok nem k...kell f...fél...félned. Itt vagyok. Kérlek Enikő...- itt zokogtam túlsok rossz történt és túl hirtelen nem bírtam felfogni mitörténik.
- Ki... Kinga?- kérdezte egy halk hang.- Tényleg itt vagy?- mindenki felkapta fejét én pedig szorosan át öleltem a lányt.
- Igen itt vagyok...én mindig itt leszek akkor is mikor bántanak csak gondolj jó dolgokra és győzdle a bántó szavakat. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a félelem.- súgtam a fülébe. Amikor ránéztem egy szikrát láttam a szemében.
- Fanni jól vagy?- nézett a barátnőjére.
-Igen...most már igen.- majd mikor mindenki kellő képpen megnyugodott elkezdtünk beszélgetni és elhalmoztak egy rakat kérdéssel. Elmeséltem nekik az első napom. A Bokával való találkozást. A grundon töltött első napom a vicces bevonulásommal együtt. A Pál utcaiak és a Vörösingesek közötti konfliktust. És az Áts Feris esetet. a
Amikor ahoz a részhez értem mikor Boka átölelt akkor csak annyit hallok, hogy Fanni felsikít.
- Jaj úristen! Annyirra vártam már ezt a napot!- mondta Fanni izgatottan.
- Hogy mi?- kérdezte Zsófi.
- Te nem látod?- mutatott az arcomra.
Én meg ijedtemben még vörösebb lettem.
- Várjunk csak te...
- NEM!- vágtam rá ijedten.
- Ó dehogy nem!- mondta Enikő jobb kedvre derülve. Nem bírtam tovább leplezni.
- Najó...igen én belezúgtam Bokába. Amikor beszélgetünk elvörösödök, remegek és pillangók röpdösnek a hasamban.
- Ez ilyen.- mikor ezt elmondta Eszter rámírt, hogy jövök-e fagyizni.
- Bocsánat de nekem mennem kell, megyek fagyizok a lányokkal hanem baj.
- Nem baj! Menj csak.- mondták egyet értően.
- Sziasztok!- aztán elindultam. És eszembe jutott Júlia. Nagyon mérges lettem és elhatároztam, hogy beszélek Eszterrel. Amikor oda étem mindenki egy kedeves sziával köszönt bár Júlia köszönés valahogy erőtetettnek hallottam. Aztán mindnki vett egy magának tetsző fagyit. Mikor mindenki megette megkértem Esztert, hogy jöjjön ki.
- Mit szeretnél?-kérdezte miközben rám nézett.
- Mit mondott neked Júlia Enikőről.- mondtam komolyan.
- Ez most, hogy jön ide?
- Kérlek válaszolj.
- Azt mondta Enikő hátba szúr kibeszél a hátam mögött.
- És te elhitted neki?
- Hát... igen!
- És ezt te kinézed Enikőből?
- Igen!- mondta haraggal a szemében.
- Miért?
- Mert...kellet valaki akibe megbízhatok mindnkitől elhúzodtam amikor elmentél. És amikor Júlia ide jött úgy éreztem megbízhatok benne!
- De nem látod, hogy a barátaid ellen fordít?!
- Hagyd ezt abba te nem értheted! Felénk se néztél 1 hónapig még csak nem is írtál! Azt hittem bajvan és kiborultam. Ezért mindenkinek elhittem mindent! Kellett egy támasz! Mert te csak ott lazulgatsz pesten mi megszenvedünk!!- vágta hozzám a szavakat.
- Megértelek de...- majd fogta magát és orrba vágott de úgy, hogy eleredt az orrom vére.
- Végeztem! SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI!!- majd könnyes szemmel vissza ment én meg a kezemet az orromhoz raktam. Elindultam vissza fele Katáékhoz és csak az az egy mondat kavargott a fejemben. Nem bírtam elfelejteni. Mikor megérkeztem örültem, hogy nemkell csöngetnem mert nyitva volt.
Beértem a szobába. Mikor megláttak megijedten nézték ahogy folyik az orromból a vér.
- Én hozok zsepit.- mondta Enikő és kiment a konyhába. Én meg némán leültem egy székre.
- Mitörtént?- sóhajtotta.
- Eszter az történt.- mondtam miközben egy poharat piszkáltam.
- Ő ütött orrba?- eközben Enikő hozott egy százas papirzsepi csomagot.
- Köszi!
- De miért tett ijet?
- Mert elkezdtem fagatni miket mondott neki Júlia és ezért orrba vágott.
- És azt mondta soha többénem akar látni.- majd ránéztem az orára láttam, hogy 1 óravan lassan elkéne indulnom.- Hát lányok én szerintem megyek.
- Hova?- kérdezte Fanni.
- Haza. Már 1 óra a végén még lekésem a vonatom.- mindenkit egyesével át öleleltem. Majd oda súgtam Enikőnek.- Nefelejtsd el mit mondtam. Én lélekben mindig itt leszek.
- Rendben! Köszi!
- Na gyere Zsófi!- még egyszer elköszöntünk a zsepi még mindig ott volt az orramnál.
- Köszönöm, hogy eljöttél.- mondta kedvesen- Már nekem is hiányoztál.
- Nincs mit.- ekkor láttam, hogy jön a busz. Aztán átöleltem Zsófit.- Kellemes volt újra látni. De én most megyek.
- Gyere minnél hamarabb.- elköszöntünk és felszáltam a buszra még az ablakból integettem neki. Majd néztem ahogy lassan eltűnik. Nem sokára oda értem az állomásra. Még egyszer magamba elköszöntem. Aztán mentem a vonatomra. A vonaton ülve elgondolkodtam miért tett ilyet Júlia. Egyszerűen nem fért a fejembe. Fél 3 volt mikor vissza érkeztem Budapestre. Az állomásról futva indultam haza. Mikor megérkeztem egy cetli volt az asztalon: Vásárolni vagyunk. Van leves az asztalon. És az egyik osztály társad keresett.
Puszi anya!
Szóval gyorsan ledobtam a táskám. Ránéztem az órára már elmúlt három.
Gyorsan kiléptem a házból bezártam és már rohantam is a Grundra. Szerencsére az ajtó nyitva volt így simán betudtam menni. Azkokat a nézéseket...jesszus! A fiúk olyan gyilkos pillantásokat szögesztek rám, hogy az már bűncselekmény.
- Itt vagyok!...- mindtam halkan és oda mentem hozzájuk.
- Szóval...Boka, hogy most már drága Tóthunk is itt van akkor elkezdhetjük?-  mérges voltam Barabásra. Mintha ő már nem késett volna 5 perceket.
- Ja persze akkor kezdem. A terv a követ kező. Mivel Áts Feri is itt volt és elvitte a zászlót mi is elmegyünk a Füvészkertbe. Ehez 3 3meberre lesz szükségem legyen...ööö veled mitörtént?- csak a kérdés után jöttem rá, hogy elfelejtettem kidobni a zsepit.
- Hosszú sztori...- mondtam kínos mosollyal.
- Oké? Az egyik Csónakos...a másik...- körül nézett és megakadt rajtam a szeme- Kinga.
- Én? Még egy kirándulás? Király!
- A Füvészkert előtt 7 kor.
- Értettük.- mondtuk egyszerre.
- És most mehettek. Kinga te maradsz!- mondta nekem.
- Sok sikert papuskám!- súgta Bokának Csónakos majd rákacsintott.
- Gyere. Beszélnünk kell.- ő elindult én megmentem utána.
- Mitszeretnél?
- Miért késtél?- nézett rám úgy mint aki sejt valamit.- És miez a zsepi?- kérdezte én elvettem az orromtól látta, hogy tiszta vér a zsepi- A kettőnek köze van egy máshoz?- én csak rábólintottam.
- Szóval hol voltál?- elmeséltem dió héjba a történéseket.
- És ezért...
- Így már világos. De jól vagy?
- Persze persze jól vagyok.- jó volt hallagatni az aggódó hangját. És most a pillangók vissza tértek. Majd elindultunk ki a telekről és haza mentünk, hogy feltudjunk készülni az esti túrára.