Nélküled meghalok - NewtMas

6.rész

Egy rozoga ház mellett várakoztam Minho-ra. Ajtaja nyikorgott, ablakai be voltak deszkázva. Falairól a fehér festék néhol megkopott, és tenyérnyi repedések futottak végig rajta.-Miért beszélt velem úgy Newt? Azt a csajt nem is ismerem! Egyetlen emlékem sincs korábbról, arról viszont nem tehetek, hogy a lány különc ezen téren. Mégis miféle magyarázatot várt, ha nem azt, hogy nem ismerem, mert nincsenek emlékeim? Biztosan van más Thomas is a világon, lehet, hogy nem is rám gondolt. Meg aztán lehet, hogy a testvérem. Vagy unokatestvérem. Vagy a legjobb barátom. Mindenesetre ez egy kicsit szíven ütött.-Elgondolkodva a történteken elkezdtem kutakodni az emlékeim között, de annál messzebb nem jutottam, mint mikor felébredtem a dobozban.-Newt féltékeny lenne? Vagy mi ütött belé?

-Thomas!-Minho zökkentett ki az idegtépő gondolatmenetből, aki Serpenyővel az oldalán maga felé legyintett. Sietős léptekkel elindultam feléjük, majd egy üres asztalhoz ültünk a konyha fedett részénél. Serpenyő mindvégig kedvesen mosolygott.

-Na?

-Serpenyő segítségével rájöttünk, hogy ugyan azok a betűk vannak rákarcolva, amik az ellátmányos hordókra. Vagyis ugyan azok gyártották, akik az ellátmányt küldik. Továbbá logikusan gondolkozva ez a piros fény, ami villog rajta egyszer szerintem zöldnek is kell lennie.-Mutatott Minho az ismeretlen tárgyra.-Talán már van egy nyomunk, hála neked.

-Akkor menjünk, és mondjuk el a többieknek is.-Vakkant fel Serpenyő.

-Jó ötlet, szólok a többieknek. A gyűlésteremben találkozunk.-Majd sietve ott hagyott minket Minho. Mi is elindultunk, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Legfőképpen azért, mert ha a gyűlésteremről volt szó Gally-t is be kellett vonni a dolgokba.

-Hallom Newt kicsit pipa rád.-Mosolygott Serpenyő.

-Igen. A csaj miatt. Azt hiszi ismerem, csak titkolom előle. Mégis hogy ismerhetném, ha egy darab emlékem sincs korábbról?

-Newt már csak ilyen.-Jegyezte meg a szakács.

-Ezt meg hogy érted?

-Féltékeny.-Vigyorgott.-Hidd el, majd lenyugszik.-Végül csendben kullogtunk egymás mellett, mint két sarokba állított. A gyűlésterem ajtaját becsukva rögtön Newt semmitmondó tekintetével találtam magam szembe. Ismét a nekem kijelölt helyre ültem le, és csendben vártam. Minho, Newt, Serpenyő és Gally volt csak bent. Minho Newt társaságában beszélgetett Gally-vel az idegen tárggyal a kezében, míg Serpenyő egy köteg papírt nézegetett. Hiába próbáltam meg hegyezni a füleimet, hogy halljak valamit a beszélgetésből, csak susmorgást hallottam. Gally végül felkapcsolta a villanyt, ami majd' kiszúrta a szemem, és elém állt karba tett kézzel.

-Oké Minho, miattad meg ez a plotty miatt vagyunk itt.-Mondta Gally.-Remek. Megint kezdi.

-Szóval Thomas a kint töltött éjszakája alatt talált egy...izét, amire ugyan azok a betűk vannak karcolva, mint az ellátmányos hordókra. Ezzel kapcsolatban arra jutottunk, hogy valószínűleg ugyan az készíti ezeket az ocsmány szörnyeket, aki ellátmányt ad.-Vágott bele Minho.-Továbbá van egy feltételezésem. Ezen a vackon folyamatosan villog egy piros lámpa. Szerintem ennek valamikor zöldnek kell lennie.

-Vagyis vissza kell mennem! Ki tudja, hogy mit találok még abban a siratóban!

-Ezt nem hiszem el. Newt látod mit csinál? Sorra szegi meg a szabályokat! A szabályokat, amik egész idáig megvédtek minket. Én még nem akarok meghalni holmi idióták miatt, szóval döntened kell Newt!-Mutatott rám Gally felháborodva.

-Oké, elég legyen! Thomas valóban szabályt szegett, és mint minden szabályszegő, ő is kap büntetést. Egy éjszaka az elkülönítőben étel és víz nélkül, és erről nem nyitok vitát!-Nézett Newt Gally-re.