Szjg instagram

Cortez szemszöge

Sötétedés után bementünk négyen a plázába, ahol van az ékszerbolt, ahol megrendeltem a gyűrűt, amivel el akarom jegyezni Renit. Amit holnapra tervezek, amikor a fiúk elmentek elmegyünk egyet kirándulni itt Amerikában egy kicsit odébb New Yorktól és addig itt New Yorkban a fiúk előkészítik a terepet, amíg mi kirándulunk. (Ugye milyen jó haverjaim vannak?) Bent a plázában kettéváltunk, a megbeszéltek alapján. Én és Cameron, akik az ékszerboltba mennek (amit persze nem mondtunk el Reninek) és Alex és Reni, akik feltehetőleg könyvesboltba mentek. Bementünk az ékszerboltba ott egyből odamehetem a pulthoz. Ott bemondtam a nevem, mivel előre megterveztettem és megrendeltem most, csak kifizetem és elviszem. Elővettek egy kis bordó dobozt. Én kinyitottam és megláttam a csöpp kis gyűrűt. Egy pici kis gyémánt volt benne, körben még kisebb gyémántok, amik szinte nem is látszanak. Nem túl csicsás, mert tudom, hogy Reni nem szereti a fényűzést, hogy így is patakokban fognak folyni a könnyei és folyton kérdezgetni fogja, hogy ugye nem volt annyira drága. És hogy megengedhetjük magunknak. Lehet, hogy drága volt, de az én szerelmem, csak a legjobbat érdemli, vagyis bármennyi ennek az ára én, akkor is kifizetem, mert már alapból is régóta gyűjtőgettem rá. Nem tudom mennyi időt tölthetünk bent, amikor elindultunk a könyvesbolt felé, bementünk, de csak néhány itteni könyvmoly volt, Reniék sehol. Gondoltam már tovább mentek a gofrizóba. Elmentünk oda is, de nem voltak ott sem. Itt egy kicsit elkezdtem pánikolni, hogy hol vannak. Gyorsléptekkel áttrapoltam a kávézóba, nyomomban Cameronnal. Gyorsan bementünk, a kirakaton át nem láttam senkit. Gyorsan besiettem körbenéztem és egy emberen megakadt a tekintettem. Háttal állt, de nagyon hasonlított egy régi haveromra, aki elkezdett inni, bulizni és drogozni, emiatt dobtuk a haverokkal, legjobban Alexxal volt jóba, neki is volt a legnehezebb elengedni. Gyorsan odasiettem és a sarkon túl a mosdó felé láttam, hogy Zack egy pár fotóz. Az egyik látom, hogy Alex, a lány, akit a falnak nyomott és kiabált hozzá, amit érdekes eddig nem hallottam, de rájöttem, azért nem hallottam, kivel nagyon nagy hangzavar van itt. Megláttam a lány szőkés haját és a ruháját egyből felismertem Renit és elkezdtem odafelé rohanni, csak nagyon sokan voltak itt. A kurva életbe Alex, hogy pont a Starbuckba kellett jönni, ahol ennyi divatkurva van! Félrelöktem vagy tizet mirre odaértem és látom, hogy Alex teljes erejével odanyomja Renit a falhoz, két kezét lefogja és agresszívan csókolja. Gyorsan felhúztam a kapucnimat, hogy Zack ne ismerjen fel és odamentem Alex mögé, mintha, csak a mosdó felémennék, de egy gyors mozdultal megrántottam Alex pulcsijának a kapucniját és behúztam neki egy akkorát, hogy elterült a földön. Tovább ütöttem volna, de láttam, hogy Reni mindjárt leesik a földre, ezért gyorsan megfogtam mennyasszony pózba és, csak odavakkantottam Alexnak, hogy ezek után ne merjen velem beszélni és leköptem. És mentem vissza Cameronhoz, hogy induljunk haza. Szerencsére a Starbucknak van egy terasza, ami pont a parkolóra néz, vagyis nem kellett a lelkileg összetört Renit végig vonszolni a pletyka éhes plázacicák között átvinni. Gyorsan beültettem Renit hátra beugrottam mellé, Cameron be a vezetőülésre beindította a kocsit és hajtott haza. Én gyorsan tárcsáztam Ricsit. Aki a harmadik csörgésre vette fel. Álmos hangon beleszólt:
-Csá! Mizu? A tervvel van valami? Ha jól tudom ma mentettek a boltba...
Én gyorsan félbeszakítottam, mert kétségbeestem.
-Haver! Állj le! Nem semmi sem ok!!! Elmentem Cameronnal a boltba, addig Alexxal hagytam Renit, aki nem tudom mit csináltak, de a Starbucksban találtam meg őket. Alex éppen neki nyomta Renit a falnak és agresszíven csókolni kezdte. Én akkor mentem oda és leállítottam őket. Itt ül mellettem Reni, de csak folyton, csak zokog, nem tudok mit csinálni vele, mintha nem is hallana, egy lelkironcs, please segítsél!!!
Ricsinél csönd, fél perc múlva:
-A kurv@életbe ha ott lettem volna, úgy megfejelem ezt a hülyegyereket, hogy azt se tudja hogy fiú vagy lány! De most nyugi... Reni! Ott vagy?
Reni nem válaszolt, mintha nem is hallotta volna.
Én odabújtam hozzá és elkezdtem apró kis puszikkal lepuszilni a könnyeit és súgtam hozzá, hogy nem lesz semmi baj. Ezt a szomorú, dühítő, de közben aranyos jelenetett Ricsi szakította meg.
-Hahóóó van itt valaki? Hallod felhívnak engem hajnalok hajnalán, aztán itt hagynak.
Gyorsan odamentem a mobilhoz és bekapcsoltam a Facetime-ot. És gyorsan újra megöleltem Renit. De Ricsinek ezt is sikerült elrontania.
-Fúj, jobb volt, amíg nem láttam ezt!
Gyorsan elengedtem Renit és odaraktam elé a kamerát.
-Phuu basszus ez rosszabb, mint gondoltam!
-Mit tegyek?
-Nem tudom haver. Megpróbálok beszélni vele!
Szia Ren! Hogy vagy?
Reni felnézett és a könnyein átnézte a kamerát és odaintett. Ezaz haladunk!
-Nyugi Reni ilyen sok emberrel előfordul, hogy idegesítő emberek zaklatják. Gondolj bele örül, hogy nem raboltak el vagy valami.-nem tudom, hogy ezzel, csak ártottam, de megpróbáltam.
Reni rám emelte könnyes, zöld szemét. A szívem szakad meg érte. Nagyon szeretnék neki segíteni, hogy ne egyedül kelljen feldolgozni, tudnia kell, hogy itt vagyok mellette és számíthat rám és a barátainkra is.
Cameron most szólalt meg, hogy megérkeztünk. Odaadtam a telefont Cameronnak, hogy beszéljen Ricsivel. Cameron elkezdett valamit elég törtent, de magyarul makogni, mivel hozzám folyton magyarul beszéltek otthon, ezért Cameronnak is, aki folyton nálunk lógott meg kellett valamennyire tanulni, ezért nem tökéletesen, de tudd magyarul, habár nem szeret magyarul beszélni.
Felértünk a szobámba anyám, megint cseszegetett, de most nagyon. Csúnyán beszólt Reninek, de csak annyi szerencsére volt, hogy Reni rosszul van és ő most fontosabb, mint anyu. De beszólt neki, hogy miért kellett nekem ilyen érzelmileg gyenge barátnőt választanom, aki még angolul is úgy beszélni, mintha egy idióta lenne. De most gyorsan bevittem Renit a szobámba, lefektettem az ágyra és befeküdtem mellé. Remélem, hogy az idő gyorsan begyógyítja sebeit.

Sziasztok!
Huh ez egy hosszú rész lett! Ennyit még soha nem írtam ide! Mit szóltok az ilyesmi bejegyzéseimhez? Legyen még ilyen?