Running free

Alice

A levegőt a vér szaga telítette meg , miközben lehelletünk homályában sütött le ránk a telihold . Lassan leereszkedtem a földre és kúszva indultam meg az imént elejtett szarvas felé . John figyelmes volt , amint közelebb értem , vicsorogva borzolta fel a hátán a szőrt . Hiába ,ő volt az alfahím , és a szabályok szerint amíg ő eszik , mi nem mehetünk közelebb . Megadóan összekuporodtam , majd a farkamat magam alám húzva kullogtam vissza , Grace-hez . Lassan hozzám dörgölőzött , majd mélyen a szemembe nézett . Tudtam hogy éhes. Az egész falka az volt , már több mint egy hete nem volt rendes zsákmányunk . Vigasztalásképp megbökdöstem az orrommal , majd körülnéztem magunk körül . Ahogy lenni szokott , Kate és Lien külön vonultan bújtak meg egy fa mögött . Ők voltak az omegák . Mindig utoljára ettek , ittak , és kevés joguk volt . Egy nagyobb csoportban ott voltak az alfák . Az ő csoportjukban voltak , a legerősebb , és legjobb farkasok . A szürkés tömegükből erősen kitűnt egy fehér bundájú lila szemű nőstény . Némán figyeltem , ahogy kecses mancsa alatt megroppan az aljnövényzet . Tökéletes testfelépítése volt , akár  egy óramű . Feltűnően erős izomzattal , formás testalakkal , és megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel rendelkezett . Hiába az alfahím nősténye volt . Lilás szemeit lassan ránk emelte , majd tekintete megállapodott rajtam . Éreztem , hogy már a jelenlététől is felborzolódik a bundám . Muszáj voltam elfordulni mielőtt elárultam volna magam a viselkedésemmel . Az idő kezdett egyre hűvösebbe válni a Burgendi erdőben ilyenkor , ráadásul a tél is a nyakunkon volt .
Közelebb húzódtam , Grace-hez és Leila-hoz . James egy kicsit távolabb ácsorgott tőlünk , ő jól bírta az időjárást . A szemébe nézve küldtem neki egy képet , mire közelebb jött és ő is hozzánk bújt . A farkas létnél kevesebb jobb dolog volt a világon . Szabadnak lenni , érezni ahogy a mancsod alatt repül a talaj , mélyen a tüdödbe szívni a füstös levegőt . Az egyetlen hátulütője , hogy kevés dolgot tarthattál meg ebben az alakban önmagadból . Minden nyári visszaváltozásnál kicsit kevesebbnek éreztem magam . Állatként , nem igazán vannak konkrét gondolataid . Képekben gondolkodsz , és kommunikálsz a falkával . Azután amint újra ember vagy , a legtöbb emléked elveszik . Márha átváltozol . Minnél idősebbek leszünk annál kevesebbszer változunk vissza , míg végül örökre farkasok maradunk . Hozzászoktam már ehhez . A legnehezebb a családodat hátrahagyni , úgy hogy nem tudják meg mi is van veled . Soha . A falka első számú törvénye – „A kilétedet nem feded fel !” – az elején még nehéz , azután mindenhez hozzászoksz .
John lassan , felemelkedett a földről , majd elvonult . Az alfákon volt a sor , hogy egyenek . Nem sokat tétováztak , egyből rávették magukat . Mi 4 en nem igazán voltunk besorolva . Nem voltunk magas rangúak , de nem tartoztunk az omegákhoz . Segítettünk a vadászatokban , a rejtekhely keresésben , és az örködésekben is .
Sophie gyorsan utat tört magának , a tömegben , és ő is nekilátott az ételnek . Fehér bundáján , vörösen izzott a vér színe , ami őrületesen vonzóan hatott . Megérezte , hogy őt nézem , és hátravetett fülekkel felénk fordult . Egyértelműen tudtomra adta , hogy nem akarja , hogy zavarjam miközben eszik . Eszembe se jutott volna , magamra haragítani , ugyanis egy bő fejjel magasabb volt nálam , ha kihúzta magát , nem beszélve az izmairól . Bár ami azt illeti , nekem sem volt szégyelni valóm . Az esti és reggeli edzéseim eredménye meglátszott rajtam , és tudtam , hogy ezt ő is észrevette . Ha már itt tartunk hagy mutatkozzam be .
Alice vagyok . 16 éves és vérfarkas .