Cselédlány /Monsta X ff./

12.rész

Sziasztok! *-*
Bizony bizony új részt hoztam nektek, nagyon remélem, hogy nem lett olyan béna,mint amilyennek érzem. Nagyon hálás vagyok nektek, szóval csak annyi hogy KÖSZÖNÖM!♥♥

Puszi:

Amélia.B

_________________

Hiába védtek az úrfik egész este, hogy ne keljen találkoznom Lim asszonnyal, én döntöttem úgy, hogy megjelenek a színe előtt. Hogy miért? Nem hagyhattam, hogy megalázzon, hogy azt higgye, félek tőle, pedig nagyon is félek tőle. Mosdó helyett, kijátszva a fiúkat elindultam meg keresni Changkyun anyját. Számított rám, hiszen fent várt egy kis dolgozó szobában. 

- Amanda! Mily öröm látni téged. - kortyolt bele a pezsgőjébe. - Igazán szép ruha, melyik úrfi vette neked? 

Még is hogy mer így lealacsonyítani? Boszorkány!

- Miből gondolja, hogy nem én magam vettem? - még a feltevés is nevetséges, ugyan mennyit kéne spórolnom ahhoz hogy egy ilyen ruhát megvegyek? 

- Ne nevettess, mindketten tudjuk, hogy csak egy szegény cselédlány vagy. - néz rám gúnyosan. - Vagy talán tévedek? Mondtam már, tudom ki vagy. Nem értem a fiam mit akar tőled, vagy Hoseok, ahogyan rád néz...és pont te vagy akiért mind két úrfi oda van. 

- Ön bizonyára téved, fogalma sincs ki vagyok én, csak tapogatózik a sötétben. - vágok vissza. - Fél, hogy a fia esetleg jobban fog szeretni Önnél? Ezért akarja Hyorint a fia mellé? - kérdezem,mire szemei szikrát szórnak.

- Te aljas kis dög! Hogy merészelsz így beszélni velem? - emeli a kezét rám, és én várom a az ütést,de nem az én arcomon csattan el, hanem valaki másén.

Wonho.

- Úrfi...- nyökögöm,mire int hogy maradjak csendben.

- Ezt még is hogy gondolta Lim asszony? Megakart ütni egy lányt, méghozzá a fia jövendőbelijét? - kiabálja Wonho.

- Ez a lány egy cselédlány, egy aljas kis számító dög! 

- Elég legyen! - hallom meg Changkyun hangját. - Mi folyik itt?

- Az anyád meg akarta ütni Amandát. - mondja Wonho. - Elviszem Amandát. - és megfogja a kezem majd kiviharzik velem a szobából.

- Rossz kis cica voltál!

Lehajtott fejjel vonultam le a lépcsőn, és még az úrfikra se néztem, meggondolatlan voltam. 

- Amanda, jól vagy? - kérdezik.

- Igen úrfik. - motyogom, de még mindig lehajtott fejjel állok előttük.

- Elviszem, mondjátok meg Changkyun-nak, hogy nálam lesz. - mondja komolyan Wonho.

Egész úton, nem néztem Wonhora, sőt hozzá se szóltam, csak bámultam ki az ablakon. Borzasztó lelkifurdalásom volt, hogy helyettem őt pofozták fel. Még egy sajnálomot, vagy egy köszönömöt se mondtam neki. Most hálátlannak tűnhetek, és én is annak tartom magam, de félek el sírnám magam előtte. Ha voltam olyan önfejű, hogy besétálok az oroszlán barlangjába, hát viseljem a következményét, csak hogy a következmény Wonho arcán csattant és nem az enyémen. 

A kocsi lefékezett, Wonho kiszállt belőle, majd ajtót nyitott nekem, kiszálltam és követtem. 

- Kérsz valamit? - néz rám, én pedig meglátom, hogy az arca sebes, bizonyára a gyűrű sérthette fel, mikor megpofozta az a kígyó.