Istenem, az agyamra mész!

Lé(hűtő)

Megnyugtattam Thort, hogy nem kell rohannia, az öccse nálam jó kezekben van, és nem menekül sehova. Még be se fejezem a chatelést, mikor valami oltári nagyot döng a fal túloldalán.

– Ó-ó – hallom Lokit.

– Mit műveltél? – szólok át fennhangon.

– Én ugyan semmit, de a hűtőd kilehelte a lelkét!

– Mi? – pattanok fel, és fájós lábbal átrongyolok a konyhába, mikor látom, hogy gép ajtaja teljesen leszakadt. Ergo hűteni sem fog tudni. – Ilyen nincs... – nyögöm.

– Becsszó, közöm nincs a dologhoz – tagad, mint egy gitáros a koncert utáni reggelen.

– Most komolyan. Ezt ne Lokizd el nekem.

– ElLokizom?!

– Hát, igen.

– Jelentsen ez a dolog bármit is a te nyelveden, de a bátyám életére esküszöm, hozzá se értem a holmidhoz!

– Csak történetesen pont itt voltál, pont rossz helyen, pont kajásan, a hűtő illesztése meg épp most fáradt meg, így az ajtó dalolva dobta le magát a földre.

– Mila. Pont így történt, és el nem tudod képzelni mennyire megijedtem! – háborog némi túljátszottsággal.

– Elnézést kérek őfensége a hűtőm nevében is, szörnyen szégyelli magát, hogy rád hozta a frászt. Majd beköpöm Thornak, hogy így bántott téged!

– Adj valami finom italt és elfelejtem – ígéri.

– Szolgáld ki magad – bököm a leszakadt ajtóra, amiben még két doboz sör, strongbow, teljes doboz tej, meg egy bodzaszörp virít, azzal sietve elkezdem kirámolni szekrény tartalmát, menteni a menthetőt. Csak nekem lehet akkora pechem, hogy tegnapelőtt vásároltam be előre két egész hétre. Most a fele mehet a kukába, ha csak...

– Mi a jó eget csinálsz? – kíváncsiskodik, míg tölt magának egy pohár bodzaszörpöt. Komolyan? Bodaszörp?

– Imádkozom, hogy a fizum fele ne romoljon meg itt helyben.

– Csináld hangosabban, egy szót se hallok.

– Ahahahaa! - nevetek művin. Felpattanok, kirakom a pultra a bödönnyi tejfölt. – Ú, sajtos tejfölös tészta lesz! – virulok fel kreatív ötletemre.

– Egy deka sajt sincs itthon.

– Még egy ilyen elmés megjegyzés, és téged reszellek rá feltétnek! – vetek rá egy szúrós pillantást, mikor valaki ezerrel kezd dörömbölni, meg csöngetni az ajtón. Az órára pillantok, mindjárt este tíz. Szent ég, remélem nem a hárpia a lenti lakásból az előbbi zaj miatt.

– Tudod, az a szerencséd, hogy a...

– Fogd meg – nyomom Loki kezébe a tejet, meg a strongbowt, azzal a bejárathoz csoszogom.

Még oda sem érek, de már hallom, hogy az öcsém üvölteni kezd a folyosóról.

– HUGI!

– Odin szerelmére... – nyitom az ajtót, majdnem bezuhan rajta totál elázva. – Szent isten, Richárd. Mit keresel itt?

– Kocsma tááájm! Gyere, megyünk inni! – mondja. Nem is. Büfögi!

– Menjünk? Onnan jössz! Részeg vagy...

– Te meg szexi.

– Látom kedvesre ittad magad. Na, gyere be... – rántom bentebb a ványadt kis testét, de semmi koordináció, oldalra lép, a falnak vetődik, hallom, hogy koppan a feje tükrön, míg én bezárom az ajtót.

– Baszki, mit keres itt ez a paraszt? – hördül fel. Hátra pillantok, de Loki sehol. Ricsi a tükörrel veszekszik, nagyot nevetek.

– Jó az önkritikád!

Bentebb tessékelem, húzom magam után, eldülöngélünk a konyha mellett, mikor Loki hangosan szól felénk:

– Nahát, ki jött haza? – vigyorog.

– Ki ez a fószer? – nyög fel Richárd.

– Egy ismerősöm – magyarázom.

– Ti dugtok?

– Nem! – vágjuk rá egyszerre, mindketten a világ sértettségével az arcunkon.

– Bocsika, én nem akartam itt zavargászni, ha programocskátok van...

– Richárd, nyugság van. Csak nincs hol aludnia...

– Szóval, csöves.

– Történetesen nem.

– Akkor itt csövezik...

– Csak segítek neki – magyarázom. Na, nem mintha, holnap ebből egy szóra is emlékezne. Lokira pillantok, ő furcsán grimaszol, vagy inkább fintorog, de nem tetszik neki, amit lát.

– Semmi bajom a csövikkel! – meséli Ricsi. – Mindig adok nekik lóvét, vagy cigit. Bírom a tagokat, az összes állandóst ismerem.

Bólogatok helyeslőn, mert ez tény. Olyan puszi pajtik, hogy egyszer részegen elhagyta a mobilját, de az egyikük megtalálta egy kukában, és elhozta neki.

– Na, indulj – nógatom. – A szobában van sör.

– Van sör! – indul meg lelkesen, aztán mégis megtorpan. Fenyegetőn néz Lokira. – Hé! Aztán normálisan viselkedjé' a hugicámmal, mer' baj lesz.

– Sejtem – bólogat Loki.

– Helyes!

Közösen tovább botorkálunk, már a fürdő előtt járunk, mikor olyan hangerővel kezd suttogni a fülembe, hogy nem csak Loki, de a szomszéd éjjeli bagoly néni is tutkó hallja.

– Bírom az arcot! De rém perverz képe van...

– Mila! – szól utánam Loki. Lefejtem a nyakamban csüngő Ricsit, és tovább irányítom.

– Menj, dobd le magad a szobában, mindjárt jövök.

Visszatrappolok a konyháig, kifejezőn meredek az istenségre.

– Ezzel meg mit csináljak? – emeli meg kezében az italokat, amit azóta tartogat a karjaiban, hogy a kezébe nyomtam.

– Jelenleg te vagy a lakás leghidegebb pontja. Szóval, hűtsed le kicsit.

Kezével hívogatón magához int, mintha csak bizalmasan akarna mondani valamit. Bentebb lépek, hogy halljam, de még Richárdra pillantok, akinek most épp hátra felé van az egyenes. Loki félhangosan odasúg nekem.

– Tajt részeg, pedig még este tíz sincs.

– Megesik – vonok vállat –, biztos korán kezdte.

– A testvéred gyakran iszik?

– Nem gyakrabban, mint a tiéd – mosolygom, de lehervad az arcomról, mikor látom, hogy neki furcsán komoly az ábrázata. – Ne aggódj, ártalmatlan – legyintek. – Általában hangos, vagy kedves részegre issza magát.

Még mondani akar valamit, de nem teszi inkább magába folytja, és ekkor koppanó hangra kapom fel a fejem, ami az előszobából érkezik. Lokival egyszerre pillantunk ki a konyhából a gyerek után. Látjuk, amint Ricsi a folyosó legvégén próbál bejutni a zárt szekrényajtón, de csak a fejét veri a fába, mint valami béna zombi. Végre fel fogja, hogy valami akadály van előtte és kinyitja, hogy besétálhasson.

– Richárd az a gardrób... – szólnék, de megbotlik. Rámarkol az egyik kabátra, azzal arccal előre taknyol el. A ruhák meg vállfával együtt a nyakában landolnak. – Basszus... Jól vagy?

Egy ideig semmi válasz, majd hangosan horkolni kezd. Kínomban csak hangosan nevetek, Loki meg pimaszul oda löki.

– Most már biztos. Ez nálatok genetika – vigyorog az asgardi.

Szigorú pillantást vetek rá, majd a hűtőből összerámolt holmik irányába intek.

– Na, pakoljunk fel. Átvisszük a kajákat Marika nénihez.

– Kihez...?