Együttállás

Hetedik fejezet: Matthew

Mégis mit gondoltam, amikor csak úgy rámásztam? Épp ez az, nem gondolkodtam. Nem tudom mi van velem, ha a közelében vagyok egyszerűen, mintha teljesen meghülyülnék. Mintha minden épp ésszel működő kerekem elakadna, és csak azok forognának, amelyek ilyen felelőtlen tettekre késztetnek. Ez hiba, nagyon nagy. Még rosszabb, hogy tetszett is a dolog. Nem szabad teret hagynom ezeknek az érzéseknek, nem hagyhatom, hogy egy emberi lény így hathasson rám. Ami pedig a legfontosabb, hogy senki sem tudhatja meg azt, hogy Ő a gyenge pontom. Fogalmam sincs miért, de csak a tudat, hogy baja esik, kikészít. Mi a franc bajom van? Elég ezekből a gondolatokból!
- Matthew.
Katy ismerős hangja zavar meg, mondjuk ez jó, addig sem Jupiterre gondolok.
- Alkony van, ideje kimennünk. - Folytatja amint felé nézek.
Valóban elment az eszem, még azt sem vettem észre, hogy besötétedett. Össze kell szednem magam.
- Kik jönnek még? - Kérdezek vissza magabiztosan, miközben elindulok.
- Azt hiszem Fred és az ikrek.
- Akkor a mai nem lesz olyan rossz felállás. - Mondom nevetve, amire ő is nevetni kezd.
Elsétálunk a nagy sátor mellett, már nincsenek messze a többiek. Vajon Jupiter hogyan fogadja az igazságot? Képtelen vagyok elképzelni mit gondolhat erről az egészről. Hogy rólam mit fog. Bár, valamit már biztosan sejthet. Párszor már lebuktattam magamat véletlenül. Igazából annyira nem is véletlenül. Elmosolyodok, de óvatosan, Katy nehogy észrevegye.
Már látjuk a többieket, Fred észrevesz minket és vigyorogva integetni kezd. Ez fura, nem szokott ennyire örülni mikor meglát minket.
- Ó, hát megérkeztetek! Mit csináltatok eddig, valami rossz dolgot? - Mondja elvékonyított hangon.
- Most üsselek le, vagy akkor, amikor már a lányok nem látják?
- Nyugi már, tudod, hogy csak viccelek. - Azzal lassan megütögeti a vállamat.
- Fred te egy gyökér vagy. Ezért nincs barátnőd. - Szólal meg Katy.
- Mondja ezt az, aki szerelmes egy olyan személybe, ami még csak észre sem veszi őt.
- Most megöllek!
Katy ráugrik Fredre és eléggé durván elkezdi ütni.
- Hát létezik ennél csodálatosabb látvány? - Kérdem kielégült mosollyal a számon. - Na jó, most már elég Katy. Hagyj a szörnyeknek is.
Katy felemelkedik, de még egyet belerúg a már amúgy is kínoktól szenvedő Fredbe. Vajon ki az a szerencsétlen, aki észre sem vesz egy ilyen belevaló nőt?
- Szedd össze magadat kislány, hosszú még az éjszaka. - Mondja Katy és az erdő felé veszi az irányt.
- Utálom a földönkívülieket. - Szólal meg Fred gyenge hangon.
- Mi a helyedben nem mondanánk ilyet Matthew előtt, a végén még ő is ver rád párat. - Mondják az ikrek.
- Nem kell aggódni, én csak olyanok ellen harcolok, akik ellenfélnek minősülnek.
- Milyen bölcs! - Mondják vigyorogva, aztán ők is elindulnak Katy után.
Mielőtt én is megindulnék, lenézek a még mindig földön fekvő Fredre. Az orrából vér folyik, a szeme alatt már most jól látható egy szép lila folt.
- Fel tudsz állni?
- A barátnőd jó erőben van.
- Nos, neked elhiszem.
Elneveti magát keservesen. Felé nyúlok és talpra állítom.
- Menj vissza, így nem jöhetsz.
Bólint egyet, majd fájó léptekkel elindul. Megfordulok és az erdő felé veszem az irányt.
Hé Matthew! - Szakítja meg lépéseimet Forgó hangja.
Felé fordulok.
- A lány elment! - Ordítja.
Mi? Nézek értetlenül.
- Jupiter az erdőben van!
- Mi van, mióta?
- Úgy húsz perce.
Ezt nem hiszem el!
- Hozd vissza! Hiába ember, akkor sem biztonságos.
Nem mondok semmit, azonnal az erdőbe rohanok. Katy! Hol vagy? A tónál. Mi a baj? Elengedték Jupitert, nem hagyhatjuk kint ilyenkor. Ő ember, a lények nem bántják. Akkor sem biztonságos, vissza kell hoznunk. Az időburok miatt ki tudja mióta van már kint, nem hagyom, hogy baja essen. Ne aggódj, megtaláljuk. Te az útnál keresd, én a sziklákhoz megyek.
Mind a ketten elindulunk. Sebesen haladok, érzékelem a területet. Percek alatt képes vagyok az egész erdőn áthaladni. Nincsenek szörnyek erre. Egy ember számára a most látható erdő átláthatatlan lenne. De én mindent látok, mindent érzek, csak Őt nem. Meg kell találnom minél hamarabb, vagy kikészülök. Erre nincs semmi. Arra? Majdnem válaszolok, de megérzek valamit. A szívem dübörög. Ő az. Odasuhanok a lehető leggyorsabban. A kicsi test irreálisan fekszik a földön. Lábai és kezei kicsavarodva, a vér szaga erősen érződik a levegőben. A torkom elszorul, nem hiszem el. Lehetetlen. Az embereket nem bántják a lények. Lehajolok hozzá és megérintem az arcát. Aztán próbálom érezni őt. Szíve piciket ver, de életben van. Tudtam, hogy erős vagy. Igazi túlélő. Megtaláltam, a zafír hegy aljában vagyunk. Azonnal ott vagyok.
- Mit tegyek veled Jupiter? Nem hagyom, hogy meghalj. - Mondom halkan, közben a véres arcát simogatva.
- Ez lehetetlen. - Szólal meg mögöttem Katy.
- Nem hagyom meghalni.
- Csak nem azt akarod tenni, amire gondolok, ugye nem?
- De, pont azt fogom tenni. Meg kell gyógyítanom őt, ebben a lányban van valami, nem lehet véletlen, hogy az erdő hozzánk vezette. Ez a támadás sem véletlen.
- Gondold át kérlek, mi még sosem csináltunk ekkora gyógyítást!
Nem hallgatok rá. Nem akarok mást, csak hogy Jupiter jól legyen. Kezemet az alig mozgó mellkasra helyezem. Szörnyű így látni őt. Összpontosítok. Melegség fut át a testemen, majd lilás fény törik elő az érintkezésünkből. Érzem, ahogyan az erő átáramlik belőlem az Ő testébe. A fény erősödik, sosem volt még ilyen erős. Még sosem kellett ennyit átadni, és elvenni. A testem sajog, de nem állok meg. A csontjai ropogni kezdenek, lábai és karjai visszafordulnak, majd összeforrnak. Az oldalán lévő seb tünedezik. Minden fájdalmát magamban érzem most már. Kiszívtam belőle az összes kínt. Végül elpattan bennem a húr, nem bírom tovább. Elhúzom magamat tőle, majd az oldalamra esek. Utolsó pillantásomban még ránézek a lányra. Sikerült.