Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

13.rész

-Most mit csinálunk?-kérdeztem Boristól
-Nem tudom bassza meg. Miért mindig velünk történnek ilyenek?
-Mert elbaszott vagyok. És ez rád is kihat. Elvagyok átkozva Boris. El kéne hagynod engem...
-Nem, én is legalább annyira elbaszott vagyok mint te. De most azt kéne kitalálni,hogy hogyan szerezzük meg a pénzt.
-Raboljunk ki egy bankot?
-Jó ötlet.
-Én csak vicceltem Boris.
-Ja, hát a drogot be kell fejezni mert azzal már egy csomót spórolunk. Apám házát kiraboljuk és úgy körülbelül a fele meg lesz.
-Csodálatos.
-Potter, szerinted bántani fogja addig a húgomat?
-Nem hinném. Akkor adjuk csak oda a pénzt ha ott lesz a lány. Szóval nem hinném,hogy megkockáztatná.
Nem tudom. Hát el kéne menni dolgozni...-vetettem fel
-De most sétáljunk egyet mielőtt elvisz az infarktus.
Fél óra alatt oda is értünk, egy gyönyörű parkba, ahol egy srác éppen egy csajt próbált rávenni  hatalmas lufikkal, meg piknikkel, hogy legyen a barátnője. A lány nagyon ellenkezett, de a fiú mégis erőltette.
-Jézusom.
-Most mi van, Boris?
-Szegény lány.
-Szerintem aranyos ahogy próbál a kedvében járni és hátha egyszer megszereti.
-Potter,a szerelem nem a nagy gesztusokról szól, vagy a holdról meg a csillagokról. Csak a szerencséről, ha nem szeret hát nem. Tudod hányszor jártam már így? Kurva sokszor...
-Ja, lehet igazad van.
-Nekem mindig.
-Ma mi csinálunk vacsorát, Hobienak szülinapja van.
-Okés.

-Na szóval, süssük tortát vacsorára.
-Rendben.-válaszoltam

Végül  ketten bénázva össze raktunk egy csoki tortát, ami egész jól nézett ki.
-Boldog szülinapot, Hobie-üvöltöttük
-És köszönjük,hogy itt lehetünk. Nem tudom mi lenne velem nélküled.-köszöntöttem
-És én is köszönöm,hogy befogadott.
-Én meg köszönöm gyerekek, hogy gondoltatok rám és örülök, hogy itt vagytok mind ketten.

Bocsi, hogy megint későn de most legalább nem hajnal kettő van. Remélem tetszett.