Marveles Kitalált Párbeszédeim

könnyek hada

Somorú hangulatú rész!

*Thor a galaxis őrzői hajóján*
Petet: Mindjárt jövök.
*Thor meredten bámul a színes fényekre amik az univerzumot képezik*
*gamora éppen egy késszerűséggel farag egy fadarabot*
*A mennydörgő ránéz a késre majd arcát lehajtja és be vizesedik e szem*
*Thor kezét az üvegre rakja és halkan suttogja*
Thor: Öcsém... Testvér... Atyánk kérlek bocsáss meg neki, mindenért. Én már megtettem...

*Peter egy kissebb dombon ül és bámulja a holdat aminek a fénye megvilágítja kisírt arcát*
Peter: Ne féljen Mr. Stark. Mostanra már jó helyen van.
*bevörösödött szemekkel nèz az égre, majd közelebb öleli a mellette ülő Morgant*

*Mordály halkan sétál a szobájában*
*Oda lép Groot játékához és legugolva nézi, majd becsukja a szemét és megérintve a játukkot suttogja*
Mordály: Mi vagyunk groot...

*Barton a családjával bemegy egy temetőbe majd a családja megáll, Barton tovább megy és megáll egy sír előtt és meg meg csuklik a hangja*
Bartom: Nat.. én én... nagyon... nekem kellett volna meghalnom... De te magadra vállaltad... Tudd meg... egyáltalán nem bántalak meg, hogy Budapestnél parancsot szegtem... Natasha... én nagyon sajnálom...
*Letérdel a sír elé, és rárak egy fehér rózsákból álló koszorút.*

Bocsi srácok a szomorú részért...😣