Empress Of His Heart (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~10.~~

Lassan, de elérkezett a Sportfesztivál napja. Felvettem a sportfelszerelésem, ha már nem viselhetjük a hősruhánkat. A fejemre tettem a fejpántom, ami a hősfelszerelésemhez tartozott, de beadtam rá a kérelmemet. Mély levegőt vettem, majd kiléptem a szobámból, vállamon a táskámmal. A lépcsőnél összeakadtam Eijirouval. Elmosolyodott, majd egymás mellett lementünk. Anya és apa is ott állt. Egymás mellett álltak, mosolyogtak. Apának vöröses-barna haja és vörös szemei vannak. Elvigyorodott.

- Kaede, Eijirou szurkolunk nektek!- mondta anya mosolyogva. Szemei ragyogtak, amitől az én szemem is felcsillant.

- Csak férfiasan gyerekek! Biztos vagyok benne, hogy nyerhettek!- vigyorgott apa, felmutatva hüvelykujját. Eijirou és én is elszántan vigyorodtunk el.

- Mutassátok meg, mire vagytok képesek!- mondták egyszerre, mire mi ökölbe szorítottuk a kezeinket.

- Persze!- mondtuk magabiztosan, megemelve a hangunkat. Megöleltük anyát, én apát is, Eijirou pedig belecsapott a kezébe, majd elindultunk. Izgalommal és harci szellemmel voltunk fűtve, és magunkat is meglepve csendben sétáltunk az iskoláig. Úgy tűnt, mintha csak pár pillanat lett volna a séta. 

Hatalmas tömeg állt a kapunál, mire átverekedve rajtuk bementünk. A folyosón, ahol ketté kellett válnunk összeütött az alkarunkat.

- Mindent adj bele, Eijirou!- mondtam vigyorogva, szemöldökömet ráncolva. 

- Te is, Kaede!- mondta szintúgy, miközben elhúztuk egymás kezünket és összecsaptuk azt. Mögötte feltűnt az osztálya két tagja, pontosabban Bakugou és Kaminari. 

- Oi, Hegyhajú rohadék, mozdulj!- morrant rá, emelt hangon, Bakugou, majd észrevett.- Oi, Deszka.

- Neked is jó reggelt, Bakugou!- forgattam meg a szemeimet, mikor hirtelen átkarolták a nyakamat.

- Yo, Kaede! Izgulsz?- vigyorgott Kaminari. Elmosolyodtam.

- Talán egy kicsit, de csak pozitívan!- mondtam vigyorogva.

- Helyes! Ha nem lennél, az lenne a baj!- mutatta fel a hüvelykujját. -Adj bele mindent!

- Te is, Kaminari!- mosolyogtam, majd a testvérem és a szöszi felé fordultam, akik halkan veszegettek.

- Tch.- morrant fel Bakugou, majd elindult felénk, mire Kaminari összerezzent és eloldalazott tőlem. Idegesebb volt, mint általában. Megállt előttem, majd felsóhajtva elfordította a fejét.- Hajrá, szurkolunk.- morogta, normális hangnemben. Meglepve néztem őt, eltátott szájjal.- He? Mi bajod?!- kérdezte ingerülten, miután sokáig néma voltam.

- Semmi, csak meglepett, hogy pont tőled hallom. Adj bele te is mindent, Bakugou!- mondtam felébredve a transzból. Adott a fejemre egy barackot.

- Ez csak természetes, idióta! Különben semmi értelme nem lenne az egésznek!- mondta unottan, majd ismét lenézett rám.- Mi mentünk. Nehogy kiess a legelején, Deszka!- mondta, majd elindult.

- B-Bakugou!- kiáltottam utána, mire felém fordult.- Ha esetleg, a jel miatt ismét ösztönösen jönnél... ne törődj vele! M-mert, csak a verseny miatt lesz! R-rendben?- kérdeztem, bár halkabban mondtam el az egészet, mint terveztem. Elvigyorodott.

- Persze. Nem foglalkoznék veled, ha az első hely a cél!- mondta vigyorogva, majd végleg ott hagyott. Elindultam az első évfolyamosok stadionjába, majd felrohanva a lépcsőkön bementem a mi felkészülő termünkbe. 

- Kaede-chan! Izgulsz? -ugrott elém Arisa-chan. Együtt kezdtünk bemelegíteni. Ame-kun ismét késve futott be.- Ame-kun meg kéne tanulnod időben megérkezni!- kezdte dorgálni Arisa-chan, miközben én egy asztalon ültem. Elnevettem magam őket hallgatva. Ame-kun pont, hogy csúszóra bemelegített, amikor szóltak, hogy mennünk kell. Elérkeztünk a folyosóra, amin végig sétálva elérkezünk a világunk olimpiájára.