Cselédlány /Monsta X ff./

40.rész

- Rhian még mindig próbál bántani? - kérdezi Hoseok.

- Rhian ártalmatlan, ráadásul egyik este rácsaptam az ajtót,sajnos az orra bánta.- idézem fel az egész sztorit. Hoseok-ból kitör a nevetés, és konkrétan rázkódok az ölében,ahogy nevet. 

- Micsoda egy amazon asszonyom van. 

- Még csak a barátnőd vagyok. - nézek rá a vállam fölött. 

Hoseok nem titkolt szándéka, hogy feleségül vegyen. Viszont én gyorsnak találom ezt az egészet, pedig nagyon szeretem őt, de alig ismerjük egymást. Bár Hoseoknak más a véleménye erről.

- Tudom jól mi jár a fejedben, és a válaszom az hogy nem korai. Amy nem vicceltem, akarlak téged minden módon,ahogy csak lehetséges. És abban is biztos vagyok te is akarsz engem, és velem akarsz lenni. - le tesz az öléből, majd feláll, és rám néz. - Félsz mit gondolnak mások? Vagy mi aggaszt Amy? - kérdezi némi dühvel.

- Nem aggaszt semmi. - pedig nyilvánvalóan ez a legnagyobb problémám. - Adj egy kis időt Hoseok, kérlek. - állok fel én is, és elé lépek. - Szeretlek.

- Én is. - csókol bele a hajamba, aztán ott hagy. - Dolgoznom kell, később beszélünk.

Leforrázva állok a szobába, komolyan itt hagyott? Tudom, belegázoltam a lelkébe megint. De nem csinálhatja ezt, hogy rám telepszik. Pont a mai nappal, hogy másfél hónapja megkérte a kezem, a szőlőlugasok alatt. A gyűrű még mindig Hoseok zsebébe, vagy íróasztal fiókjában lapul. Azóta pedig mindig próbál meggyőzni. Lesiettem a lépcsőn az ebédlőbe, ahol már ki volt készítve az uzsonna. Elvettem egy szendvicset, és elkezdtem enni, egész jól esett még így is, hogy Hoseok nem eszik velem. Ahogy bekaptam az utolsó falatot, elkezdett rezegni a telefonom. Hát persze, a sofőröm. Ehhez még úgy nem szoktam hozzá, hiába az úrfikkal éltem, valahogy olyan távoli ez az egész. Felkaptam a barna szövet kabátom,a táskámat a vállamra kaptam, és az ajtó felé sétáltam. Ahogy nyitottam az ajtót, megpillantottam Rhiant.

- Hidd el ennek én örülök a legkevésbé, de a nagyapád kérése volt, hogy érted jöjjek.

- Miből veszed, hogy én nem örülök neked? - kérdezem mosolyogva.

- Na szállj be a kocsiba. - mondja, de én látom némi mosoly bujkál az ajkain.

Beszállok  a kocsi hátsó ülésére, ölembe veszem a táskám,aztán bekötöm magam. 

Ma is együtt vacsoráztam nagyapámmal, aki azóta eszik rendesen amióta én beléptem az életébe. Örültem, hogy ilyenkor mindig valami apró információ morzsát tár elém. Ma sült rákot, párolt hínárt, és rizst ettünk. 

- Nagyon szótlan vagy ma. - állapítja meg nagyapa. - Talán csak nem megbántott az a Shin gyerek? - na tessék már is szikrákat szór a szeme.

- Áh, dehogy, csak ma sok dolga volt. - mondom a lehető legmeggyőzőbben.  Valójában én bántottam meg azzal hogy nem mondtam igent neki, persze erről eszem ágába sincs beszélni a nagyapámmal, bizonyára szívgörcsöt kapna. 

- Azt elhiszem, az apja visszatért a városba, hogy kicsit bele szóljon a vállalat vezetésébe. - kortyol bele borba.

- Az apja itt van? - sápadok el, ezt nem is említette.

- Neked nem mesélte? Nos, én csak azt mondom amit beszélnek a befolyásos emberek. - rántja meg a vállát, és tovább eszik. - Talán az egész csak pletyka.

Ezt igazán kétlem. Kwon Jihoon sosem beszél a levegőbe, de Hoseok miért nem mondott semmit? A franc essen bele, mikor titkolózik. 

- Hogy telt a napod? - kérdezem, hogy eltereljem a figyelmem erről az apró dologról.

- Jól, felvásároltam egy csomó részvényt, és terjeszkedni fogok a vállalattal. Bár téged ez nem igazán érdekelhet. - néz rám gyengéden. - Viszont ma este lesz egy rendezvény, van kedved elkísérni? 

- Ma este? - csak ennyit tudtam kinyögni. - Hát ha nem hozok szégyent a fejedre...

- Ugyan. - nevet fel karcos hangján. - Örülnék ha mellettem lennél. Nagyjából egy óra múlva indulnánk. 

- Akkor én már itt sem vagyok. - állok fel, majd felsietek a szobámba.

Mivel fogalmam sem volt hova a fenébe megyünk, és nagyapa azt se mondta meg, hogy hogyan öltözzek, így egy egyszerű fekete passzos ruhát vettem fel,aminek az egyik oldalán hosszú az ujja, a másik oldalán viszont az egész karom szabad. A hajamat szabadon hagytam, egy pár ezüst karika fülbevalót tettem a fülembe, némi festéket fel kentem, de természetes voltam. Még indulás előtt felvettem egy magassarkút meg a kis retikülöm, és már is indulásra készen voltam.

Nagyapa már a kocsiban várt rám, szerinte nagyon szép voltam. 

- Jó lesz ez a ruha egyáltalán? Hiszen azt se tudom, hova megyünk. - nézek rá.

- Hidd el kicsim, tökéletes leszel. - szorította meg a kezem, aztán telefonálni kezdett. 

Egész úton csak bámultam ki az ablakon, és arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne ha Hoseok velem lenne. De sajnos ő most elfoglalt, és kissé megsebzett. Elszomorít, hogy miattam lett ilyen fagyos a hangulat köztünk. Igyekeztem nem gyászos képet vágni, mert nagyapa egyből kiszúrná. vettem egy mély levegőt,majd realizáltam magamban, hogy minden rendben.
Amikor megérkeztünk, minden konkrétan fényárban úszott. Kiszálltam a kocsiból, bele kapaszkodtam nagyapa karjába, és be sétáltunk a hatalmas palotába. Rengeteg ember volt itt, mind mélyen meghajolt nagyapa felé, aki igazából levegőnek nézett mindenkit. 

- Egy kicsit magadra hagylak, üdvözölnöm kell pár alvilági személyt. Meg leszel? 

- Persze, menj csak. - mosolyogtam rá, aztán el is tűnt. 

Igazán magányosnak éreztem magam a sok ember között, senkit se ismertem,de bárhova néztem mindenki engem bámult,ami igazán idegesített. Kihúztam magam, hogy ne látszódjak olyan elveszettnek, és elkezdtem mászkálni. Alig mentem fél métert, megláttam azt a nőt, aki anno Wonho ölébe ült. A hideg is kirázott, de ahogy végig néztem rajta, most valahogy máshogy nézett ki. Ő is fekete ruhában volt akárcsak én, de az ő ruhája a földig ért, míg az enyém a combomig. A haja fel volt tűzve, a sminkje olyan volt mint akkor, vörös rúzs volt az ajkain, és füstösek voltak a szemei. Bizonyára sokáig figyelhettem,mert egyenesen rám nézett. Ő is emlékszik rám. Halvány mosolyt eresztett meg felém, én pedig elfordultam, és keresni kezdtem nagyapát. Ez is az én formám jellemző. Sarkaim úgy kopogtak, hogy szerintem mindenki ezt hallgatta a teremben.  Nagyapa tovább beszélgetett valakivel, én pedig nem akartam megzavarni, ezért lekaptam a pincér tálcájáról egy pezsgős poharat, és belekortyoltam.  Ahogy félre néztem megláttam Hoseokot, én pedig kis híján kiköptem a méreg drága pezsgőt. Hoseok meglátott, majd felém igyekezett. Valamit keresett az öltönyzsebében, aztán mielőtt megállt volna előttem térdre ereszkedett.

- Kwon Amanda lennél a feleségem? - kérdezte, miközben  felém tartotta a gyűrűt.