Antai-Kelemen Alex és Alexa. Reni és Cortez gyerekei. Most mennek 9.-be, a Szent Johanna Gimibe. Vajon újjá alakul a balhés ötös? Lesznek új szerelmek? Talán megtalálják a harmadik Antai-Kelement is? Ezt mind megtudhatod, ha elolvasod ezt a sztorit...
Nagyon gyorsan elrepült ez a 2 hónap, és minden nap ígérgettem, hogy most leülök naplót írni, de sose volt idő. Mindig valami közbejött valami, és mire felnéztem, már február van.
A karácsony nagyon jól telt, áthívtuk mamáékat (anya szüleit) és Márk nevelőszüleit. Együtt vacsoráztunk, karácsonyoztunk. Az ajándékom mamiéktól egy E-book volt, aminek nagyon örültem, de azért néhány könyvet tuti megveszek a könyvesboltban, mert a könyvillatot nem lehet kihagyni. Meg ha a kezedben tarthatod a könyvet, az azért teljesen más. De legalább így könnyebben hozzájuthatok a könyvekhez. Anyáéktól különböző ruhaboltokba kaptam kuponokat, Orsiéktól egy sminkesdobozt, Alextől egy deszkás falmatrica csomagot (amit azonnal felragasztottam) és Márktól egy teló tokot, amin az osztállyal vagyunk és éppen ökörködünk. Mindegyik ajándéknak nagyon örültem, és sokáig hálálkodtam értük. Az osztályban is tök hangulatos volt az ünneplés, mindenki húzott egy nevet, akinek ajándékot kell vennie. Én Lilit húztam. Egy hajpántot meg csattokat vettem neki, és beraktam egy tábla csokit is a tasakba. Látszólag örült neki. Engem Tomi húzott, aki elmondása szerint legelőször egy tangát szeretett volna adni, de olyan rendes volt, hogy inkább egy fülbevalót és egy nyakláncot választatott nekem a húgával. Rendesen megköszöntem neki, hogy nem egy debil ajándékot vett.
25-én Leviéknél ebédeltünk, ami nagyon jó volt. Mindannyian jól éreztük magunkat: anyának és apának Virágék a legjobb barátai, Alexnek ott volt a legjobb haverja, nekem az egyik LB-m és a barátom, Márknak meg azok a barátai, akik a tesóinak is. Tehát szuper volt.
A téliszünet ennyi volt körülbelül, de az utsó napokban, amikor már nem volt karácsony, de még mindenkinek karácsonyi feelingje volt, csak feküdtünk a tévé vagy a laptop előtt, kezünkben egy pohár kakaóval és elvoltunk. Néha nálunk, néha Leviéknél, esetleg Zsoltiék garázsában. Így telt a téliszünetem. Másnak ez unalmas lehet, és kifutna a világból, ha ezt kéne átélnie, de én az ilyen karácsonyozást szeretem.
A január nagyon unalmas volt. Egész végig tanultunk, alig volt szabadidőnk. Csak edzésre jártam, meg néha (ha nem témazáróra készültünk) benéztünk Zsoltiékhoz is, de ott általában csak fetrengtünk egymáson, nem is beszéltünk, annyira kifárasztott minket ez az időszak. Közeledett a félév és jöttek a félévi dolgozatok. Nehezen, de ezt is átvészeltük. Már csak a kiosztásra várunk, de jelentem, túléltük!
Reggel álmosan ébredtem az ébresztőre, és próbáltam kimászni az ágyból. Alig aludtam valamit az éjjel, nem tudtam elaludni. Sokáig forgolódtam, de semmi. Elbotorkáltam a mosdóig és lelocsoltam az arcom egy kis hideg vízzel ébresztésképp. Nem használt, de ez részletkérdés. Elvégeztem a dolgaimat, majd magamra kaptam a ruhámat, amit tegnap este kiraktam magamnak (valahogy éreztem, h nem fogok tudni reggel még ezzel is foglalkozni):
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tegnap Márk is nálunk aludt, mert sokáig videójátékoztak Alexszel és már nem akart hazamenni. A szobájukból nem hallottam semmit, ezért inkább bementem a biztonság kedvéért. Egy friss Márk fetrengett a matracon, telefonjával a kezében. Alex még a párnába fúrt fejjel szuszogott. - Először is: jó reggelt! Másodszor: miért nem kelted fel?! Hamarosan elkésünk. És hogy lehetsz ennyire kialudt és nyugodt?- kérdeztem kiakadva. - Nyugi hugi- röhögött rajtam. Hát én esküszöm megfojtom. Mondjuk megértem, elég viccesen nézhettem ki fáradtan és idegesen :) - Amúgy meg azért nem keltettem fel, mert miért én? És azért vagyok nyugodt, mert ma egynapos szünet van a gimiben, mivel valami bál lesz. Ezért ma itt maradok- folytatta a bátyám. - Ahh, mázlista- nevettem fel. - Igen, az vagyok- bólintott teljesen komolyan, aztán rámnézett és kitört belőlünk a röhögés. A nevetésünkre Alex elkezdett ébredezni. - Már aludni sem hagyják az embert a saját házában- dünnyögte a párnába. - Hát nem, ha már fél nyolc van! Kapkodd magad- szóltam rá. - Jól van, jól van- motyogta- csak maradj már csendben. Mivel semmi változás nem történt, már csak Márkra számíthattam. - Márk, légyszíves- néztem az ikremre. Ő csak kacsintott egyet.
