Nélküled meghalok - NewtMas

4.rész

Talán Gally horkolása keltett fel. Mintha egy ezeréves tölgyfaasztalt vonszoltak volna a parkettán. Hunyorogva az ablak felé néztem, de a nap még nem bukkant fel a falak mögül.-Korán lehet még.-Nagyokat nyújtózva körül néztem, de még javában aludt mindenki. Az ablakhoz botorkálva kinéztem a Tisztásra. Felfigyeltem egy halk párbeszédre az egyik kapunál. Newt, Minho és Alby ácsorgott a kapu előtt, és heves vitatkozások hallatszottak felőlük. Ahogy végignéztem Newt-on mégszerelmesebb lettem belé, mint addig voltam.-Min veszekedhetnek?-Mikor kinyíltak a kapuk, Alby és Minho azonnal sarkon fordultak, és az útvesztőbe rohanva ott hagyták a szőkét.-Alby futár? Ezt nekem eddig senki sem említette!

-Thomas! Thomas!-Rikácsolta halkan valaki a nevem. Hátra fordulva Chuck rohant felém kínosan nagy vigyorral az arcán. Talán rá is lépett valaki kezére a nagy rohanásban.

-Fel akarsz kelteni mindenkit?! Mi a baj?

-Ezt nem itt akarom kitárgyalni. Gyere!-Majd lefutott a nyikorgó falépcsőn. Felvettem a bakancsom, és utána eredtem, figyelve arra, hogy senkire se lépjek rá. A kölyök már az ajtóban várt toporzékolva.

-Na mond már! Mi bajod?

-Láttalak tegnap este Newt társaságában egészen addig, míg el nem mentél a pihenőrészleghez!-Rángatta a kölyök a kezem.

-Te kémkedtél utánam?

-Nem! Vagyis igen, de most nem ez a lényeg! Ezek szerint akkor sikeres volt az akcióm?-Vigyorgott magában Chuck.

-Akciód? Na várj! Tegnap reggel elmondtad neki. Igaz?

-Inkább örülnöd kéne neki!-Azzal sarkon fordult, és elindult a konyha felé vigyorogva.-Az eszem megáll.-A kapu felé pillantva Newt még mindig ott állt, és a folyosót nézte. Habozás nélkül elindultam felé.-Annyira jól néz ki. És én annyira szeretem.-Ahogy egyre közeledtem a szőke felé, éreztem, ahogy pillangók gyülekeznek a hasamban, és reszketnek a lábaim.

-Szia Newt.

-Szia Tommy! Te miért nem alszol?

-Azt hiszem Gally irdatlan horkolására keltem fel. Aztán megláttalak téged, gondoltam idejövök.

-Jól is tetted!-Hiába csak egy éjszaka volt ameddig nem láttam, mégis hiányzott a csókja és az ölelése.-Thomas úgy szorítasz, még a végén nem kapok levegőt!

-Áh, bocsánat.

-Volna kedved ma nekem segíteni?

-Neked bármikor!

-Akkor reggeli után találkozunk az erdő szélén.-Mosolygott rám Newt, végül egy hatalmas puszi után elköszöntünk egymástól. A szőke elindult felkelteni a többieket, míg én Chuck felé futottam, aki már javában habzsolta a szendvicsét.-Azt hiszem lett egy közös titkunk, amit a sírig kell vinnie. Ha a többiek megtudják, mindhármunkat kinyírnak.-Chuck elé ülve én is nekiláttam a reggelimnek. A szemem sarkából pont láttam a szőkét, aki Serpenyő társaságában beszélgetett, de néha azért rám is vetett egy pillantást.-Alig várom, hogy valaki megtalálja a kiutat, és kijussunk innen. Onnantól már senki és semmi nem állhat közénk.

-Töröld le a vigyort az arcodról.

-Nem örülhetek nektek?

-Csak ne ilyen feltűnően kérlek.

-Tudod min gondolkoztam?-Tette fel a kérdést a kölyök.

-Min?

-Ha egyszer egy futár megtalálja a kiutat akkor ő visszajön értünk, vagy kimenekül innen itt hagyva minket?