Penumbra ♡

✧00:02✧

—————————————9:39pm. 📶🔋

Messages

JK
Jelentés?

Tiger
Jihyun lecsapott.

Két áldozat, házaspár.

Van egy fiuk, velem egy iskolába jár.

Túlélte.

Megtaláltam, most nálam van.

Sajnálom Jk, de ki fogom képezni ezt a gyereket.

Eddig dolgoztam veled, ezentúl Őt nevelem, és tanítom. Nem fogok egy ekkora lehetőséget elszalasztani.

Legyen szép napod.

Jk
Hahaha. Jó vicc.

Tiger?

Tae?

Taehyung a kurva anyád most komolyan itt hagysz???

...ezt még megbánod.
—————————————————————

Dühösen csapom le a telefonomat a műszerfalra, amitől a többiek összerezzennek.

"Mi az Kookie?" Kérdezi Hobi.

"Ne hívj Kookienak! " Sziszegem a fogaim között. Majd nagyot sóhajtok. "Bocs. Csak nincs többé összeköttetésünk Busannal."

"Mi? Hogy hogy? " Kérdezi szemöldökráncolva Suga. "Mivan azzal a titokzatos beépített embereddel, akiről még mi se tudhatjuk hogy ki?"

"Elárult, és itthagyott. Azt mondta Jihyun meggyilkolt egy házaspárt, de a gyerekük túlélte. Most őt akarja kiképezni. " Morgom már most mély ellenszenvet érezve a gyerekkel szemben. Mégis mi olyan különleges benne?

"Ez furcsa. Most mit fogsz csinálni?" Kérdezi Namjoon, és látom rajta hogy már a megoldáson kattog az agya.

"Semmit. Elvesztettük a kapcsolatunkat Busannal. Marad Ilsan és Daegu. " Mondom. "Csak a tengert sajnálom. Nagyon jó kereskedő helyszín lett volna. "

"Fel a fejjel Gguk! Biztos vagyok benne hogy a gyereket nem fogja tudni kiképezni az a szerencsétlen, és ha majd elég idős lesz, akkor majd elintézzük. " Veregette meg a vállam Hobi, ezzel pedig egy kissé jobbá tette a hangulatom. "Megérkeztünk, mindenki pakoljon ki. " Utasított minket.

"Köszönöm Hope! " Fodulok felé miután kirángattam három táskát a hátsó ülésről. "Nem is tudom mihez kezdenék nélküled." Nézek rá hálásan.

"Ugyan már, mind a ketten tudjuk hogy nélkülem is megoldanád. " Legyintett, majd behajtott a kocsival a garázsnak nevezett tákolmányba.

A vállára vetettem az egyik táskát, a másik kettőt pedig a kezembe fogtam, és felsiettem a lépcsőházba. Megálltam az első emeleten, és háromszor bekopogtam az ajtón. Tizenhét nyitott ajtót.

"Jónapot Főnök. " Mondta, majd meghajolt. "Úgy látom sikeres volt a beszerző körút." Pillantott le a táskákra.

"Jól látod." Dobtam le az egyik táskát, majd kiszedtem belőle három felsőt, alsónadrágokat, és egy sálat. "Ennyit kértek ugye?" Nézek rá kérdőn, mire csak bólint. Felcipzározom a táskát, és újra felveszem.

"Többiek hogy vannak? " Érdeklődöm.

"Hat, és kilenc már alszanak. Hét és Tizenhárom készülnek az éjszakai őrködésre. " Mondja, majd mélyen meghajol,  és elmegy.

Kilépek az ajtón, és megismétlem ugyanezt a folyamatot a harmadik és a negyedik emeleten. A többit Hope és Suga elintézik. Végül felértem a 7. Emeletre, az én emeletemre. Egyedül enyém az egész, és senki nem jöhet fel engedély nélkül.

Ledobom a táskát az ágyamra, majd levetem magam mellé. Pár percig csak csukott szemmel fekszem, de utána felülök és a táskám tartalmát kezdem elpakolni. Megakad a kezemben a két lánc. Nem is tudom miért kettőt vettem.

Eljátszadozom velük, majd hirtelen ötletről vezérelve kikapom a fegyverem az éjjeliszekrény fiókjából, és kiszedem a tárt. A kezembe veszek két töltényt, és rámérem a láncra. Ezután elsietek egy harapófogóért.

Leoperálom az egyik szemet a láncról, majd egy kis lyukat fúrok a töltényenken, amin aztán átfúrom a láncszemet. Ezután felszerelem őket egy egy láncra. Büszkén tekintek a végeredményre.

Ezután elpakolom a harapófogót, a fegyver tárját visszateszem, az egyik nyaklánccal együtt az éjjeliszekrényembe, a másikat pedig a nyakamba akasztom.

Fáradtan indulok el zuhanyozni. Milyen lehet a gyerek? Mi olyan különleges benne? Éreztem ahogy a gyűlölet mellett a kíváncsiság is egyre erősödik bennem. Akárki is vagy. Akármilyen gyenge vagy erős, szép vagy csúnya.

Tönkre foglak tenni.
—————————————————————

♡