Sziget /Shawn Mendes/

58.🏝️

-Most mit csináljak szerinted?- kérdeztem Fannit teljesen kizárva a beszélgetésből szegény Davet

-Lia ti vagytok a legcukibb páros akiket valaha láttam. Ne hagyd, hogy elmenjen!- nézett komolyan

-De mit csináljak? A telefont úgysem veszi fel.

Hallottam ahogy Levi és Emma rólam tárgyalnak.

-Szerinted kiről beszél?- kérdezte a szőkeség

-Mit tudom én biztos a kis pincsikutyája elhagyta, aztán visszakönyörgi magát hozzá. - kevergette a kávéját Levi

-Pff... mindig is talpnyaló volt, de ha van esze annak a Shawnnak vagy kinek talál nála sokkal jobbat is. - nevetett gúnyosan Emma

Kezdett kicsit elszállni az agyam.

-Menjünk innen amíg be nem töröm annak a libának az orrát.- sziszegtem az orrom alatt

Mindhárman kiléptünk az utcára ahol még mindig nagy pelyhekben esett a hó.

-Hívd fel!-tanácsolta Fanns

-Nem veszi fel

-Akkor zaklasd addig, míg felveszi!

Feloldottam a telefont és bepötyögtem Shawn számát. Az idegességtől remegő ajkakkal szorítottam a készüléket a fülemhez.

Kicsengett.

-Mi ez? - hallgatózott Fanni

A Marry me szólt Bruno Marstól

Megpördültem a tengelyem körül.

Ott állt

Lazán mosolyogva elővette az iPhoneját és kinyomta.

-Sh..Shawn te meg mit keresel itt? - kérdeztem zavarodottan

-Téged- sétált közelebb

Végigmértem.

A szokásos fekete farmerjén és csizmáján kívül most egy szürke szövetkabát és ugyancsak szürke sál volt rajta. Göndör hajában fehér kis pelyhek csillogtak.

Mikor odaért felnéztem rá és szólásra nyitottam a számat:

-Sajnálom, hogy annyira túlreagáltam a mait csak..

-Nem kell bocsánatot kérned.- fogta hideg keze közé az arcom - Andrewval közöltem, hogy az állásával játszik és kénytelen-kelletlen de meggondolta magát.

Csillogó szemei engem fürkésztek.

-Lia - nyúlt az állam alá- Folytathatjuk ott ahol abbahagytuk?

Belenéztem zöldjeibe és azt sem tudtam mégis mit mondhatnék.

Átutazta értem a fél világot. Értem. Szembe szállt a saját menedzserével. Miattam

-Nézd Shawn..- vettem le piros kezeit az arcomról mire csalódott pillantást vetett rám- Hogy a viharba ne mondanék igent!- visongtam

Felkapta a fejét és szemei ismét felragyogtak.

A derekamat átfogva körbepörgetett és lágy csókot lehelt az ajkaimra.

Ott álltunk Budapest ki tudja hányadik kerületében, szétfagyva, a sűrű hóesésben szinte az orrunkig sem láttunk, de boldogok voltunk.

Annyi kalandon, és megannyi megpróbáltatáson mentünk keresztül most mégis egymás ajkain csüngtünk mint két szerelmes tinédzser.

És ezt a boldogságot már senki nem veheti el tőlünk.

Soha többé...

Sziasztook!

Azta, először is nagyon köszönöm azoknak akik eddig is olvasták a könyvet és részről-részre megnyomkodták a kis csillagot. Elképesztő számomra, hogy több mint 65 ezer megtekintés van a könyvön amit tényleg nem tudok elégszer megköszönni!♥️
Így egy huzamosabb szünetecske után visszatérek és még a héten befejezésre kerül a történet.

Szép napot/estét mindenkinek!♥️