Ship Book

Kedvenc

Patrick unottan rágta a tollát. Utálta a biológia órákat. Számára egyhangú volt és unalmas az egész. Nem érdekelte, hogy milyen szövetek találhatóak a testében, sem az, hogy milyen csont kapcsolódások vannak.
Ezek az órák nem csak a tananyag miatt voltak kín szenvedések, hanem mert a párja olyan távol volt, mégis közel. Ilyenkor csak a két padszomszèdja, Andy és Joe tudták felvidítani, akik ezen az órán egyfolytában beszélgettek, nevetgéltek, vagy éppen tollat próbáltak megtartani az orrukon.
Patrick hiába igyekezett odafigyelni az órákon a végeredmény mindig halk kacagás volt részükről.
Ilyenkor a biológia tanár kissé szúrós pillantásokat vetett rájuk, de Patrick is tudta,hogy belülről nevet az idétlenkedésein.
Viszont ha éppen Andy és Joe is hiányzott Patrick a gondolataiba merülve képzelt el olyan dolgokat, amitől a feje egyhamar vörös színűre váltott. Ilyenkor a tanár csak óvatosan rápillantott, majd egy apró mosoly húzódott ekkor az ajka szélén.
A csengő a legtöbb gyereknek megváltás volt. De senkinek sem volt akkora isteni szerencse, mint Patrick -nek.
Mint mindig, most is utolsóként távoztak a teremből, Patrick a sor legvégén.
-Mennyetek nyugodtan, nekem még valamit meg kell beszélnem a tanár úrral. -mondta Patrick közömbösen, hollott belülről már szét vetette őt a boldogság.
-Okés,akkor az öltözőben találkozunk. -közölte Andy, majd Joe-val az oldalán elindultak a folyosón.
Patrick még pár másodpercig kémlelt utánuk, majd behajtotta az ajtót.
Az arcán kaján vigyorral sétált vissza a tanári asztalhoz, ahol már Pete tanár úr várta apró, de annál őszintébb mosollyal.
-Szia. -suttogta Patrick hevesen verő szívvel.
-Szia. -köszönt vissza Pete is.
Majd megragadta diákja derekát és közel húzta magához, mintha az élete múlna rajta. Patrick a kezeit a tanára vállára helyezte, majd az ajkaik szépen lassan összefortak.