Minden nap az első, mit látok
Az utolsó pillantásod,
Mielőtt elhomályosul.
Fájdalom nem,
Csak szeretet csillog benne,
És könnyek.
Ajkam ajkadra,
De az már nem mozdul,
És az egykor édesből
Így lett keserű a csók.
Minden nap az első, mit látok
Utolsó mosolyod,
Mely nem tűnik már el soha.
Arcod, olyan mozdulatlan,
Törékeny és hófehér.
Elbújnék karjaidba,
De már nincsen hova.
A hely mi egykor óvott,
S a világon minden volt,
Így illant tova.
Minden nap az első
A te utolsód,
De majdan, ha az utolsó
Értem jön el,
Az elsőre gondolok majd,
Mindarra amink volt,
S ami miénk lesz újra
A másik világon.
2019.05.26.
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
