LXVIII.

35 15 1
                                    

Kivert kutyaként nyüszítve,
A napfénytől menekülve
Peregnek el üres napjaid.
De legalább nem fáj, ugye?

Bújj csak el,
Engedd, hogy elnyeljen a mocsár

A nap felkel utánad is.

Fogd hát a fáklyát,
A téged földhöz láncoló hidakat
Savanyú mosollyal,
Zivatarozó benzinnel gyújtsd csak fel.
Oltani nem lehet,
Minek is?
A nap utánad is felkel,
Te csak tűnj innen el.

2019.09.27.
Titkos üzenet


A Vihar HangjaiWhere stories live. Discover now