Confusing Feelings

Csepp csepp csepereg... (+16)

- Várjatok! - van egy olyan érzésem, kezd elegük lenni belőlem.
- Mivan már megint?! - oké, Minhoanyu kezdi elveszíteni a türelmét.
- Ez a sarok-
- Be se fejezd! Ismerős ugye? - kérdezi Bin reményvesztetten.
- Rosszabb vagy mint egy escort kurva, kb az összes sarkot ismerned kéne a környéken...

A sarkon lévő háztömb ajtaja nyitva áll, amit furcsállok mivel ezek kódosak és jahm...azért olyan profi én se vagyok, hogy feltudom törni.
- Nem innen jöttél ki?
- Szerinted emlékszem? - tárom szét karjaimat tehetetlenül.
Közös döntést hozva bemegyünk az épületbe, ahol néma csend fogad minket.
- Vigyázz! - húz el a karomnál fogva Minho, megmentve ezzel engem egy agyrázkódástól.
- Pfhu köszi - mosolygok rá hálásan, mire bólint egyet. Miért van ilyen alacsonyan a plafon? Törpék laknak itt, vagy mi? - várj! Hát erre emlékszem! Már egyszer majdnem lefejeltem ezt, amikor feljöttem - vakarom meg a tarkómat kínosan, várva az oltogatásokat.
- Csoda, hogy másodszorra sikerült feljönnöd... - minek az embernek ellenség, ha vannak barátai...nem?
- Akkor te ott lent voltál egész végig a-
- Pincébe? Egy pincébe aludtam? - akadok ki teljesen.
- Végülis nem a pincébe, hanem annak a lépcsőjén, de jah - magyarázza meg Minho.
- Inkább induljunk, mielőtt felakasztom magam - hagyom ott a röhögő párost, elindulva egy random irányba.
- Várj már meg dulifuli! - hallom meg magam mögött a siető lépteket - Most mégis hova megyünk? - karolja át vállamat Bin.
- Nem egyértelmű? - túrok vizes hajamba - Megkeressük a cipőmet!
- Hurrá - hallom meg Minho szarkasztikus hangját.
- Azért valljátok be...milyen unalmas lenne nélkülem az életetek?
- Az már biztos... - sóhajt egy hatalmasat legjobb barátom.

*****

- Hyunjin! Már visszaértünk a padokhoz, de még mindig sehol sincs a rohadt cipőd! - túr a hajába feszülten Minho - Fázok, részeg vagyok és ölni tudnék egy kijevi csirkéért!
Changbinnal egymásra nézünk, majd vissza Minhora és szinte egyszerre tör ki mindhármunkból a röhögés.
- Azért látszik, már fáradt vagy - törölgeti könnyeit Bin, de mindhiába hiszen most már szinte szakad az eső.
- Ahh ne is mond - ül le egy padra hátra hajtva fejét - hé! Az ott nem a te cipőd! - mutat az egyik fa tövéhez, ahol két fehér paca látható.
- Esélytelen! - vágom rá magabiztosan.
- Dede az a tiéd - szól közbe Minho, majd elindul a mutatott irányba - ezt látnotok kell!
Egyszerre indulunk el szőke hajú barátunk felé, megállva közvetlen mellette.
- Te Hyunjin - próbálja visszafojtani a kitörni készülő röhögését - mi ez, lopásgátló?
Csak hogy érhető legyen: IGEN, ez tényleg az én cipőm, ami szépen egymás mellé van lerakva, nem mellesleg még a fához is ki van kötve, biztos ami biztos alapon...
- Ha már ilyen otthonosan érezted magad, miért nem fürödtél le? Végülis úgyis esik az eső...
- Hidd el kerítettünk volna neked valahonnan sampont!
- Tudtam, hogy számíthatok rátok...

*****

Figyelembe véve hogy párom - minden bizonnyal - alszik, lassan sétálok el a földszinti fürdőbe, ahol levéve magamról vizes ruháimat állok be a zuhanykabinba, átmelegítve átfagyott végtagjaimat. Gyorsan hajat mosok, majd miután végeztem testem átmosásával is, kiszállok majd gyorsan megtörölközöm és felkapok magamra egy bokszert, majd - a változatosság kedvéért - egy melegítő alsót is... hideg van, nah! A tükör elé állva megszárítom hajamat, majd miután elrendezgetem valahogyan, szanaszét álló tincseimet, fogkefém után nyúlva gyors megmosom fogaimat, hogy szerelmemet reggel ez ne akadályozza meg "jó reggelt" puszijába.