Szjg folytatás: Antai-Kelemen ikrek

10.

Egy kis írói "beszéd": Igazából ma nem szerettem volna részt, ezért lehet, hogy ultrarövid lesz, de ma van a tesókám szülcsinapcsija jazjazzer és ezt a részt fogom neki "ajándékba" adni. Mert hát nincsen jobb szülinapi ajándék, mint egy Szjg folytatás: Antai-Kelemen ikrek- rész😂 (Amúgy ha valaki akar szülinapi részt magának akkor csak írjon és kész is)
Tehát Boldog Szülinapot jazjazzer!!!❤

Már majdnem ott voltunk a gimi előtt, amikor megláttam Levi mellett az egyik A-s lányt, Viki lányát. Átkarolva álltak. A szememet már elhomályosították a könnyek, lepattantam Márk hátáról és megtorpantam. A fiúk még nagyban beszélgettek, mikor észrevették, hogy megálltam és nagyon szétestem.
- Mi a baj?- kérdezte idegesen Alex. Ja, ő még nem látta akkor.
Ekkor már zokogtam és lerogytam a talajra.
- Leehevii- zokogtam.
Alex Levire nézett és már mindent értett. Felkapott a földről és megölelt. Úgy éreztem a szívem szakad meg vagy egy világ összedőlt bennem. Nem tudtam eldönteni. Nagyon hasonlított egymásra ez a két érzés.
- Mi történt?- kérdezte egyre idegesebben Márk. Úgy tűnt bárkit képes lerúgni, aki miatt sírok.
- Levibe már rég szerelmes volt Lexa, de nem meri neki elmondani. Most meg úgy tűnik összeállt valami csitrivel- pillantott hátra. Hát, Levi nagy vonalakban mindent elmondott, amiről Márknak tudnia kell.
És úgy látszik megértette.
- Én ezt lefejelem- indult meg.
Erre felkaptam a fejem. Nem akartam, hogy Levi megtudja mennyire kiborított engem. Nem érdemli meg.
- Ne! Márk, légyszi- néztem rá. Tudta, hogy komolyan kérem.
- De akkor is! Nem éri meg, hogy miatta sírj- dühöngött tovább. Ebben is tér el Alex és Márk. Alex inkább higgadtabban kezeli ezeket a dolgokat. Márk meg nem nagyon gondolkodik, csak megy a feje után és mindent kimond amit gondol. Alex sokkal nyugodtabb volt. Neki is nehéz, mert én a húga vagyok, Levi meg a legjobb haverja.
- Figyeljetek nyugi! Én összeszedem magam és semmi baj nem lesz!- mondtam. Végiggondolva tényleg nem érdemli meg Levi, hogy miatta sírjak, ha összeáll Viki lányával.
- Biztos?- kérdezte Márk.
- Persze- mosolyogtam rá, majd megöleltem.
- Köszi, hogy meg akartál védeni- suttogtam.
- Alap- vigyorgott.
- Ja, az- vigyorogtam vissza.
Megpróbáltam erősnek látszani, de belül nagyon fájt.
Elindultunk. A lány nagyon szép volt. Ugyan olyan punk barbies kinézete volt, mint az anyjának. Hosszú szőke hajában, pink csíkok. Fekete farmer/póló, hosszúra felhúzott zokni, ami banán (?) mintás. És az elmaradhatatlan fekete deszkás cipő. Én sem mondhatom azt, hogy szar lenne a ruhám. Mivel nem anya stílusát örököltem, a "menős" stílusom is elég jó. Versenybe szállhatok Vikike lányával. Ezazz, ez már teljesítmény...

- Sziasztok- álltam be közéjük.
A lányok aggódva néztek rám. Tudták, hogy kivagyok, de nem foglalkoztam velük. Nem győzhet Viki 2.0!
- Helló- köszöntek.
- Szius- rágózott Viki. Közben végigmért. Aztán meg elfintorodott. Gondolom rájött, hogy nyerő típus vagyok. Legalábbis kívülről...
- Amúgy ki vagy te?- kerdezte flegmán Márk.
- És te?- kérdezett vissza. Őt is végigmérte. Felhúzta a szemöldökét. Kiszemelte újabb áldozatát. Szegény Márk!
- Amúgy Vivi vagyok! Levi barátnője- hangsúlyozta a barátnő szót és egyenesen a szemembe nézett.
Én csak rávigyorogtam, ami nem nagyon tetszett neki.

Már egy ideje kint állunk, de kezdtem nagyon unni a beszélgetést. Konkrétan minden Viviről szólt. Milyen jó poénjai vannak, mennyire jó fej, milyen szép. Közben állandóan ölelgette, simogatta Levit. Fuuu...kezdett nagyon elegem lenni belőle!
- Lányok, megyünk?- kérdeztem egy idő múlva.
- Persze- bólintottak.
Amúgy Lia ebben a ruhában volt:

Nati pedig ebben:

Elindultunk a mosdóba.
- Jajj, drága, annyira sajnállak- ölelt meg Nati.
- Hja, ilyen már a mi szerencsénk- mormolta Lia és utána ő is megölelt.
Ezt nem nagyon értettem, de inkább nem kérdeztem rá.
Az órák unalmasan teltek. Most semmi érdekfeszítő nem volt. Úgy éreztem meghalok az unalomban, vagy a fájdalomban. Végülis mindegy.

Miután kicsöngettek az utólsó óráról, elindultunk haza Alex-szel. Nem kérdezett semmit, mert tudta milyen lelkiállapotban vagyok.
Otthon aztán átjött Márk is, és anyáékkal kicsit jobb kedvre derítettek. Éppen kajacsatázni készültek Alex-szal (mármint Alex és Márk), amikor megszólaltam.
- Olyan, mintha én lennék az idősebb, nem pedig ti!- jegyeztem meg.
- Dehogyis, látszik rajtunk, hogy sokkal érettebbek vagyunk, mint te- húzta ki magát Márk.
- Ja- durcizott be Alex is. Komolyan, mint az óvodások.
- Persze! Nem is vagytok olyan sokkal idősebbek- röhögtem- maximum pár perc.
- Anya!- kiabált Alex- hány perc különbség van köztünk?- kérdezte.
Anya bejött a szobába, mert időközben kiment. Szerintem megunta a veszekedésünk...
- Márk és Alex között 3 perc, Alex és Lexa között meg 5- válaszolta anya.
- Haha- röhögtek ki a fiúk.
Ekkor rájuk ugrottam és elkezdődött az Antai-Kelemen ikrek bunyója. Huhh...kifáradtam. Sokáig tartott.

Aztán elmenetem zuhanyozni, megírtam a leckét, összepakoltam és összeszedtem magam. Este még volt egy videóhívásom Natival és Liával, akik próbáltak lelket önteni belém, meg átbeszéltük a mai napot. Végül egy kicsit olvastam, majd elnyomott az álom.

Na sziasztok, ennyi is lett ez a rész! Gratu annak, aki eltalálta, hogy Viki lánya állt Levi mellett. Ez egy kicsit szomi rész lett, de ilyen is kell. Ha tetszett, vote-oljátok és írjatok kommentet! Hamarosan jön a folytatás addig is CSOKIII❤

UI.: Nagyon boldog szülinapot jazjazzer ❤