Hozzám menekültél

1.fejezet

-Jó estét London! - köszön a mikrofonba a műsorvezető. A táncosokkal a színpad mögött izgulva nézzük a sok tévé egyikén ahogy felkonferálja az estét. - Üdvözlöm a csarnokban megjelent Hölgyeket, Urakat és szintén üdvözlöm a tévé előtt ülő nézőinket. - mosolyog a kamerába. - Mint tudják lassan féléve erre az estére készülünk. Ez a World Dance hatodik éve. Minden évben igyekszünk a legnagyobb show-kat összehozni a táncosainkkal. A táncosaink, akik különböző országokból utaztak Londonba, pontosan egy hónapja. Akik már hónapok óta készülnek a produkciókkal, hogy elkápráztassák önöket. Az a 4 hét amit itt töltöttek a fővárosunkban, a sok próba és egyeztetés mellett tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb programokkal számukra, amit a hatalmas videómegosztón vlog formájában mi is posztoltunk, de a táncosok között is vannak akik aktívak ezen a felületen, így az ő csatornájukon is követhették a napjaikat. - miközben konferál Ronald, addig az egyik statiszta szól nekünk, hogy menjünk a színpad széléhez és készüljünk, mert pár perc és kezdünk. Több éve táncolok versenyszerűen, léptem már fel sok ember előtt, de ez más, ez egy hatalmas csarnok tele emberekkel, tele rajongókkal, sőt hírességekkel is, ráadásul az egész világon sugározzak élőben az adást így bennem van a félsz. Izgulva nézek fel, a legjobb haveromra Antalra, aki történetesen Oroszországból jött. Évek óta ismerjük egymást az országos versenyekről. Emlékszem éppen hatalmas balhéba keveredett a csapatom egy másik csoporttal és ő volt az aki odajött hozzánk, majd elküldte őket. Hogy mért volt neki olyan egyszerű? Mint mindenhol így a táncosoknál is ment a pletyka,  Antalról meg elég durvák. Szerintem elég annyi, hogy profin tud verekedni. Még a verseny után odamentem hozzá megköszönni a segítségét, aztán elkezdtünk beszélgetni. Tartottuk a kapcsolatot majdnem minden nap. A bátyámként tekintek rá, ő meg a húgaként rám. Egy kéz jelenik meg az arcom előtt, így vissza térve a jelenbe , veszem észre, hogy Kathrina mosolyogva csóválja rajtam a fejét, hogy megint képes voltam elkalandozni a jelenből. Kathrina is a legjobb barátaim közé tartozik, igaz csak 2 éve ismerjük egymást, de hamar belopta magát a szívembe. Ő egy igazi olasz csajszi, aki imád enni, így ez idő alatt még együtt laktunk Londonban, minden este hatalmas vacsorákat csaptunk.

-Jól vagy? - kérdezi mosolyogva.
-Igen, csak izgulok. - vakarom zavaromban a fejem. Ritkán van az, hogy én félnék valamitől vagy valakitől és ezt nem is nagyon merem bevallani, de Katnek mindent elmondok.
-Nyugi, királyak leszünk. - vigyorog.
-Köszöntsék nagy szeretettel a táncosainkat.
Hatalmas levegőt veszek majd kifújom és kisétálok a sötét színpadra. Amint elindul a zene, vele egy időben a fények ránk vetülnek és minden gondomat elfelejtve kezdem el táncolni a közösen betanult koreográfiát.

Lihegve, felszabadultan sétálunk hátra a színpad mögé. Dreak ujjongva kap fel és pörget meg.
-Megcsináltuk kislány! - kiabál.
-Haver! Nyugi ez még csak az első fellépés volt. Hátra van még az egyéni a társas és a csapat. -vigyorgok.
-Tudom,de túl vagyunk a legelsőn! - pörög ezerrel.
-Láttad az egyik táblát amin az volt hogy "Dreak leszel a férjem?" Ahogy megláttam elkapott a nevetés. - lép hozzánk Beau.
-Uuu azt láttam én is. - nevet Kat.
-Hát mit mondhatnék gyerekek... IMÁDNAK ENGEM! - kiabálja, miközben a karjaival a levegőbe boxol.
A mi ötösünk a legidiótább, de egyben a legkitartóbb a táncosok közül. A show után repülünk Los Angelesbe házat nézni, hogy ott építgessük együtt a karrierünket tovább.
-Hannaa! - lép hozzám a stylist. - gyere készülni kell mert hamarosan te jössz. - meg se várva a válaszom, húz magával az öltözőbe. - Oké. Szóval, ide kikészítettem neked, és miután felöltöztél menj a fodrászhoz.- majd azzal a lendülettel ki is rohan. Nem kell nagyon igazgatnia rajtam a ruhákat,mint ahogy szokták. A héten össze állítottuk a ruhákat, aminek a többsége melegítőből, pontosabban Chachimommaból áll és vagy haspóló vagy bő trikóból áll. A jelenlegi egy sötétzöld melegítő és egy fehér haspóló amire a szívemnél a magyar zászló van varva. Miután  felöltöztem, átmentem a fodrászhoz. A hajammal se kellett sokat szenvedni, lófarokba lett csak kötve pár apró fonással benne és tádám. A sminkemet csak megigazították és már teljes harci díszben álltam a többiekkel a kis tévék előtt nézve, a német srác fellépését. Majd miután vége lett megjelenik a műsorvezetőnk.
-A következő fellépőnk Magyarországról jött. Sokan megszerették az elmúlt időben a videók által. Hatalmas rajongótábora lett, amit nem csodálok mert a bajkeveréseitől eltekintve egy  nagyon szeretni való lány. - nos igen, általában a mi ötösünk benne van a buliban és sokszor bajba is kerültünk, de a nézők nagyon szeretnek minket pont ezért, hogy mi egyáltalán nem játsszuk meg magunkat. Napi szinten alkottunk valamit, ebből kifolyólag pár táncos nincs jó véleménnyel rólunk, de nem különösebben zavar minket. Mi csak jól érezzük magunkat és élvezzük az élet adta lehetőségeket. - Tehát, Hölgyeim és Uraim, a színpadon Hanna! 

Hamarosan vége a műsornak, már csak egy közös fellépésünk van mindenkivel, de előtte még fellép a 5 Second Of Summer. Van egy pár zenéjük amit szeretek, de azért nem tartozok azok közé akik sikoltozni kezdtek mikor megtudták, hogy ők lesznek a különleges fellépők. Tegnap volt a fő próba, amin ők is részt vettek. Én inkább kerültem őket, mert mindenki rajtuk lógott, meg nem is nagyon érdekel a személyiségük, szerintem 100%, hogy beképzeltek. Kat persze hatalmas rajongójuk, így a többiekkel ott volt a közelükbe. A többiek alatt, természetesen a lányokat értem,a fiúk inkább magukban pufogtak, hogy mit esznek ezeken melegeken.. Jót röhögtem.
-Úristen,mindjárt ők jönnek! - visítva ugrik rám Kat. - ma nem is láttam őket. -biggyeszti le a száját egy pillanatra, aztán újra ugrálni kezd.
-Katasztrófa vagy. - röhögök rajta. 
-Dehogyis. Meglátod egy nap Luke lesz a férjem, csak dobja már ki azt a libáját és utána ráhajtok. - dörzsöli össze a két tenyerét, közben  ördögi arcot vág.
-Jó én most itt hagylak egyedül. Addig is élj tovább az álomvilágodban. - kacsintok, majd elindulok a mosdó felé.
-Ezért nem leszel a koszorúslányom és a jövendőbeli gyerekünk keresztanyja! - kiabál utánam.
-Fúú, most nagyon összetörted a szívem! - kiabálok még gyorsan vissza majd a látóteréből kitérve az öltözőkkel teli folyosó felé fordulok, vagyis fordulnék, de neki megyek valakinek, ami következtében egy hatalmasat esek a seggemre.
-Figyelj már oda, így is késésben vagyunk! - üvölt rám az esésem okozója. Ahogy felnézek, akkor vélem felfedezni, hogy ő a zenekar egyik tagja. Nevet nem tudok mert nem nagyon érdekelt, de felismerni felismerem. Ő az egyik gitáros, azt tudom, hogy nem kínai, mert múltkor úgy hívtam Kat előtt, aki erre nagyon kiborult és kioktatott, hogy már pedig ő nem kínai. Annyira nem figyeltem rá, mert közben Dreak a háttérben direkt ökörködött, a végére már majdnem megfulladtam annyira nehezen tartottam vissza a röhögést.
Vissza térve a jelenben azt veszem észre, hogy a kis szöszke, vagyis Kat jövendőbelije bocsánatkérően nyújtja felém a kezét. Azt elfogadva állok fel és mire beolthatnám a kis puhapöcsüt, addigra sietve tovább indulnak. 
Még mindig idegesen megyek vissza a többiekhez, akik az előadásukat élvezik. Antal meglátva, hogy mindjárt felrobbanok,kicsit félve, de odajön hozzám.
-Mi a baj? 
-Az egyik nyomorék gyereknek a bandából véletlen neki mentem, azt ott ordibált velem, mire vissza szólhattam volna, addigra már el siettek, gondolom a színpadra. 
-Én mondtam, hogy valami baj van velük. - röhög.
-A  szőke, tudod Luke,  Kat szerelme, na ő kedves volt és felsegített. De az a puhapöcsü egy bunkó. - karjaimat össze fonom magam előtt majd morcosan figyelem az egyik tévén a fellépésüket. A szám vége előtt az egyik statiszta oda küld minket a színpad széléhez, hogy készüljünk mert pár perc és mi jövünk.
Kat még mindig fel van pörögve, így még itt is ugrál, majd mikor látja, hogy felénk jönnek lefele a színpadról, egyszerűen csak lefagy. Nagyon vicces látvány volt. Egyik pillanatban nem lehet leállítani a másikban meg egyszerűen megáll és tátott szájjal bámul. A fiúk, ahogy erre jönnek a többi lány csomó gratulációval fogadja őket, én meg szó nélkül, flegmán nézem azt az embert akit  jelenleg a legjobban utálok az egész univerzumban. Mintha megérezte volna, hogy bámulom, hirtelen rám kapja a tekintetét, majd kacsint egyet. Ettől a tettétől, csak még jobban felforr az agyvizem és már beszólnék neki, mikor Antal betapassza a tenyerével a szám. Mire lehámozom a kezeit a majomképű, már rég messze jár. Szúrós szemmel nézek a haveromra, aki erre csak a vállát rántja és inkább elkezd beszélni Beauval.

Az utolsó fellépésünk és egy hosszú búcsúzkodás után, vissza megyünk a házunkba ahol ebben az egy hónapban éltünk. Gyorsan össze kapjuk magunkat, letusolunk,átöltözünk, aztán irány a parti. Sajnos a 5 Second OF Summer is hivatalos rá. De nagyon remélem, hogy elkerülöm őt..