17.

3.3K 123 19
                                    

Levi szemszöge

Reggel már hatodjára szólt az ébresztő, de én még mindig az ágyban fetrengtem. Igaz, hogy hétvége van, de azért mindig beállítom az ébresztőt, mert tudom, hogy anélkül sosem kelnék fel.

Lassan felkeltem és kibotorkáltam a fürdőbe, majd felvettem a ruhámat. Semmi különös, csak egy farmer és egy fehér póló.

Miközben magamat sajnáltattam, hogy miért kell hétvégén ilyen korán felkelni, eszembe jutott a tegnapi nap....Mosolyra húzódott a szám. Hogy én mennyire szeretem ezt a lányt. A hosszú barna haja, a tengerkék szeme, a szép mosolya, a sportos alkata, a... Várjunk! Elkalandoztam egy kicsit! Nem szerethetek belé, mert már ezt megígértem magamnak! Meg a bátyjai amúgy is kinyírnának, tehát mindegy! A Vivis dolog után is majdnem megtörtént...

Amíg ezeken gondolkoztam rezgett a telefonom, vagyis üzenetem jött:

Amíg ezeken gondolkoztam rezgett a telefonom, vagyis üzenetem jött:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Tehát megyünk pizzázni! Jeee! Már amúgy is majdnem éhen haltam!

- Lia! Megyünk pizzázni az osztállyal! Siess az öltözéssel!- kiabáltam le a húgomnak.

- Okiii- visította.

- Lia, ne visíts!- szóltunk rá apával egyszerre.

- De Lexa is jön?- kérdezte.

- Nem tudom, azt neked kéne tudnod- vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban, pedig nagyon is érdekelt.

- Akkor majd megkérdezem!- vigyorgott (nem láttam, hogy vigyorog, csak hallottam a hangján).

Amúgy visszatérve a tegnaphoz, nem is gondoltam, hogy Lexa nem tudja mi zajlik bennünk, a fiúkban. De szerintem Lia sem sejti. Pedig Alex-szal már sokat beszéltünk erről és ő is említette ezt az elvárásos dolgot...

Amúgy lehet, hogy sokan most meg akarnak ölni, de Vivit is azért "szereztem", hogy féltékennyé tegyem Lexát és, hogy eltereljem róla a gondolataimat. De már most is rajta gondolkodom! Nem érezhetek így, mert ő sosem viszonozná... Ez van, ezt kell szeretni!

Lefutottam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy kakaót, mert a pizza előtt már nem szeretnék semmit enni...

- Jó reggelt anya!- köszöntem.

- Neked is!- ugrott a nyakamba. Már megszoktam, semmit nem változott a gimi óta...

Gyorsan megittam a kakaómat, aztán ránéztem az újra rezgő telefonomra.

- Lia! Csipkedd magad, mert Zsolti nagyon türelmetlen­- néztem homlokráncolva a kedves barátom üzenetére.

- Jó, jó, megyek már!- kiáltotta és egy perc alatt már rohant is le a lépcsõn. Volt rajta egy neonsárga póló és egy szivárványos nadrág. Hát igen, így öltözködik a testvérem. amúgy nagyon szép lány és elég naiv is, így a fiúk közeli célpontja. Ahogyan Lexám is, csak ő egy fokkal jobban meg tudja védeni magát... Várjunk! Tényleg azt mondtam, hogy Lexám? Mindegy, agyamra ment ez az egész! De szerencsére Liának itt vagyok én meg apa, Lexának meg az apja és a bátyai, ja meg én is, ha szükség van rám.

Sietősen felvettük a cipőnket és elindultunk.

Útközben Lia végig fecsegett, és tudom, hogy most nem voltam egy jó báty, de egyáltalán nem figyeltem rá. Éppen máson járt az agyam.

Amúgy Alex a legjobb haverom és eléggé hasonlít Lexára, de van, amiben különböznek. Na meg ott van Márk, akit most "találtak" meg, és vele is egész jó a kapcsolatom. Kicsit talán jobban félti Lexát, de NAGYON hasonlítanak Alex-szal. És az a durva, hogy eddig nem is ismerték egymást. Mondjuk vannak nézeteltéréseink, mivel a Vivis dolog után eléggé bepöccent rám, de Alex próbálja szépen lassan elsimítani az ügyet! Jó, tudom, talán kicsit rideg és távolsátartó voltam akkoriban Lexával, de annak is meg volt az oka. De hagyjuk, mindig én vagyok a hibás... Amúgy kezdem egy kicsit olyan helyzetben érezni magam, mint Reniék. Csak az a más, hogy mi soha nem fogunk összejönni Lexával... De végülis nagyi azt mondta, hogy "soha nem mond, hogy soha", úgyhogy ezt a témát inkább hanyagolom!

Arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk és az étkezde előtt állunk.

Beléptünk és szinte azonnal felismertem az osztályom. Ott ültek egy nagyobbacska asztalnál.

Széles mosollyal léptünk oda hozzájuk. Már ott volt Zsolti, Nimi, Nati, Viktor és Lili. Az Antai-Kelemenék még nem érkeztek meg, Bencének és a rockereknek meg dolga volt.

- Sziasztok!- köszöntünk egyszerre az ikremmel.

- Helló!- hangzott a köszönés.

- Már rendeltetek?- kérdeztem.

- Nem még nem. Titeket, meg még az Antai-Kelemenéket várjuk, aztán rendelünk egy 1 métereset- válaszolt Nimi.

- Nekem jó- mondtam és levágtam magam egy székre Zsolti mellé.

- Gyere, ülj ide!- paskolta meg a másik oldalán lévő helyet Zsolti és közben Liára nézett.

Lia megvonta a vállát, majd odaugrált az említett helyre és leült Zsolti és Lili közé.

Elkezdtünk beszélgetni, meg röhögni. Zsolti jól odatette magát, elkezdte mesélni a legunalmasabb vicceit, mi meg csak dőltünk a röhögéstõl. Már megint mi voltunk a leghangosabb társaság a pizzázóban.

Egy tíz perc után meg is érkeztek a hiányzók, vagyis Alex, Lexa és Márk.

Lexa gyorsan idefutott hozzánk.

- Késtünk? Én mondtam ezeknek a hülyéknek, hogy siessenek, de nem...ááá nem! Lusta bagázs!- vágta be a durcit. Nagyon aranyos volt. Egy sima farmert vett fel egy feszülõsebb fajta pólóval, ami kiemelte az alakját. Haját laza kontyba fogta. Gyönyörű volt! De állj le Levi, már megint min gondolkodsz!!!

- Nyugi, húgi- ölelte át hátulról Márk nevetve.

- Ja, tuti nem késtünk el. Ugye?- kacsintott ránk Alex szórakozottan.

- Ááá, dehoogy- válaszoltam röhögve.

- Na, látod, mondtam!- dünnyögött tovább.

- Na, mindegy, üljetek le és rendeljünk már, mert éhen pusztulok!- mondta Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk.

Lexa leült mellém, Alex Lexa mellé, Márk pedig a túloldalon Viktor mellett.

Leadtuk a rendelésünket és pár perc múlva már vígan ettük a pizzát. Röhögtünk a szerencsétlen Zsoltin és alapból nagyon jó volt a hangulat. Végre egy kicsi időre elfelejthettük a bajainkat. Imádtam ezt a napot.

Na, emberek ennyi is lenne a mai rész. Remélem tetszett, mert nagyon sokat dolgoztam vele és újra kellett írnom az egészet! Na mindegy, ha tetszett vote-olj és kommentelj! Hamarosan új rész, addig is CSOKIII😊

Szjg folytatás: Antai-Kelemen ikrekWhere stories live. Discover now