12.rész

114 17 10
                                    

Három hónap telt el, sem az Aranypinty, sem a betörő nem lett meg. Az élet nem állt bármennyire is  azt gondoltam abban a pillanatban amikor tudatosult bennem, hogy az utolsó dolog is elveszett ami anyámra emlékeztetett. Lehet, hogy valamilyen szinten furcsa ez de mikor rápillantottam láttam fakó kék szemét, láttam őt teljes valójában. És talán, még Barbouréknál anno az volt szinte egyetlen  boldogságom ,hogy elképzeltem milyen is lenne ha még itt lenne. Ha nem késtünk volna, ha nem kaptak volna el a suliban, ha nem mentünk volna be a múzeumba. Az aranypinty mindig azt az érzést juttatta eszembe amikor még minden tökéletes volt. Az az igazság, hogy akkor még nem becsültem meg. Volt rá példa, hogy megkértem anyámat, hogy az osztály előtt ne öleljen meg. Most pedig azt sem bánnám ha egy egész kibaszott galaxis előtt ölelne meg csak lenne itt. Szinte teljes mértékben visszasírom a gyermekkoromat,nem akarok felnőni. Bár a szörnyű tragédia miatt ismertem meg Borist és Hobiet is. Régen kisebb koromban azt hittem természetes az,hogy ha haza megyek anyám már vár a vacsorával, együtt nézünk tv-t késő estig. Azt hittem, hogy ez magától értetődő a gondoskodás,a szeretet. De hamar rájöttem,hogy ez rohadtul nem így van. Erre akkor jöttem rá amikor még nem ismertem Borist és Xandránál meg apámnál laktam. Ők sosem szerettek maximum elviseltek. Azt a szót,hogy törődés nem is ismerték. Talán most nőttem fel annyira, hogy teljes mértékben felfogjam, hogy egy tárgy sem fogja pótolni, egy hely sem. Csak úgy hozhatom vissza pillanatokra ha nem is fizikailag ha azon emlékeinkre  gondolok amik boldoggá tettek és így azt érzem velem van...

-Köszönjük a vacsorát Hobie.-köszöntem meg
-Köszönjük.-mondta Boris is
-Szívesen, Boris leveled jött
Bent a szobában döbbenten néztünk egymásra, mégis kinek van szíve ilyet írni? Miért kell egy fiút és a húgát bántani az apjuk megfontolatlansága miatt? Néha nem értem az embereket. Nagyon nagyon félek, féltem Borist és a húgát.

Levél:

Kedves Boris Pavlikovsky!
Az édesapád olyan megfontolatlan volt, hogy úgy kért kölcsön tőlem drogot, hogy azt nem tudta  vissza fizetni. Mivel börtönbe került így rád száll a tartozás. Ha nem törleszted a 14000 dollárt a húgodnak bántódása esik. Fél éved van rá. Ne akard, hogy a többi hozzátartozódat is fenyegetnem kelljen. Hozd az összeget a mostani lakóhelyedtől két kilométerre lévő műtárgy raktárba. Bánni fogod ha nem csinálod azt amit mondtam...

Ma rajzon csak össze hoztam ezt a részt bár mondjuk most azt sem tudom milyen szobrokról kéne tanulnom,hogy ne kapjak egyest de mindegy. Remélem tetszett, hamarosan hozom a következőt. Ha a "drága" matektanár nem tervez be plussz háromezer dolgozatot a hétre. Egyébként majdnem ez lett a befejező rész csak ihletre ébredtem hajnal ötkor és szegény 13 okom volt könyvem hátulját tele írtam,szóval még lesz egy csomó rész.

Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)Where stories live. Discover now