Megjátszott kapcsolat

18. fejezet

– Nem, semmi gond. Tudom – mosolygom. – Sajnálom, de azt hiszem, ezt a szombatot kihagyom – továbbra is fent tartom a látszatot, miszerint minden oké.

– Megkérdezhetem, miért? – pislog nagyokat. Drake sosem tolakodó, ha erre azt felelem, hogy nem, akkor nem firtatja tovább. Mindig tudja, hogy meddig mehet el. Táncpartnerként néha próbál a barátom is lenni, de kissé elzárkózott voltam mindig is, hiszen ő is férfi. A férfiakról pedig meg van a véleményem. Ethan sem változtatott eddig rajta. Ő csak rátesz arra, hogy mennyire kiszámíthatatlanok.

– Nem szeretnék róla beszélni – nézek mélyen a szemébe. Megértően felsóhajt.

– Rendben.

A zsebemben rezegni kezd a telefonom. A szememet forgatom, de felveszem. Drake addig az óráját szemléli.

– Helló – köszönök morcosan.

„– Merre vagy?" – kérdezi sürgetően, köszönés nélkül természetesen. Mit lepődök meg. Újra felvette a bunkó stílusát.

– Mit érdekel az téged? – A hangomból érződik, hogy kezdek feszült lenni. Elegem van ezekből a hazugságból, meg abból, hogy Ethan-hez kell alkalmazkodnom.

– Anna – érinti meg a vállamat Drake. – Most megyek, de ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan hívj fel! – válaszul mosolyogva bólintok. Kedves tőle. Integet, aztán magamra hagy.

„– Ki van ott? Ki akar veled beszélni? Van egy másik faszid?" – hadarja és a végén el is neveti magát én meg csak pislogok. Köpni, nyelni nem tudok a szavaitól.

– Ethan, semmi közöd hozzá, hogy ki akar velem beszélgetni. Értsd már meg, hogy ez az egész csak egy megjátszás. Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne, hogy mi van velem! – Ezután kinyomom a hívást. Tudnám, mit képzel magáról.

­­­***

Büszkeségem félretéve, itt állok a lakásunk ajtaja előtt. Nem fogok anyámnak megbocsátani, igazából látni sem akarom, de nincs hol aludnom, így kénytelen vagyok hazajönni. Belenyugvóan döntöm előre a fejemet. Az órám szerint dél lesz nemsokára. Anyám biztos főz, vagy takarít mérgében.

Kattan a zár, belépek a folyosóra. Újra síri csend fogad, mint tegnap. Nem túl jó jel, bár talán nincs itthon és akkor ehetek meg fürödhetek anélkül, hogy össze kéne futnom vele. Azután bezárkózhatok a szobámba. Jó tervnek tűnik, ám a következő pillanatban csörgést hallok a konyhából, majd trappolás, egyre közeledik. Anyám könnyes szemmel ugrik a nyakamba és úgy szorít magához, mintha elraboltak volna. Nagyokat pislogva elmélkedek, hogy mégis mi lehet vele. Leordította a fejem, olyat mondott, hogy kefélek a tanárommal, most meg a nyakamba ugrik és elvárja majd, hogy megbocsássak. Nem kerültünk soha ilyen sziturációba, ezért mindkettőnket megvisel, de nem gondolhatja komolyan, hogy simán megússza. Eltol magától, a könnyeit kezdi el törölgetni.

– Anna, hát jól vagy! – von magához újra, de az én karom csak lóg a testem mellett, nem viszonozom az ölelését. Ismét elenged, majd mélyen a szemembe néz. Próbál hatni rám a tekintetével. – Hihetetlenül sajnálom, amiket mondtam. Gondolkodtam és rájöttem, hogy te soha nem tennél ilyet. Nem tudom, mi ütött belém, hogy elhittem ezt a mocskos pletykát – rázza meg a fejét. – Meg tudsz bocsátani nekem? – Finoman a kezébe veszi az enyém, aztán simogatni kezdi a kézfejem. Makacs vagyok és ezt ő is tudja. Nem könnyű megpuhítani a lelkem. Lágyan elmosolyodik. – Nem szólalsz meg – nevet. – Akkor jöjjön a meglepetésem, amitől biztos felragyog a szemed.

Dr. Noah Shorne

– Noah! – hallom meg a nevem, majd valaki kezét érzem a vállamon. Ezt a parfümöt megismerem. Jellegzetes kamilla és gránátalma keveréke. Ugyan nem tudom, a kettő, hogy megy egymáshoz. – Lenne kedve meginni velem egy kávét így hétfő reggel? – Felicity azóta érdeklődik irántam, amióta meglátott a folyosón. Sok más tanár, még láttam diákokat is, akik próbálkoztak nála. Simán elutasította mindegyiket. A hallottak alapján nagyon kedves, és jól végzi a munkáját. Az, hogy csinos nem kifejezés, mégsem az esetem.