fekete.
fehér.
élő.
halott.
a beléd mártott tőr
az én húsomba vág.
a rajtad ütött sebből
az én szívem vérzik.
utolsó lélegzeteddel
bennem tátong üresség.
éberen
vagy
holtan?
egyre megy.
sötétben, világosban,
téged látlak szüntelen.
fakón, fehéren,
üresen, csendesen.
szemem szemedbe,
de nem látsz, máshol jársz.
nem mozdulsz,
nem dobbansz,
nem szólsz.
nem vagy többé.
én igen.
2019.05.06.
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
