GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

nyolc;

nilla;

A fürdőben történtek után legszívesebben ott helyben elástam volna magam. Utáltam, amiért tetszett az erőszakos, mégis annyira szenvedélyes érintése, ahogy simogatott, ahogy telt ajkaival szüntelenül csókolta az enyémeket.

Utáltam az egész helyzetet - de leginkább magamat amiért megtörtem és átadtam magam Kyrre-nak.

Azt terveztem, hogy az egész napomat a szobámban töltöm és azon gondolkodom mit is tettem, hogy ennyire elbaszódott az életem. Ez talán délután négy óráig ment, amikor is Julia nyitott be hozzám.

- Zavarok? - hallottam a lány hangját. Igazából semmit nem csináltam, csak a plafont bámulva feküdtem a még mindig bevetetlen ágyamban és a gondolataim ezerrel cikáztak témáról témára.

Felnéztem, majd nagyot sóhajtva ültem fel.

- Nem különösen - feleltem közömbösen, miközben a már eléggé lenőtt, fehér körömlakkomat piszkálgattam.

- Ahj, Nilla, ne már! - jött oda az ágyhoz a szőkeség és lehuppant mellém. - Tudom, hogy haragszol Kyrre-ra, meg úgy az egész világra a helyzet miatt, de ezzel csak magadnak ártasz ha magadba fordulsz, hát nem érted? - Szavaiban együttérzést és aggódást véltem felfedezni.

- Julia, itt nem csak erről van szó - ingattam a fejem keserűen mosolyogva. - Így, az igazság kiderülése után..kezd bennem tudatosulni, hogy tényleg egy hazug emberrel éltem együtt huszonegy éve. Ez pedig..úgy érzem, szinte széttép belülről, érted? - A torkomban szorítást éreztem, szemeim pedig égtek, de minden erőmmel azon voltam, hogy visszatartsam a könnyeimet. - Apával mindig is jobb volt a kapcsolatom, mint anyával. Hiába, hogy nem az övé az egyik legismertebb cég Amerikában, ő szállt el totálisan magától apa helyett - nevettem el magam erőltetetten. - Iszonyatosan csalódtam benne. És magamra is mérges vagyok, amiért..ennyire nem vettem észre egy kicsi jelét sem annak, hogy valami baj van. A francba is, ez az egész rohadtul fáj! - takartam el a kezeimmel az arcomat, a következő pillanatban aztán kitört belőlem a zokogás.

- Naaa, ne sírj! - Éreztem, ahogy Julia óvatosan magához ölel a vállamnál fogva. Nem tudom, mennyi idő telhetett el így, talán volt két perc is, de ő volt az, aki elsőként megszólalt. - Ha már ilyen őszinték vagyunk..Tudod, nekem a szüleim kicsi koromban meghaltak egy autóbalesetben. Két éves sem voltam - kezdett bele, mire elhúzódtam tőle, és döbbent, könnyes szemekkel figyeltem őt, ahogy szomorúan mosolyogva vállat von. - Eleinte az anyai nagyszüleim neveltek, de miután ők is elhunytak a legközelebbi rokonainkhoz, apa nővéréhez és férjéhez kerültem nyolc évesen. Az ott töltött tíz év maga volt a Pokol. - nevetett fel halkan. - Mindketten utáltak - ami mondjuk kölcsönös volt -, ráadásul van egy nálam két évvel fiatalabb lányuk, Patricia, akinél hisztisebb és nagyobb ribanccal még nem nagyon találkoztam - dünnyögte szemforgatva. Amíg egy kicsi szünetet nem tartott észre sem vettem, hogy már nem is sírok és kíváncsian hallgatom őt. - Nem..nem egyszer volt, hogy megpróbáltam öngyilkos lenni, ugyanis nap mint nap úgy éreztem, én ezt képtelen vagyok kibírni, de valahogy mindig meg tudtak menteni, aztán le lettem baszva ahelyett, hogy rájöttek volna, miért is csináltam azt, amit. A tizennyolcadik születésnapomat követő első napon már ott hagytam őket, aztán néhány évig az egyik barátomnál laktam, Bradnél. Tényleg csak barátság volt köztünk, de ez is elcsesződött egy ma már teljesen alaptalannak tűnő vita miatt..Na, mindegy. Aznap este egy bárba mentem, hogy - mondjuk ki -, leigyam magam a sárga földig. Ott találkoztam először Alexszal, akiről akkor még semmit nem sejtettem..Másnap reggel egy totál ismeretlen helyen ébredtem. Szerintem nem kell mondanom, hogy az a barom olyat tett az italomba totál észrevétlenül, amitől kemény egy percen belül kidőltem - nevette el magát ismét. - Hogy őszinte legyek..egyáltalán nem tűnt olyannak, akitől félnem kellene. A többiek sem. Egyedül Kyrre volt az, aki akkor eléggé labilis volt az apja halála miatt. Egyáltalán nem izgatott annyira, hogy mégis mi a francért hoztak engem ide, hanem hosszú évek után végre úgy éreztem, kezdek számítani valakiknek, tehát..így jött össze, hogy beavattak mindenbe és maradtam.