GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

húsz;

Julia keserűen elmosolyodott, és tényleg, totálisan lazán kezelve a helyzetet vállat vont.

- Rutin, Nilla. Rutin - felelte. - Figyelj, Alex és Drew Kyrre-hez hasonlóan ebben nőttek fel, Justin szintén fiatalon egy rossz társaságba keveredett, én meg..azt tudod - tette hozzá. - Tényleg jobb, ha itt maradsz.

- Miért mondja ezt mindenki? - nevettem fel hitetlenül. - Én is u...

- Első ok, az előbbi kijelentésed - vágott a szavamba Julia a fejét ingatva. - Másrészt pedig...szerinted Kyrre kit hibáztatna, ha bajod esik? - kérdezte. - Saját magát. Egyszer már megtörtént, az pedig nem volt szép. Nagyon nem.

Nem akarom, hogy megismétlődjön az előző eset - jutottak eszembe Kyrre szavai a múlt hétről.

- Mi történt? - A hangom aggódó, halk, mégis kíváncsi is volt.

- Alexnak volt egy öccse, Tristan - kezdett bele Julia. Azonnal rájöttem, mi történt, mire egy pillanatra lehunytam a szemem. - Mialatt...Áhh, Nilla, nem hiszem, hogy ezt nekem kellene elmondanom.

- Végig hallottam mindent - lettem figyelmes egy mély hangra magunk mögül. Julia és én is megfordultunk, és így láthattam meg Alexet, aki eddig a nappaliban volt. Arcára egy halvány, fáradt mosoly ült ki, barna szemeiben pedig hiányérzetet fedeztem fel megcsillanni.

- Nehogy lecsessz, nem mondtam semmit - kezdett bele Julia amolyan "kikérem magamnak" stílusban, a fiú felé emelve a mutatóujját.

- Jól van, Manó, ne pattogj - röhögte el magát Alex, és a derekánál fogva Juliat magához húzta, hogy egy puszit nyomjon a feje búbjára.

Mosolyogva figyeltem őket.

Alex lassan elengedte a szőke lányt, majd a mosogatópultra támaszkodott két kezével, és belekezdett - vagyis inkább folytatta, amit Julia elkezdett.

- Anyám körülbelül a hatodik hónapban járhatott, mikor megkértem őt meg az apámat, Tristant ne vonjuk bele ebbe az egész szarságba. Legalábbis ne olyan korán, mint engem - nevette el magát keserűen. Együtt érzően, szomorúan néztem rá. - De..nem sokkal azután, hogy az öcsém tizenhat lett..egyik este hallotta, ahogy Drew-val telefonálok, és onnan vége is volt a dolognak. Én mondtam el neki. Akkoriban kezdtem el Kyrre-ékkal lógni, akik akkor már bőven bent voltak ebben. A szüleimmel a kapcsolatom akkor amúgy is elég megromlott, mert volt, hogy napokig nem jártam haza, és úgy, ha körözött bűnözők a szüleid, tényleg nem tanácsos éjszakákat kimaradni. Na, de mindegy is. - Itt megállt egy kicsit. - Tristan megkért, hadd jöjjön el velem, mikor végleg eldöntöttem, elmegyek otthonról. Eleinte rohadtul elleneztem, nem akartam még nagyobb szarba tenni őt, mint amiben amúgy is voltunk, de tudva, hogy milyen makacs volt..hamar megadtam magam - mosolyodott el ismét, visszaemlékezve. - Körülbelül két hónapja lehettünk itt, mikor jött egy hasonló bankrablós-pénzszerzős dolog, mint ami ma is lesz. Tristant itt akartuk hagyni, mondván, veszélyes lenne neki, de ismét, nem hallgatott, én pedig megint, újra engedtem, annak ellenére is, hogy Kyrre tovább győzködte őt. Aznap este a rendőrök is kijöttek, mert balul sült el az egész, és..Tristan nem élte túl - halkult el a végére.

- Te jó ég - suttogtam teljes sokkban, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy Alexre nézzek. - Annyira sajnálom. - Nem sok választott el a sírástól.

- Már megtörtént - mondta a fiú abban a tipikus "ez van" stílusban. Julia-ra pillantottam.

- De..hogy jött ide Kyrre? - kérdeztem félve.

- Magát hibáztatta, amiért nem volt akaratosabb - felelte a lány, ez pedig mindent megmagyarázott.

Kyrre számára a többiek a család.

Fontosak neki.

- Most már érted, miért nem akarja, hogy gyere? - nézett rám Julia, de képtelen voltam bármit is mondani; szó nélkül ott hagytam őket.

A hátsó kijáratot lassan nyitottam ki - azonnal megláttam Kyrre-t, ahogy a teraszon levő kanapén ülve kifújja a kezében tartott cigaretta füstjét. Így, hogy október van, lehet nem volt tanácsos egy szál pulcsiban meg shortban kijönni, de most ez érdekelt a legkevésbé.

Az érkezésemre hátrakapta a fejét, és tekintetével végigkövette, ahogy odasétálok, majd leülök mellé. Közben a cigit is elnyomta a hamutartóban.

- Valami baj van, Kicsim? - kérdezte Kyrre az arcomat fürkészve. Továbbra sem tudtam mondani semmit; hagytam hogy óvatosan az ölébe emeljen, és egyik kezét az államhoz simítsa. - Nilla..

- Alex elmondta, mi történt az öccsével, Tristannel - fakadt ki belőlem végre. A férfi jégkék szemeiben bűntudat csillant meg a név hallatán, majd lehunyva őket hosszasan kifújta a levegőt.

- Mi lenne, ha ezt nem most beszélnénk meg? Kérlek.

- Semmi okod nincs, hogy magadat hibáztatsd ezért - folytattam figyelmen kívül hagyva szavait, majd meg-meg remegő kezeimet az arcára simítottam. - Kyrre, a többiek egyáltalán nem tekintenek rád emiatt úgy, mintha rossz lennél. Alex sem. Ő is engedett neki, és te is. És tudod miért? - fúrtam tekintetem az övébe. - Mert fontosak neked. Ne próbáld velük szemben is elfojtani az érzéseid. Mert..nekem például nem esett jól - tettem hozzá halkabban a végén.

Kyrre-en látszott, hogy a szavaimat emésztgeti, majd végül lassan közelebb húzott magához, hogy egy rövid csókot nyomjon ajkaimra.

- Ne haragudj - súgta, és ez bőven elég volt.

Tudta, hogy igazam van és végig átláttam rajta.

Kyrre ugyanúgy képes arra, hogy szeretetet érezzen, mint bárki más.

💎💎💎

hi babies !! ♡
aztaaaa már huszadik rész 🙈 remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, mert én személy szerint ismételten szerettem ezt írni 😬 ééés szeretném itt most bejelenti, hogy a könyvnek nemsokára vége, maximum 3-4 rész ha hátra van. nehezen engedem el ezt is, mert úristen, így a végére annyira hozzám nőtt, de nem szeretném tovább húzni 🥺🥺 és ígérem, ha a greedynek vége, legkésőbb szerintem szeptember végén jövök egy kis újdonsággal 🙊

all the love, Aida ♡