Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~20.~~

Nagao és én is megdermedtünk. Nehezen egymásra néztünk, majd a hang irányába próbáltunk fordulni. A stadionban mindenki néma volt és mindenki lebénult. Azon kis épületen, amiben Present Mic és Eraserhead volt állt pár ember. A nőnek, aki felnevetett hófehér haja és vörös szemei voltak. Hajában volt egy vörös hajcsat, kezében egy ostor volt. Mellette egy maszkos pasas állt. Szikár volt és sudár. Mellette volt egy idősödő bácsika, akinek széles mellkasa és izmos testalkata volt.

- Ahww, fiúk, úgy tűnik stadiont tévesztettünk! De, ha már így megszakítottuk az előadást, igazán illetlen lenne elmennünk!- nevetett. -Úgyhogy, ahelyett, hogy elmennénk, hozzuk ide őket!- nevetett.- Oh, várj csak, hoppá!- mondta, majd egyszerre ugrottak el, ahogy összeomlott a kis épület. Benne Eraserheaddel és Present Mickel. A semmin álltak nyugodtan, konkrétan koppant a cipőjük.- Nos, drága fiúk, mi lenne, ha mielőtt belekezdenénk annak, amiért itt vagyunk, a hősöket harcképtelenné tennénk?- kérdezte, mire a két hapsi leugrott és nyugodtan indultak el, míg mindenki le volt bénítva. Szépen minden hős nyakába beleszúrtak egy-egy injekciót, mire a szemük elbágyadt. Mikor eltűnt a bénítás, mi előre, a hősök összeestek. Az emberek rohantak az ajtók fele, hogy mielőbb elhagyhassák az arénát. - Szóval akkor. Ideje neki kezdeni annak, ami, pontosabban, aki miatt itt vagyunk. De ahhoz ide kéne hozni őket. Áh, elég lesz az az osztály is!- mondta, mire a magas pasas fogta és egy csettintéssel zöldes-kékes átjárókat nyitott, melyekből potyogtak a... bátyám osztálytársai.

- OI, MI A FRANC E- üvöltött Bakugou, majd meglátta az arénát. Az embereket. Az összeesett hősöket, épületet, minket.

- AIZAWA-SENSEI!- kiáltott Uraraka-san.

- Üdvözlünk benneteket, 2-A osztály. A nevem Paralyse! Ők itt a társaim: Battering Ram, és Monseiur Muet. Mi vagyunk az eredeti Gonosztevők Szövetsége!- nevetett, mire elképedve emeltem fel a tekintetem. Az osztályunk többi tagja is berohant, hogy kirángasson minket, de én és Nagao le voltunk fagyva abban a pillanatban. -Nos, most, hogy régi vezérünket, All for One-t legyőzték, az utódja pedig, köztünk szólva, khmm... gyerekes, arra jutottunk, hogy inkább egy új vezért keresünk. Pontosabban tagot. Valakit, aki a koronázatlan uralkodók gyermeke! Adjátok át!- harsogta, mire én értetlenül néztem rájuk. Velem ellentétben a felsősök megfeszültek. 

- Honnan veszitek, hogy itt van? -kiáltotta Jirou-san. Közben Nagao és én hátrálni kezdtünk a színpadon.

- Ha itt is lenne, nem adnánk át senkit!- emelte meg a hangját Bakugou, a szokásosnál is hangosabbra. 

- Játszhatunk így is... szerencsére van pár hagyatékunk az előző vezérünktől.- kezdte el nézni a körmeit, mire ismét megjelentek az örvények. Agyas szörnyetegek kezdtek kirohanni belőle. Több, mint húsz volt, és mind ellenkező irányba rohant. Nagao füsttel eltérítette a felénk közelítőt, majd engem is magával rántva rohanni kezdett. Futni kezdtünk mi, első évesek, a senpaiok harcolni kezdtek, hogy megvédjék a hősöket. Leugrott egy noumu mi elénk, ezzel elzárva a kijutat. Bent ragadtunk.

**************************************************************

Tudom. Undorító, hogy ezzel bököm ki a szemeteket, de húzni akarom a feszültséget.

Én egy idióta vagyok. Ezt megírtam hajnalban, és mondom, majd később kirakom... és elfelejtettem. Tapsot kérek! *tapsolni kezd* Gratulálok, Wikachu! Ismét bebizonyítottad, hogy gyökér vagy! Huh....

Sayonara!

W23.