ℕ𝕖𝕞 𝕃𝕖𝕙𝕖𝕥 /BamBam Fanfic./

Költözés*

Na szóval Sziasztok.
Meg is hoztam újra az első részét ennek a kis könyvnek, így hivatalosan is átírás alatt van.
Remélem mindenkinek tetszeni fog, mert többet írtam át mint gondoltam volna, de egyik ötlet után jött a másik, így... Muszáj voltam. 🤣🤣
Így lett 1118 szóból 1726, ami nem kis szó mennyiség...

Remélem tetszeni fog.
Puszi Unni❤

- De anya, biztos, hogy nem fogom őket zavarni? Meg azért hét fiúval egy lakásban élni nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Főleg, hogy láttam velük az interjúkat és én azt is csodálom, hogy Ka-Yee kibírja velük. Kérlek anya, nem lehetnék inkább kollégiumban? – követtem anyát szinte mindenhová, hogy ne kelljen a fiúkkal élnem.

Félre értés ne essék, imádom Jacksont és azt is, hogy felajánlotta, hogy lakjak náluk, de azért haragszom is rá, mert mióta befutottak nem igazán beszélünk. Ráadásul a hülyeségeimmel, csak akadályozni fogom őket a munkában. Azt meg pláne nem szeretném, így bele mennék a kollégium ötletbe szívesen.

- Szó sem lehet róla, a kollégium nagyon drága, és ha a bátyád felajánlotta, hogy lakj nála és te belemész, akkor nem lehet csak úgy lemondani egyik napról a másikra. – mondta már a fejét fogva. Napok óta beszélünk erről és én sem akarok engedni, ahogyan ő sem, így egy kicsit nehéz a mi esetünk. – Figyelj Kincsem, tudom, hogy haragszol a bátyádra, de sok munkája van abban, hogy ott vannak ahol és nem te mondtad neki, nem fogsz rá soha haragudni, csak mert az álmait szeretné megvalósítani? – fordult felém és két keze közé vette arcomat ezzel elérve, hogy rá nézzek.

- De, de nem gondoltam volna, hogy nem fogunk találkozni. Sőt még beszélni is alig beszéltünk és jó, ha jó három hónaponként látom őt egy tíz percre. – vettem el kezét az arcomtól és indultam el a szobámba, hogy folytassam a pakolást, hiszen holnap indul a repülőm Szöulba, ami szerencsére nem egy hosszú út.

- Kicsim – szólt gyorsan utánam, így az ajtómból néztem vissza rá. – Amikor Ka-Yee elmondta, hogy igent mondtál arra, hogy ott lakj, akkor nagyon boldog volt. Higgy nekem, neki is hiányoznak a közösen töltött idők és helyre fogjátok hozni a dolgokat. – mosolygott rám bíztatóan, amit én próbáltam viszonozni, majd bevonultam a szobámba.

Már majdnem mindenemet elpakoltam, mikor is eszembe jutottak a kis barátaim, azaz a plüsseim. Sajnos barátokat nem nagyon tudok szerezni, tekintve, hogy a híres neves Jackson Wang a bátyám. Nem mintha mindenkivel úgy kezdenék el egy beszélgetést, hogy Wang van a nevemben. Volt már, aki erre rájött és csak azért volt a barátom, mert remélte, hogy kap egy-két Got7 cuccot, de sajnos nálam rossz helyen kopogott.

Azóta meg teljesen elzárkóztam a nagyvilágtól, pláne azok után, hogy Ka-Yee volt annyira aranyos, hogy a pár napos szabad napján fogta magát és meglátogatott minket anyával. Ezzel nem is lett volna semmi bajom... Sőt, nagyon is örültem ennek az egésznek, de amikor az iskolád előtt vár rád egy világsztár, az azért be tud tenni mindennek is.

Pláne, hogy a sok idióta össze se rakja, hogy mind a kettőnk neve Wang, így hát ebből egy hatalmas szerelmi botrányt az iskola kellős közepén. Mindenki sugdolózott rólam a hátam mögött, hogy biztos csak a hírnév, na meg mert helyes. Ez addig egyáltalán nem érdekelt, míg egyik nap az egyik kerületi picsa, meg nem tudta ezt a hazugságot.

Mikor mentem haza, akkor követett engem egy pár ember, ami a legszomorúbb az egészben, hogy volt köztük fiú is, akik nagyon szerették volna fitogtatni az erősségüket... egy legalább másfél fejjel alacsonyabb lányon.

Ka-Yeenak egy szót se szóltunk erről, mivel anyát is megkértem, hogy a költözésre mondja azt, hogy már elment a kedvem a szakma tanulásától, így váltanék egyetemre. Ami még jól is jött ki, tekintve, hogy Koreában vannak szerintem a legjobb egyetemek. Igaz csak nyár közepén tudom meg, hogy egyáltalán felvettek-e, de azért Ka-Yee örülne, ha már nyár elején ott lennék, így hát holnap utazok.