Confusing Feelings

Csepp csepp csepereg... (+16)

Jókedvünknek Innie telefonja vet véget. Kezébe veszi a készüléket és hevesen pötyögni kezd rajta. Pár perc elteltével, egy hatalmas sóhaj kíséretében kászálódik ki kis vackából, majd hitetlenkedő képet vágva indul el az előszoba felé.
- Te meg hova mész? - kérdezem kíváncsian.
- Ez a szerencsétlen nem találja egyedül a lépcsőházat, ezért lemegyek érte - rázza meg fejét mérgelődve.
Arckifejezése láttán kitör belőlem a nevetés és alig bírom visszafogni.
- Nem hiszem, hogy ennyire viccesnek találnád, ha neked kellene lemenned - forgatja meg szemét, majd kilép az ajtón.
Kis idő elteltével, ismét meghallom a kapucsengőt, majd az ajtó csapódását és barátaim hangját.
- Ugye van csirkeszárny? Mert már egy napja arról álmodozom, hogy csirkeszárnyat fogok enni - lép be a nappaliba mindenféle köszönés nélkül.
- Talán igen, talán nem - mondom fel se nézve telefonomból.
- Ha nincs csirkeszárny, akkor hazamegyek - jelenti ki komolyan.
- Mindenkinek hatalmas veszteség lenne, ha most hazamennél.
- Utállak - hallom meg tompán a hangját, gondolom a konyhából - Inkább mond meg, hol van a kajám - parancsol rám és már várja is a választ.
- Hogy neked milyen feneketlen gyomrod van... nemrég még azt írtad, annyit ettél, hogy megmozdulni se bírsz - kiabál be neki Innie.
- De az akkor volt - vonja meg vállait és visszatér közénk.

*****

Fél órán keresztül keresgéltünk a filmek között, hátha találunk valami jót, de olyan borzalmas volt a felhozatal, hogy végül úgy döntöttünk inkább sorozatot nézünk. Balszerencsémre mindkét barátom oda és vissza van a kdramaktól, így most itt ülök Jisung mellett a kanapén és valami szerelmes szart nézek, ami meg kell hagyni nem is olyan rossz, mint amire számítottam. Sőt, a harmadik rész óta esküszöm érdekel, hogy hogyan fog folytatódni.

- Huh, ez jó volt - mondja elégedetten, kezét hasára téve.
- Te tényleg felzabáltad az összes csirkeszárnyat? - nézet rá hitetlenkedve.
- Mi? Nincs több? - néz ránk ijedt tekintettel Innie, mikor végre felfogja, miről beszélünk - Hogy ehetted meg az összeset?
- Nyugi neked vettem pockyt - nyúlok a dohányzóasztalon pihenő dobozkáért.
- Mondtam már mennyire szeretlek? - rebegteti meg pilláit, mikor felé nyújtom a nasit.
- Nem, ma még csak azt mondtad, hogy utálsz - vágok elgondolkodó fejet.
- Mert akkor utáltalak, de adtál nekem pockyt. Hát ezek után, hogy utálhatnálak?
- Értem, szóval téged kajával le lehet fizetni - vezeti rá tekintetét Jisung mindentudóan.
- Az esetek nagy részében igen - kezd el bólogatni Innie.
- A kaja a szeretet jele! - kezdenének el veszekedni, de gyorsan közbevágok.
- Most, hogy mindketten megkaptátok kajátokat, nézhetjük tovább a sorozatot? Szeretném tudni, hogy amit a csajnak sikerül-e visszajönnie a manhvából a valóságba - nyúlok a távirányítóért.
- El se hiszem, hogy ezt te mondtad - mondja túljátszott meglepettséggel Innie.- Jézusom Felix, nem vagy lázas? - teszi kezét homlokomra a mellettem ülő.
- Békén lehet hagyni!

*****

- Hát ez nagyon jó volt. És amúgyis újra akartam nézni már ezt a sorozatot - nyújtóztatja ki elgémberedett végtagjait az eddig a fotelben összegömbölyödött Innie.
- Ez egy örök kedvenc marad - mondja Jisung is elégedetten.
- Hát tényleg nem volt rossz - értek egyet én is, mire csak két meglepett majd boldogságtó ragyogó tekintetet kapok - de most már elővehetnénk a piát, amit hoztál és elkezdhetnénk olyan dolgokat csinálni, amit szilveszterkor szokás - kelek fel, majd kimegyek a konyhába, hogy keverjek egy cibert és ha már ott vagyok magamhoz veszem a tequilát is.
- Basszunk be! - mondja ártatanul csillogó szemekkel.
- Mi van veled, hogy ennyire inni akarsz?
- Semmi, csak végre nincs itt Hyunjin, hogy megakadályozzon abban, hogy igyak - vonja meg ártatlanul vállait és már el is tűnt az első adag tequila a poharából.
- Rosszul hallottam, vagy tényleg azt mondta, örül annak, hogy nincs itt Hyunjin? - fordul felém álmélkodva Jisung.
- Én is ezen gondolkodom - nézek vissza rá hasonló arckifejezéssel.
- Hey, attól még, hogy együtt vagyunk nem kell minden percemet vele töltenem - néz ránk durcásan, összeszűkített szemekkel.
- Jó jó, nyugalom te kis vérengző csivava. Csak sülve főve együtt vagytok és nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt fogom hallani tőled - tartom magam elé kezeimet védekezőn.
- Kapd be! - mutatja fel elegánsa középső ujját - Amúgy meg nincs semmi, tökéletesen megvagyunk. Sőt, annyira dúl a love - ejti ki gúnyosan az utolsó szavakat - hogy hozzá is költöztem!
- Tessék? - kérdezzük kórusban Jisunggal.
- Hogy-hogy hozzá költöztél?
- Úgy ahogy mondtam. Ott lakok. Talán baj? - vonja fel fél szemöldökkét. Egyre vadab ez a gyerek...
- Dehogyis csak-
- De ugye még szűz vagy? - kérdezi Jisung pánikolva.
- Jézusom! - kerekednek el szemei - Persze, hogy az vagyok - vágja rá gyorsan - Vagyis nem persze... de az vagyok - hajtja le fejét miközben hangja egyre halkul.
- Ezt most hogy kell érteni? - nézek rá bandzsán.
- Mit hogy kell érteni? Ezen mit nem értesz? - tér vissza hangjába az élet - Hyunjin még nem húzott meg. Na, így már érted?
- Nyugalom, értettem nah...
- Ez azt jelenti, hogy együtt vagytok már - kezdem el ujjaimon számolni a hónapokat - három hónapja és Hyunjin még...
- Ne folytasd! - kezd hevesen hadonászni kezeivel.
- Oh, miért ne? Akkor mégiscsak történt már valami - kezdi el húzogatni szemöldökét Jisung egy perverz tekintet kíséretében.
- Nem... vagyis de.... vagyis arghh...
- Na mi van? Annyira rossz volt, hogy inkább nem is akarsz beszélni róla? - három tequila után Jisung is nagyon elemében van már ahogy látom.
- Jobb volt, mint amit te valaha is el tudsz képzelni... - mondja dacosan, de amint leesik neki, mit is mondott szája elé kapja kezeit.
- Oh, szóval így állunk? - néz rá Jisung egy "most megvagy" nézéssel - És mi is volt annyira jó?
- Hát, izé...
- Hallgatunk - néz rá várakozóan.
- Nem csináltuk AZT, csak... csak - arca a perc tört része alatt válik teljesen vörössé és idegesen keresi a szavakat - aish... a szám már nem szűz - hadarja el egy szuszra.
- Hyunjiné pedig már eddig se volt az - vigyorodok el - Erre most innunk kell. Húzóra! - emelem fel poharam.
- Most, hogy már megbeszéltük, hogy milyen dolgok jártak a számban - itt megáll egy pillanatra és egy sokatmondó pillantást vet rám - ideje lenne áttérni a te szerelmi életedre. És csak, hogy te  se úszd meg... remélem szűz vagy még, mert ha nem klészülj fel, hogy nem úszod meg ezt a beszélgetést - néz rám szúrós szemekkel, miközben ajkain egy ártatlan mosoly pihen. Ez a fiú egy angyal ruhába bújtatott sátán. Hyunjin helyében én félnék...
- Mindenki lenyugodhat, szűz vagyok még - forgatom meg látványosan szemeimet.
- MÉG - néz rám vigyorogva Jisung.
- Ezekszerint miután elmentünk nem történt semmi - könyveli el magának Innie.
- Bocsánat, hogy miután ránk törtétek az ajtót, nem folytattuk onnan ahol abbahagytuk - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Nem akarok közbeszólni, de én nem voltam jelen, úgyhogy igazán elmondhatnátok, hogy mi is történt - váltogatja köztünk tekintetét.
- Dióhélyban annyi, hogy a bátyád a szobánkban épp - megáll egy pillanatra és a megfelelő szavakat keresi - épp meg akarta rakni Lixiet, amikor mi benyitottunk
- Igen Jeongin, mindig is tudtam, hogy a szavak mestere vagy...
- Ez egy enyhe túlzás. Nem tartottunk még ott - mondom felháborodottan.
- MÉG... de akkor ez volt a terv nem? - kérdez vissza felvont szemöldökkel legjobb barátom.
- Úgy beszélsz, mintha te és Hyunjin nem ugyanezt akartátok volna csinálni - mondom kötekedően, mire Jeongin visszavág.
- Mi felvállaltuk a kapcsolatunk, együtt élünk és néha rosszabbak vagyunk, mint egy öreg házaspár. Ezekután akkor szexelünk, amikor akarunk. De csak, hogy tudd nem volt betervezve...
- Ez nagyon aljas húzás volt - hajtom le fejem. Igaza van. Ők hivatalosan is együtt vannak, de komolyan ez kell ahhoz, hogy szemrehányás nélkül lefeküdhessek valakivel? Hát akkor bassza meg mindenki...
- Tereljük a beszélgetést nyugodtabb vizekre és térjünk vissza oda, hogy mi is történt Lix és az én drága testvérem között - szól közbe Jisung. Tényleg, már akartam kérni, hogy elemezzük ki, hogyan akartak megdugni...
- Bocsánat Lix - mondja halkan Innie, lehajtott fejjel. Rohadtul rosszul esett amit mondott, de hogy tudnék rá haragudni ha ilyen aranyos?
- Egyetértek Jisunggal. Mesélj csak... mi is történt? - És máris előjött belőle az ördög...
- Pontosan az... amit láttál - mondom zavartan.
- Hát bárcsak ne láttam volna - vág egy fintort, majd belekortyol az előtte álló pohárba.
- Én viszont nem láttam semmit, úgyhogy kénytelen leszel elmondani - kacsint rám Jisung.
- Te, mi van veled? Nem volt elég Innie, most nekem is beszámolót kell tartanom? - nézek rá kérdően. Hihetetlen ez a gyerek...
- Nem hittem, hogy ezt fogom mondani, de előbb szabadulsz, ha elmondod neki - sóhajt megadóan Innie.
- Azt felejtsd el - mondom határozottan.
- Na~, nem olyan nagy dolog ez, hisz nem történt semmi se. Vagy...? - néz rám sejtelmesen Jisung.
- Nincs vagy! Nem történt semmi. Vagyis semmi olyan...
- Mi az, hogy semmi olyan? Azt már tudjuk, hogy még mindig szűz vagy - Esküszöm még ki fogom nyírni ma.
- Nem feküdtünk le, tehát Bin nem volt bennem... vagyis nem ÚGY volt bennem - Aztán utána magam is kinyírom, amiért ezt kimondtam hangosan.
- Tehát leegyszerűsítve, megujjazott - mondja ki nemes egyszerűséggel helyettem.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, mi lenne, ha témát váltanánk? - szólal meg Jeongin, aki eddig csendben figyelte párbeszédünk a kanapén gubbasztva - Jisung - fordul egy ördögi mosollyal az említett felé - és téged már megrakott a pomponlányok álma?
- És ha igen? - kérdez vissza kihívóan.
- Oh tényleg? - nézek rá hitetlenkedve - Nem úgy volt, hogy nem az eseted? - kérdezem elmélyitve hangomat.
- Nem is, de azt meg kell hagyni, hogy elég jól néz ki. Azért össze nem jönnék vele, de egy két menet sima liba - legyint egyszerűen egy önelégült mosollyal ajkain.
- Várj, álljunk csak meg egy pillanatra. Akkor te most tényleg lefeküdtél Minhoval? - kérdezi kikerekedett szemekkel Jeongin.
- És ez mind mikor történt? - kérem számon én is.
- A táborban - vonja meg vállait.
- Akkor, amikor este találkoztunk, miután izé... rányitottam Lixékre, akkor ti, ott...?
- Hát végülis igen - süllyed lejjebb a kanapén.
- Állj, állj, állj! Ha nem vagytok együtt mégis hogyan hoztad ezt össze? - kérdezem értetlenül.
- Nem hallottál még a "barátság extrákkal"-ról? - forgatja meg szemeit.
- Bocsánat, majd még én fogok elnézést kérni - mondom túljátszva szerepem.
- Hát minimum - mér végig lenézően, de a végére elvigyorodik.
- Én nem vagyok többre kíváncsi. Vgyis csak arra, hogy... nagyon fájt? - kapcsolódik be Innie ismét a beszélgetésbe. Már akartalak kérni. Kezdtek hiányozni az értelmes kérdéseid...
- Hát kurvára - jelenti ki nemes egyszerűséggel, amivel mindkettőnket meglep - de, kibaszottul megérte. Láttátok már Minho testét...
- Oké, erre már nem vagyok kíváncsi - vág szavába Innie sietősen.
- Sose hittem volna, hogy pont te fogd először elveszíteni a szüzességed hármunk közül, mikor te vagy az egyetlen, akinek még kapcsolata sincs - veregetem vállba.
- Neked sincs rendes kapcsolato-
- Boldog új évet! - szól közbe a legfiatalabb, így próbálva megakadályozni a vitát, ami sikerül is neki - Húzóra - emeli fel poharát és egy húzásra eltünteti annak tartalmát.
- Boldog új évet! - mondjuk egyszerre mi is és követve példáját, kiürítjük poharainkat.