Faded

2.

A holdfényben egy sötét, talán zöld szempár villogott rám. Fekete tincsei zavarták a látásban, mert a következő pillanatban feszülten a hajába túrt. Ismerős arc volt, hatalmas ajkakkal, és pár apró sebhellyel. Hunyorogva tovább fürkésztem, majd beugrott. Brian Morale.

-Süket vagy, vagy csak részeg? - intézte hozzám a kedves szavakat. - Azt kérdeztem, hogy ki vagy!

Meg sem rezzent az arcom, mivel már hozzászoktam az ilyen erőszakos és tapló emberekhez itt a campuson. A fiú szeme valósággal perzselte a tekintetem és valami különös borzongás futott végig a hátamon, de nem hátráltam meg.

-Lana Karen, baromarcú. - mondtam majd feltápászkodtam és a pulcsiját ledobtam a földre. Kihúztam magam, vettem egy mély levegőt és már készültem otthagyni a döbbent ábrázatával együtt.

-Brian Morale. Ha nem tudnád. - hangja határozott és tekintélyt parancsoló volt. Valamint egy kicsit lenéző. Ki a franc ez, és kinek képzeli magát? Idióta seggfej. - Örültem. Akárcsak az exed Melodynak. -dobta oda a szavakat, mintha senkit nem érdekelnének. Ohó, na ebből elég volt.

Megtorpantam és a lehető legmérgesebb arccal fordultam felé.

-Hogy mondtad? - sziszegtem.

-Hallottad.

-Honnan tudsz te erről?

-Tom barátom beavatott Mindenbe. - nyomta meg az utolsó szót. -Rólad tudok, olyat is aminek nem örülnél. De bevallom nem gondoltam hogy ilyen barátnője volt mint te. - mondta kurtán. Ezt hogy értsem?

-Milyen? - olyan erősen haraptam a szám, hogy megéreztem a vér fémes ízét. De nem érdekelt a fájdalom.

-Ilyen... Bájos. Mármint, ne úgy értsd, egyszerűen csak ártatlannak tűnsz és nem egy olyan lánynak aki szünetekben bevállal egy jó kis szopást. - mondta ki a nyers szavakat mire a szemöldököm az egekbe szökött. Tom sosem használ ilyen szavakat és sosem mondta ki ennyire nyilvánvalóan mit akar. Mellesleg megjegyzem, tettem dolgokat, de sosem vállaltam be amit Brian Morale állít. Mindig is undorítónak tartottam úgyhogy kíváncsi lennék, hogy Tom miket állít még rólam.

- Mert nem is vagyok olyan lány. -részemről véget ért a kellemes társalgásunk, így sarkon fordultam és igyekeztem otthagyni a fiút.

-Majd meglátjuk. - dobta utánam a gúnyos megjegyzését. Micsoda barom!

Most hová menjek? Mindig ott szoktam ülni a bulikon, erre elhajt ez a fiú, aki konkrétan egy napja sem tartózkodik az egyetemen. Lehet nekem is le kéne innom magam a földig és buliznom a többiekkel. Végül is semmi bajom a piával, egyszerűen csak túl nagy bennem a felelősségtudat. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem lenne mindenki részeg körülöttem mint most.

A fenébe is! Még csak nem is ittam már vagy fél éve pedig egyetemista vagyok! Eddig Tom tartott vissza, de most mi? Semmi! Beléptem a házba, majd legnagyobb szerencsémre szinte beleestem Peterbe.

Peter a legjobb fiúbarátom annak ellenére, hogy egymás szöges ellentétei vagyunk. A teste tele van tetoválásokkal, az arcát piercingek díszítik, és fekete szemébe lógó haja keretezi az arcát. Állandóan fekete ruhákat visel, mióta ismerem nem is láttam másban. Most is egy sötét póló van rajta egy azonos színű nadrággal és bakanccsal.

Tudni kell, hogy Peter elképesztően helyes kinézetét ki is használja, hiszen minden buliban másik lányt csábít a szobájába. Na és gondolom nem kártyáznak...

Ennek ellenére még sosem találkoztam olyan őszinte és megértő baráttal mint ő.

-Lanaa! - ordította a fülembe miközben hatalmas karjait körém fonta. Lehelete erősen arról árulkodik, hogy rendesen leitta magát.