Nélküled meghalok - NewtMas

1.rész

Egyenesen mintha egy kamion keresztül hajtott volna rajtam. Az utolsó porcikám is sajgott, nem beszélve arról az őrületes fejfájásról, amihez még szédülés is társult.-Hol a francban vagyok?-Pánikszerűen nyitottam ki a szemem, azonban vak sötét volt, és nem láttam semmit. Hiába próbáltam meg felállni, az irdatlan szédülés azonnal a földre lökött.-Oké! Mire emlékszel? Gyerünk! Csak van valami emléked!-Hiába szorítottam a koponyám, egyetlen emlék sem pattant ki az agyamból.-Francba!-Csontig hatoló hideg volt, és minden ízben remegtem.-Az nem lehet, hogy itt fagyok meg ebben a tetves sötétben!-Utolsó lehetőségként tapogatózni kezdtem. A kezeim először talán kötéllel és rongyokkal találkoztak, de még fából készült doboz is megfordult. Utoljára néhány nagyobb hordót tapintottam ki, ami kongott az ürességtől. A falakat kopogtatva tömör betonnal vagy téglának tűnt, ami egyúttal áthatolhatatlannak is hangzott.-Sehol egy ajtó. Talán elraboltak? Vagy már meg is haltam? Borzasztóan hideg van!-Annyira reszkettem már, hogy azt hittem az összes fogam kiesik. A koponyámat sújtó szédülés kezdett alább hagyni, helyette egy iszonyatosan hangos, fülrepesztő csikorgás zengett az egész helyiségben. A falak ide-oda csapkodták a hangot, ami egyre csak erősebb lett. Hiába tapasztottam a kezemet a fülemre, egy cseppet sem segített. Egy szempillantás múlva a plafon fénybe borult, és melegség áradt be a parányi lyukba. A szemeimet égette a fény, ám körül tudtam kémlelni, hova is lettem bezárva. A kezeim nem hazudtak, tényleg egy halom hordó és faláda közé lettem bedoba. Azonban ami a legjobban feltűnt, az a halk emberi kacaj volt, ami a fejem fölül érkezett. Hunyorogva felnéztem, és akkor láttam csak meg, hogy több tucat fiú figyeli minden egyes mozdulatomat, akiknek még az arcát sem láttam.

-Na hozd fel nekünk Gally!-Kacagott fel valaki a tömegből.

Ekkor pár hatalmas ugrással mellém érkezett egy magas fiú, aki egyenesen a képembe hajolt. Orrfracsaló bűze betöltötte a levegőt, és azt hittem megfulladok. Koszos-poros arc, izzadságfoltok mindenhol, és egy gúnyos vigyor, amit bár ne erőltetett volna.

-Szóval te lennél az új Zöldfül? Véznának tűnsz, és gyengének! De nekem mindegy, üdvözöllek a Tisztáson!-Veregetett vállba a srác, majd egy hirtelen mozdulattal felrántott a földről, és egészen a felszínig meg sem állt. Fent mégtöbb kar ragadott meg, amik felráncigáltak a földről. Akármerre néztem, mindenütt a vihorászó, talán velem egyidős fiúk voltak. Az agyamban káosz uralkodott, ugyanis annyi információt, amit ott és akkor kaptam, képtelen volt feldolgozni. Ahogy próbáltam azonosítani ki kicsoda, megakadt a szemem egy szőke hajú, hó fehér bőrű fiún. Egyenesen sugárzott róla, hogy egy angyal. Szemei ragyogtak akár a nap, arca szeplőtelen volt és gyönyörű. Ahogy kezével szőke tincseit hátra fésülte, egyenesen elbűvölt.-Mit csinálsz? Ezek az én gondolataim? Most túl messzire mentél! De akkor is. Győnyörű!

-Üdv a Tisztáson kölyök! Érezd otthon magad!-Csapott hátba egy random fiú, és úgy viharzott el mellettem, hogy majdnem fellökött. Mikor utána akartam nézni, egy hatalmas falon akadt meg a szemem, ami legalább harminc méter magas lehetett. A talán kőből készült építményt benőtte a borostyán, és már jó néhány repedés is gyötörte.

-Hol a francban vagyok?

-Hát a Tisztáson!-Válaszolt egy alacsony fickó, majd ahogy megkaptam a kérdésre a választ, azonnal két-két kar ragadott meg, és egészen egy vas ajtóig hurcoltak akaratom ellenére.-Remek. Újabb sírig tartó bezártság.-Megint tömör falak vettek körül. Az ajtón helyet kapott egy kis ablak is, ami a kosztól épp annyit engedett meg megnézni, ami nekem kellett. A sokat emlegetett Tisztás valóban egy tisztás volt, ahol csaknem térdig ért a fű. Hatalmas szürke falak vették körül a területet, amiknek a közepén egy-egy szelet hiányzott. Mintha kivágtak volna onnan egy darabot. Közben a Tisztás nyüzsgött az élettől. Szabadon kószáltak az állatok, ide értve a csirkét, a tehenet, a kecskét és a disznót. Pár kisebb fából készült kunyhó álldogált nem messze onnan, ahová bezártak. A levegőben kellemes illatok terjengtek, amitől a hasam hatalmasat kordult, és összefutott a nyál a számban.-Ki kell jutnom innen, és ennem kell valamit, vagy itt pusztulok el!-Hiába próbáltam feszegetni a rácsokat, meg sem mozdultak. Ekkor kettőt kattant a zár az ajtóban, majd nehézkesen tágra nyílt, mögötte pedig nálam egy kicsivel alacsonyabb barna bőrű fickó állt, hatalmas mosollyal az arcán.