11.rész

130 19 12
                                    

Az ajtó tárva nyitva. Betörtek. A boltba nem, csak a lakásba. Ott jobb volt a biztonsági rendszer, oda nem sikerült nekik. Mi lesz most vajon megvan még az Aranypinty? Gondolom Boris is e gondolkodott, mivel egymásra néztünk. Úgy szaladtam be a szobába mintha az életem múlott volna. Az ágy alá néztem, de ott csak egy poros zoknit találtam. Amióta csak nálam volt, féltem mi lesz, ha ellopják, bevallom néha azt kívántam, bár ez történt volna. De abban a percben csak arra tudtam gondolni, hogy jobb volt a szívemhez kapva rohanni haza, de mégis mindig itt találni, mint most, hogy többé nincs itt. Az Aranypintyet ellopták. A festmény nem az enyém többé, habár talán eddig sem volt az. Boris bicegett be a szobába. Arckifejezéséből láttam, hogy érti, miért ülök ledermedve a földön. Leült mellém. Én csak néztem magam elé, a homlokom izzadt, kapkodtam a levegőt. Nem szóltunk, csendben voltunk percekig, de Boris megszakítva a kettőnk között beállt csendet és megszólalt.

-Elvitték, ugye?

-Igen, elvitték.

-Bassza meg. Ha a rendőrök megtalálják az elkövetőt, akkor nekünk is annyi.

-Megtalálják a festményt is, tudom!-mondtam könnyes szemekkel

-Na, Potter-szorított magához-Hobie hívta a rendőröket meg fogják kérdezni mid tűnt el, ha itt sírdogálsz, azzal pedig minden elbaszódna -súgta a fülembe

-Ennél is jobban?-nevettem fel keserűen- Az aztán fasza lenne, azt hiszem, menjünk inkább sétálni. Nem tudom, el tudnám e játszani, hogy nem tűnt el semmim, de szerintem egy árva hazugságot sem tudnék összehozni-mondtam, Boris csak bólintott.

Kimentünk a konyhába és az aggódó, rendőrre várakozó Hobieval találtuk szembe magunkat.

-Hobie, elmehetünk sétálni? Nem akarunk zavarni.

-Persze, menjetek csak! Én ezt majd elintézem.

Boris valahogy kisántikált a parkba. Ahol leültünk egy padra. Már ment le a nap

-Extasy-t? Kérsz, most szereztem Vegasból.

-Aha.

Nemsokára kellően beálltunk. Ez a cucc mindent felerősít, Boris csak hozzáér a vállamhoz és, inkább hagyjuk. De viszont jobban vagyok tőle. Hosszútávon félek azért, hogy káros lesz, ha ennyi drogot fogyasztunk, de akkor nem gondoltam erre csak a pillanatnak éltem aggodalom nélkül. Nem érzem már azt sem, hogy milyen idő van. Azt persze igen, ha valaki hozzám ér. Még a színek is felerősödtek. Hogy menjünk haza? Már csak az hiányozna Hobienak ha haza állítanánk beállva a betörés után. A földön feküdtünk a bokor takarásában és azt sem éreztem, hogy hideg van e. Nemsokára haza mentünk, szerencsére Hobie nem vett észre semmit. Lefeküdtünk aludni.

-Jó éjt Potter, minden rendben lesz!

-Neked is!

Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)Where stories live. Discover now