Sziget /Shawn Mendes/

47.🏝️

-Ígérem akárhol leszek hívlak oké? És karácsonykor is majd kijössz pár napra- fogta a keze közé az arcom ami már egy ideje könnyben úszott.

-Szeretlek - mondtam

-Én is szeretlek hercegnő- majd egy hosszú búcsúcsókot adott és visszanézve beszállt a fekete Jaguárba.

≈≈≈≈2 nappal később≈≈≈≈

A tízóraimat a táskámba vágva indultam el otthonról.

2 napja hogy elment Shawn én pedig szenvedek.

A szüleimmel azóta sem beszélek, csak akkor ha nagyon muszáj.

Mint minden reggel most is Shawn szólt a fülemben.

Éppen a Youth amit közösen énekeltünk fel, és az én hangom még mindig borzalom de az övé.. Mintha egy földreszállt angyal énekelne

Dúdolászni kezdtem majd lassan picit táncolni is

You can't take my youth away
This soul of mine will never break
As long as I wake up today
You can't take my youth away..

-Sziaa - ordított a fülembe egy lány hang, én pedig ijedtemben oldalra ugrottam pont neki egy kerítésnek

-Aú - dörzsöltem a karom - Fanni! - rivalltam rá

-Bocsi - nézett bűnbánóan

-Te hogyhogy erre? Vagy.. Nemár visszajössz! - visított Nia

-Nyugi- csitítottam

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

Az osztályba belépve minden szem rám szegeződött, ezért inkább csak lehajtott fejjel mentem a helyemre ami még mindig üres volt.

Újra nyitódott az ajtó és most lépett be a végzetem.

Levente..

Végignézett az osztályon és megakadt a szeme rajtam

-Nicsak hát ki méltóztatott visszatérni köreinkbe - tárta ki a kezét

-Hagyd békén - kelt védelmemre Nia

-Bocsánat hát hogyne - ült a helyére egy gúnyos mosollyal

Valahogy úgy éreztem ez nem a vége még a történetnek. Merthogy csak most kezdődött el igazán

                     📚Órák után📚

A szekrényből kivéve a kabátom indultam is haza.

Pontosabban indultam volna ha nem állja az utamat Levi meg a pár haverja

-Á Lia - mondta miközben próbáltam áttörni köztük, mire Levi erősen megszorította a vállam

-Engedjetek el - kiabáltam

-Eszemben sincs - nevetett fel majd belökött a takarítószertárba utána ő is besétált.

Vaksötét volt csak a szellőzőnyíláson jött be egy kis fény

-Szóval ki is ez az új gyerek? - kérdezte és erősen nekinyomott a falnak

-Hagyj békén! - próbáltam kirántani a kezem az övéi alól

-Hiába kiabálsz a tanárok már régen hazamentek a takarítók pedig végeztek a munkájukkal ilyenkor már nem járnak a folyosón. Szóval édes kettesben vagyunk - simított végig az arcomon

-Hagyj békén te rohadék! - kiáltottam és a térdkalácsát teliberúgva próbáltam menekülni

Megjegyzem sikertelenül mivel az ajtó nem engedett a folyamatos rúgásaimnak

-Te mocskos ribanc! - húzott a hajamnál fogva ami iszonyatosan fájt -Most pedig szépen beszélgetünk - mondta miután újra a sarokba szorított - Ki ez a csávó? - nem válaszoltam mire szinte ordítva kérdezte - KI EZ AZT KÉRDEZTEM!

-S-senki - rebegtem a sírástól remegő ajkakkal. Újra rám akart ordítani de az egyik haverja kivágta az ajtót

-Levi húzás innen jön Vörös! - kiabált be az ajtón, mire Levi ismét a hajamnál fogva felhúzott

-Jól jegyezd meg nem ez volt az utolsó alkalom! - majd elengedve a falhoz lökött és rám csapta az ajtót

Vörös Dánielre visszatérve ő a tesitanárunk és elég szívós ember és általában mindenkit megbüntet aki 3 óra után a suliban flangál engedély nélkül

-Ki az! Ki van itt! Gyere elő mert ha én talállak meg annak nem lesz jó vége! - kiabálta át a folyosón én pedig éreztem végzetem felém közeleg