Láthatatlan levegőből szőttek,
Mit a szél hangtalanul fúj el.
Árnyalakomon, mint füstön léptek át,
Szólok, de szavam süket füleket talál.
Beszélek, beszélek,
Ömlik belőlem a fájdalom,
S már térdig áll a sáros mocsár,
Ti gázoltok vakon tovább.
2019.10.28.
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
