Tom Denem naplója II. - Évek múltán

4

UTÓLAGOS BEJEGYZÉSEK

1949. április 8., Elle

Eileen elkobozta a naplót. Szerencsére még túl gyenge voltam ahhoz, hogy tiltakozhassak és megakadályozzam ebben. Így, utólag, mérhetetlenül hálás vagyok neki és Cherylnek is, ha ők nincsenek, nem állnak mellettem, akkor már elvesztem volna. Drága, drága, igaz barátaim!

Még most sem tudom egészen megérteni...

A napló, amely annyira szívemhez nőtt, amely a kiutat jelentette a magányból, a megoldást ahhoz, hogy újra felvehessem Tommal a kapcsolatot, ez a páratlan emlék, ez a kincs... egy horcrux... volt!

Borzalmas és elképesztő még leírni is ezt a szót, és elképzelni, hogy Ő... hogy képes volt... feláldozni a lelkét azért, hogy célját, a vágyott halhatatlanságot elérhesse. És még ennél is borzalmasabb elképzelni a megcsonkított lelkű, valóságos Tomot... aki már nem Tom, hanem... Voldemort.

Beszéltem Cheryllel és Eileennel a továbbiakról. Eileen felkeresett egy látót, akitől megtudta, hogy a horcruxok megsemmisíthetők különlegesen erős mágikus tárgyak és varázslatok által. Barátnőim rögtön kutatásba kezdtek, hogy utánajárjanak, milyen tárgyak is ezek. De én nem szeretném a naplót megsemmisíteni, mert akkor Tom lelkének egy része is megsemmisül. 

Azt szeretném, hogy a lelke újra egész és ép legyen. De vajon lehetséges-e ez?

Jártam a roxforti könyvárban is, Dippet igazgató engedélyt adott a tiltott részleg átkutatására is. Természetesen nem említettem meg neki, mi után kutatok, rögtön elkezdett volna gyanakodni, s még valamiképp Dumbledore fülébe is eljutott volna a dolog, ő pedig egyből összefüggéseket kezdene keresni Tom és a horcruxok között. Ezt nem szeretném...

S ha végül sehol nem járok sikerrel, még mindig ott van Grindelwald... Amennyire tudom, Tom kapcsolatban áll vele, és mióta tikokzatos és tisztázatlan körülmények között sikerült újra megszöknie a börtönéből... talán most is tudja, hol lehet, talán...

De még valakik eszembe jutottak, akiket esetleg mégis beavathatnék ebbe a dologba.

Az Örökösök.

A családjaik komoly mágikus hagyományokkal bírnak, esetleg akadhat közöttük valaki, aki tud valamit a lélekegyesítésről. Nekik érdekük, hogy újra együtt lehessen a Négyek Ereje.

Végül írtam is nekik, hogy szeretnék velük találkozni személyesen. 

Wiglaf azonnal válaszolt egy szenvedélyes és indulatos hangvételű levélben, amelyből érződött, mennyire csalódott Tomban, s milyen mélyen érintette őt az árulása. Így fogalmazott, nem finomabban, s kifejtette, hogy ezek után nem tud bízni benne, s nem is hiszi, hogy Tom még jó útra térhet.

Kissé elszomorított a dolog. Nem maradt hát senki Tom mellett, aki segítene rajta a bajban. Senki, rajtam kívül.

Cherylék is csak miattam hajlandók foglalkozni az üggyel.

Tom pedig körbeveszi magát a hajdani Társaság tagjaival, azokkal, akik most már Halálfalóknak nevezik magukat, s akik nem az ő javát szolgálják, akiket csak az a hatalom és befolyás érdekel, amelyet az ő képességei és mágiája által elérhetnek és megkaparinthatnak.

De akkor is folytatnom kell a kutatást és megtenni mindent, hogy újra a régi legyen, mert ez az egyetlen, amely számít nekem.

Mert én még mindig nem mondtam le róla.

1949. április 15., Elle

Végül mégis eljöttek. Csodálatos, csodálatos emberek!