Tiltott Gyümölcs

14

-Mond el Madison vagy esküszöm a legrosszabbra gondolok. -erre a mondatra léptem be a házba. A z ajtót halkan csuktam be, hogy észrevétlen maradjak. Alex a konyhában állt kezében Madison telefonját szorongatta. A nővérem előtte állt, kezeit egy keresztbe fonta a mellkasa előtt. Egyáltalán nem hatotta meg Alex dühös tekintete.

-Csak egy srác, akivel együtt járunk ugyanahhoz a matektanárhoz. Esetleg szeretnéd a személyes okiratait is? -kérdezett vissza Madison én pedig már itt tudtam, hogy hazudik. Amikor feleselni kezd abban nincs sok igazság.

-Mindent megtennék érted. -lépett közelebb Alex hozzá, mire Madison testtartása azonnal ellazult. -de remélem tudod, azt is, hogy a megcsalást tartom a legnagyobb bűnnek. -komorodott el. -És ne tudd meg mi mindent tennék meg, ha csak gyanakodni kezdek. -lökte el magát a konyhapulttól és a lépcső felé vette az irányt.

A szobámba lassan felosontam de majdnem felsikoltottam, amikor megláttam, hogy Alex az ágyamon kiterülve fekszik, kezébe pedig az egyik plüssömet szorongatja. Cipőjét az ágy mellé dobta, pont a szőnyeg elé.

-Nagyon fontos megbeszélni valónk van. -jelentette ki, mikor leültem mellé az ágyra. -Egyik az, hogy Nathant, hogy intézzük el. Másik pedig az, hogy nagyon gyanakszom a nővéredre. De ha egyikőtöktől elkell búcsúznom, kénytelen vagyok a másikatoktól is. -nézett a szemembe a szívem pedig azonnal nagyobbat dobbant.

-Tudom, hogy azt hiszed megcsal téged. -jelentettem ki kertelés nélkül. -Akkor jöttem be, mikor elmondtad neki, hogy gyanakszol rá. -meséltem. -De azt tudnod kell, hogy Madison nagyon vad természet, és ha nem leli benned a kalandot akkor egyszerűen csak eldob. -mondtam őszintén. -Nathan miatt pedig ne aggódj. Beszélek vele vagy ma vagy holnap.

-Rendben. -reagálta le ennyivel. -És tudom. -tette hozzá. -Jobban kellett volna kiszemeltet választanom. -nevetett fel és felült az ágyon. -Öltözz át. Megyünk a lányokkal a játszótérre. -ugrott fel és kiment a szobámból. Utána még hallottam, hogy szól a lányoknak, hogy készüljenek, mert végül ő is tud jönni. Micsoda szerencse!

---

-Pamela ne rohangálj! -szóltam rá a cserfes kislányra előttem, aki viccesnek tartotta a magas fűben rohangálni. -A végén elesel megint és anya csomagjából kell sebtapaszt lopni. -nevettem fel. Alex csendben sétált mellettem közben a másik húga kezét fogta. Fekete nadrágja és kapucnis pulóver tökéletes illett a haja és szeme színéhez, azonban a játszótéren eléggé gyászos képet alkotott.

-Sophia, mi is elmehetünk az előadásra ugye? -kérdezte tőlem Martha Alex mellől és megrebegtette hosszú, sötét szempilláit. -Már alig várom, hogy lássalak titeket! -mondta, mire az ikertestvére is bólogatni kezdett és visszatért hozzánk.

-Persze, hogy jöhettek! -mondtam mosolyogva. -Első sorban intézek nektek helyet, rendben? -simítottam végig Pamela sötétbarna haján. -Mellesleg én is nagyon várom. -pillantottam fel Alexre, aki mosolyogva nézett engem. Ez pedig több, mint furcsa volt. -Te is. Nem? -kérdeztem már kissé zavarodottan.

-De. Persze. -kapta el rólam a tekintetét és a lányokra nézett. -És igaza van, Ameliának. Addig nem kezdjük el, amíg nem vagytok az első sorban. -mondta, mire a két lány ugrálva indult el a csúszdák felé. Mi pedig az egyik közeli padra ültünk.