Tiltott Gyümölcs

3

-Sophia Amelia! -rontott be a szobámba Madison mire ránéztem és leraktam a ceruzám a tankönyvemre. A házim már majdnem kész volt mikor Madisonnak muszáj volt betörnie hozzám. A mobilomra néztem és látva, hogy lassan 5 jöttem rá, hogy még időben vagyok. -Akkor itthon maradsz, húgikám? -mosolyodott el majd hátradobta nitrogén szőke festetett haját. -Már mennem kéne, Alex elfuvaroz az új kocsijával, annyira várom. -nézte meg magát a tükrömben és végigsimított fekete miniszoknyáján.

-Nem érdekelsz, Madison. -ráztam meg a fejemet majd újra a fizika könyvemnek szenteltem a figyelmem. -Mellesleg amúgy sem mentem volna. Tudod én az ágyban evős, sorozatos lány vagyok. -rántottam meg a vállaimat miközben beírtam a választ a füzetbe.

-Hát azt látom is, Sophia. -habár nem annyira kedveltem Madisont mégis rendes dolog volt tőle, hogy azon a nevemen szólított amelyiket használom és nem a másik nevemen amit nem szeretek. Madison sosem volt jó testvére, ránk sosem illettek azok a mondások, hogy a testvérek ott vannak egymásnak a bajban. Ő inkább levideózta volna, ha elüt egy vonat és még talán Instagramra is kirakta volna. 

-De legalább nem rólam terjengenek azok a pletykák, hogy mekkora ribanc vagyok és, hogy  mennyire sajnálják a húgod. -mondtam halál nyugodtan az orrom alatt. Madison azonnal felkapta a fejét és felém igyekezett. A karom elkapva rántotta el a forgószékem amin ültem és húzott fel onnan. -Engedj el. -rántottam ki a csuklómat a szorításból és megmasszíroztam azokat. -És menj ki légyszíves a szobámból. -néztem a szemeibe miközben villámokat szórtam rá a sajátommal. 

-Hogy mennyire megbánod ezt még, Sophia Amelia Darla. -fordult meg és ment ki az ajtón majd becsapta azt. Meg sem lepődtem a kettőnk közti feszültségen ugyanis nálunk ez mindennapos. Mindig is utáltam az egyik szerettemmel veszekedni, de Madison azt váltotta ki, hogy ne érezzek semmit sem a családom iránt. 

-Nyughass már! -szűrődött be az ajtómon keresztül egy férfi hang ami azonnal elhallgattatta a kint sipákoló nővéremet.  -Szard már le, Madison, hogy miket ki mond rólad! Ezt becsülöm a húgodban, hogy leszarja ki mit mond róla. Cselekedj te is így. -fejezte be a mondatát, Alex majd benyitott a szobámba.

-Oh, jajj, Hercegnő kisasszony árulkodott neked? -vékonyítottam el a hangomat majd elraktam a ceruzámat. -Gondolom megint én leszek a szar, ne is kezdj bele, Alexander. -vettem elő a telefonomat és feloldva azt léptem be a számológépbe, hogy kiszámítsam hányasra  állok, fizikából.

-Fejezd be, Amelia. -csitított el. -Van egy nagyon kegyes ajándékom feléd. -húzta mosolyra rózsaszín ajkait majd leült az ágyamra. -Mi lenne, ha te falaznál nekünk, ha esetleg összejönnék Madisonnal? -a kérdése teljesen lefagyasztott, hogy hogyan is fordul meg a fejében ilyen. Alex apja mikor idehozott minket azt mondta, hogy az az egy feltétele van, hogy a fiával nem jöhet össze egyikünk sem, mert az ő családjában sem lehetett a szobalányokkal olyan kapcsolatot teremtenie, így ezt a fiának is követnie kell. 

-Felejtsd el, szépfiú. -ráztam meg a fejem és még én is meglepődtem a gúnyos beceneven. Alex habár elmosolyodott a megszólításon, mégsem nevetett fel. -Nem kockáztatom a munkám és a lakhelyem egy ribanc miatt. -habár saját szándékomban sem állt ilyet mondani a nővéremről mégis kicsúszott a számon mire Alex felvonta a szemöldökét. 

-Tehát akkor nem akarsz abba a buliba menni? 30 perc és indulunk. Az idő ketyeg. -nézett rá méreg drága karórájára mire most én vontam fel a szemöldököm. -Meg persze segítek kicsikét a magánéletedben is. -döntötte oldalra a fejét mire megráztam a fejemet.

-Miért is lenne szükségem a segítségedre? Tökéletesen érzem magam így is. -rántottam meg a vállaimat majd hátradőltem a forgószékemben. -Úgy is tudom, hogy ebből az üzletből én jövök ki rosszul. -nevettem fel majd újra Alexre meredtem.